149808. lajstromszámú szabadalom • rugalmas anyagú palántafogó palánták elhelyezéséhez

Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.808. SZÁM BO—812. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: A 01 c llu4 Magyar osztálv: 45 b 26 Rugalmas anyagú palántafogó palánták elhelyezéséhez VEB Bodenbearbeitungsgeräte cég, Leipzig, NDK Feltalálók: Kiinger Gerhard mérnök, Leipzig, NDK, Straube Günther szerkesztő, Leipzig, NDK. Kubienia Heinz szerkesztő, Leipzig, NDK A bejelentés napja: 1961. március 1. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 19(»0. március í. A találmány rugalmas anyagból készült palán­tafogó tökéletesítésére vonatkozik, mely palánta­fogóval cserepes, vagy cserép nélküli palánták ültethetők el. Számos olyan palántázógép ismeretes, melynél az előhúzott palánták földbehelyezését palánta­fogó segítségével végzik. E palántafogók legtöbb­ször egymáshoz képest hegyesszögben hajló szá­rakból állnak. E palántafogókat palántázó tárcsá­ra, vagy palántázó láncra erősítik fel. A palánta­fogó szárai csuklópántszerűen összeerősített fém­lapokból, vagy fémujjakkal készülnek, melyek ru­gó nyomására nyílnak szét és a palánta behelye­zése után a megfelelő vezetősínek közvetítésével összenyomódnak, miáltal a palánta fogvamarad. Az esetleges sérülések gondos elkerülése céljából a palántafogó szorítófelületét gumival bélelik ki. A palántafogó további tökéletesítése oly módon történt, hogy a fémfelületet, vagy lemujjakat szi­vacs (hab) gumival borították be. A konstrukció kiviteli módja szerint mindkét szárat, vagy gumi­ból állították elő. vagy csak az egyik szárat ké­pezték ki gumiból, mikor is a gumiszár a merev szerkezeti anyagból kiképzett másik szárnak neki­feküdt. E szerkezeteknél a szivacs-gumi saját ru­galmasságát használták fel, ennek következtében további rugózó elem alkalmazása feleslegessé vált. A palántafogók ismert kiviteli alakjánál mind­két szár zárt szorítófelületet képez, melyek az összenyomásnál szilárdan egymásra felfekszenek, mi mellett, megfigyel)1 ő volt, hogy a szárak nyi­tóit állapotban egy ásón végződtek és hegyes­szöget képeztek. Mint' :ét szorítófelületnél az érint­kező peremek meghosszabbításai — a palántázó tárcsára erősített összes palántafogónál — a pa­lántázó tárcsa középpontja felé irányultak. Ezen elrendezés több hátránnyal járt. A palántázás műveletének pillanatában a fogó oly módon nyílik ki, hogy az egyik szár kifelé kipattan és a szárak egymáshoz képest ék alak­ban helyezkednek el. Emellett a palántát szaba­don engedi és a nyomógörgők a földet szorosan a palántagyökérhez nyomják. A palántafogó a palántától sugárirányba távozik, mely sugár kö­zéppontját a palántázó tárcsa, vagy a palántázó lánckerék képezi. A palánta nagysága, alakja és a behelyezés módja szerint könnyen előfordulhat, hogy a pa­lánta a szorítófelület hegyesszögébe behúzódik és a palántázási művelet folyamán a fogó a pa­lántát egyáltalán nem. vagy csak későn ereszti ki. Ennek következtében a palánták ültetésénél nagyszámú kimaradás fordulhat elő, amely utó­lagos palántázási műveletet tesz szükségessé. Egy ismert találmánnyal a fenti hátrányt úgy akarták kiküszöbölni, hogy a fogót rugalmas be­téttel ellátott két szárral szerelték fel, mimelleit a két szár közül az egyiket rugóval terhelt bütyök vezérli oly módon, hogy azt egy forgáspont körül elbillenti és a palántát rögzíti. Ez a szerkezet költséges volta és üzemzavarai miatt a gyakorlat­ban nem vált be. Az ismert rugalmas palántafogónak további hátránya az volt, hogy a szoritófelület hajlásszö­gében föld és palántarészek maradtak vissza. En­nek következtében a szivacsos gumi szárai, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom