149809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélanyagok revementes hevítésére és megmunkálására

o Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •«r ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.809 SZÁM BO—825. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C—21—d Magyar osztály: 18 c 12—15 Eljárás acélanyagok revementes hevítésére és megmunkálására Bolyás József oki. kohásztechnikus, 50%, és Nagy Olivér oki. vegyészmérnök, 50%, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. május 3. Acélanyagok hevítéssel egybekötött megmunkálási műveletei során az összes műveletek gazdaságosságát és a gyártmány minőségét károsan befolyásolja a reve képződése. A revésedés megakadályozására eddig megfelelő gazdaságos módszer nem állt rendelkezésre. Közvetlen tüzelésű kemencékben a revésedés mértékének csökkentése céljából kis légfelesleget, vagy redukáló atmoszférát tartanak. Ezzel az eljárással azonban, különösen kéntartalmú tüzelőanyag esetén, a kívánt hatás nem érhető el. Ennek oka pl. egyrészt az, hogy a kemencébe behelyezett még hideg acélanyagon a gázok elérik harmatpontjukat, kondenzálnak és a pl. kénsavtartalmú kondenzátum a vasfelületet megtámadja, és mintegy katalizálja a revésedés folyamatát; másrészt a gáz kénvegyületei az acélba bediffundálnak és annak sajátságait az ismert módon rontják. Más esetekben nagymértékben tisztított, gyakorlatilag kénmentes tüzelőanyagot igyekeznek előállítani és alkalmazni a kemencék fűtésére. Kielégítő revésedés elleni védelmet azonban, a dolog természetéből adódóan, így sem lehet elérni. Ismét más esetekben az acélt sokkal költségesebb közvetett tüzelésű berendezésekben, vagy elektromos úton hevítik. Ezek az eljárások is azonban csak akkor védenek kielégítően a revésedés ellen, ha egyidejűleg az oxigén kizárásáról is gondoskodnak. A mai gyakorlat szerint a leggyakoribb megoldás az, hogy a munkadarabon leégési veszteségre tekintélyes — pl. 3% — anyagot hagynak. A revét lassú, fáradságos úton letisztogatják, vagy — a reve miatt — rossz minőségű terméket állítanak elő. Ebben a találmányban ismertetett eljárás az előzőekben vázolt összes hiányosságokat kiküszöböli, és lényege az, 'hogy a hevítési műveletekkel egybekötött feldolgozásnál használt acélanyagot felületileg fémoxidok, vagy karbonátok — elsősorban alkáliföldfémoxidok, vagy karbonátok (pl. kalciumoxid, vagy dolomit) — vagy más a vas hevítési hőmérsékleténél nagyobb hőmérsékleten olvadó anyagok — pl. grafit — vizes, vagy olajos szuszpenziójával vonjuk be. Az alkáliföldfémoxidok, különösen a kalciumoxid vizes, vagy olajos, ill. a kalciumoxid és grafit vizes, vagy olajos szuszpenzióját elsősorban olyan esetekben alkalmazhatjuk előnyösen, amikor az acélanyaggal érintkező füstgázok kéntartalmúak, mert a lúgos kémhatású fémoxid a' revésedés megakadályozása mellett a hideg vason kondenzálódó, és az acélba diffundálni akaró kénvegyületeket egyaránt megköti. A kalciumoxid és grafit vizes, vagy olajos szuszpenziójának előnye a lúgos kémhatás miatt előálló igen finom szuszpenzió, ezért jó fedőképesség és — különösen csőgyártás, vagy más húzási műveletek esetén — a grafit ill. a kalciumoxidos grafit okozta jó húzhatóság. Példa: Acélpalackok gyártásánál használt M 175-ös anyagból készített félfenékre lyukasztott bugát kb. 30%-os mésztejjel kentünk be és generátorgázfűtésű kemencében 1,5 óra alatt 1100— 1150 C°-ra hevítettük. Utána hidraulikus préssel acélpalacknak húztuk le. Reve sem a kemencében, sem a húzási művelet alatt nem keletkezett. Nem keletkezett reve az anyagon akkor sem, ha azt a hevítés után a szabad levegőn lehűlni hagytuk. A húzott termék felületének minősége kifogástalan volt. Hasonló hatást értünk el mésztej és grafit 3 : 1 erányú 50%-os vizes, vagy olajos szuszpenziójj.val is. Egyidejűleg a gáz szennyezői — elsősor-