149798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kvaternér ammóniumvegyületek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
149.798 4 logtatjuk. A maradékot vákuum alatt desztilláljuk; a p-2-dimetilamino-etoxi-acetofenon '0,25 mm Hg-oszlop nyomás alatt 128—132° hőmérsékleten desztillál át. 3,8 g p-klórbenzil-kloridot 5 ml aceteáiban oldunk, az oldathoz 3,88 g finoman porított káliumjodidot, majd utána 4,0 g p-2-dimetilamino-etoxi-acetofenont adunk. Az elegyet 1,5 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Lehűlés után a szilárd anyagok keverékét kiszűrjük a reakcióelegyből, etilacetáttal mossuk, majd a szervetlen sók eltávolítása céljából vízzel eldörzsöljük. Az oldhatatlanul maradó anyagot leszűrjük, friss vízzel mossuk, majd etanolbói ismételten átkristályosítjuk. Az ily módon kapott N-2-p-acetilfenoxietil-N-p-klórbenzil-N,N~dimeti]ammónium jodid 133—134°-on olvad. 4. példa: 13,3 g p-cianofenol, 23 g 2-klóretil-dim.etilaminhidroklorid és 12,8 g pelyhes nátriumhidroxid elegyét 100 ml forró toluolban 20 órán. át hevítjük, keverés közben. A lehűtött elegyet híg sósavval extraháljuk, majd a kivonatot éterrel mossuk. A savas kivonatot ezután nátriumhidroxidoidattal kezeljük, amikor is olajszerű alakban szabadul fel a 2-p-cianofenoxietil-dimetilamm; ezt éterrel kioldjuk és vákuum alatt desztilláljuk; ez a termék 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 108— 110° hőmérsékleten forr. 3,3 g fenti módon kapott bázist 6,5 g p-cianobenziljodiddal kezelünk 50 ml acetonban forralva, ily módon N-p-cianobenzil-N-2-p-cianofenoxietil-N,N-dimetilammóniumjodidot kapunk, amely metanolból színtelen prizmák alakjában kristályosodik, op. 213—214°. 5. példa: 3,25 g fém-nátriumöt 60 ml vízmentes etanolban oldunk, majd 25 ml etanolban oldott 10 g etil-p-oxibenzoátot, majd közvetlen ezután '50 ml etanolban szuszpendált 15 g N-2-klóretilmorfolinhidrokloridot adunk hozzá. Az elegyet 2 óra hoszszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd éjjelen át állni hagyjuk. A levált sók kiszűrése után az alkoholt elpárologtatjuk, a maradékhoz vizet adunk, majd az oldatot jég jelenlétében ammóniával megiúgosítjuk. Ezután az elegyet kloroformmal extraháljuk és a kivonatot az oldószer lehajtása után vákuum alatt desztilláljuk; a N-2-p-etoxikarbonil-fenoxietilmorfolin 0,2 mm Hgoszlop nyomás alatt 178° hőmérsékleten desztillál át viszkózus olaj alakjában. 5,0 g fenti módon kapott bázist 50 ml acetonban 7,5 g p-klórbenziijoáiddal reagáltatunk; ily módon N-p-klórbenzil-N-2-p-etoxikarbonil-fenűxietil-morfoliiűumjodidot kapunk, amely etanol és etilacetát elegy éből tű alakú kristályokban kristályosodik, op. 157—158°. 6. példa: 4 g p-metilbenzilamin 100 ml benzollal készített oldatához 30 g l-brőm-2-fenoxietánt adunk. Az elegyet 3 óra hosszat vízfürdőn melegítjük, majd leszűrjük és a szilárd maradékot friss benzollal utánamossuk. Az egyesített szüredéket és mosófolyadékot feleslegben levő mennyiségű 2 n nátriumhidroxid-oldattal rázzuk, majd a vizes réteget eltávolítjuk. A benzolos réteget szilárd káliumkarbonáton szárítjuk, majd leszűrjük és bepároljuk. A maradékot vákuumban desztilláljuk; az ily módon kapott l-p-metilbenzilamino-2-fenoxietán 0,06 mm Hg-oszlop nyomás alatt 138— 142° hőmérsékleten desztillál át. 6,0 ml 98%-os hangyasav és 5,5 ml 37 súly%-os formaldehidoldatnak elegyéhez hűtés közben 13 g fenti módon kapott bázist adunk. A kapott elegyet 8 óra hosszat melegítjük vízfürdőn, majd 8 ml tömény sósavat adunk hozzá és vákuum alatt bepárologtatjuk. A maradékhoz feleslegben levő mennyiségű ammóniát adunk, a kivált olajszerű terméket éterrel extraháljuk, az éteres oldatot szilárd káliumkarbonáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot vákuum alatt desztilláljuk; az így kapott 1-N-metil-N-p-metilbenzilamino-2-fenoxietán 0,04 mm Hg-oszlop nyomás alatt 124—128° hőmérsékleten desztillál át. 5.5 g fenti módon kapott bázist 10 ml metanolban oldunk és az oldathoz 3 g metil jodidot adunk, majd az elegyet 1 óra hosszat forraljuk visszaesepegő hűtő alatt. Éter hozzáadása útján különválasztjuk az N,N-dimetil-N-p-metiibenzil-N-2-fenoxietil-ammómumjodidot, amely etanolbói átkristályosítva 132—133c -om olvad. 7. példa: l-bróm-2-fenoxietánt és p-metoxibenzilamint a 6. példában leírt módon reagáltatva 1-p-metoxibenzilamino-2-fenoxietánt kapunk, amely 0,06 mro Hg-oszlop nyomás alatt 145—148° hőmérsékleten forr. 10 ml acetonban szuszpendált 4,5 g vízmentes nátriumkarbonáthoz 4,5 g fenti módon kapott bázist, majd utána 7 ml metiljodidot adunk. Az elegyet 1 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd még forró állapotban leszűrjük. A szüredékhez étert adunk, ily módon különválaszthatjuk a N-p-metoxibenail-N,N-dimetil-N-2-fenoxietil-ammóniumjodidot, amely aceton és éter elegy éből átkristályosítva 108—100° hőmérsékleten olvad. 8. példa: 13 g N-2-p-acetamido-fenoxietil-N-p-klórbenzií-N,N-dimeíilammóniumkloridot 100 ml metanolban szuszpendálunk és a szuszpenziót hidrogénkloriddal telítjük, majd az elegyet 3 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. A reakcióelegy bepárlása útján gyantaszerű terméket kapunk, amely etilacetáttal eldörzsölve megszilárdul. Az ily módon keletkezeit N-2-p-aminofenoxietil-N-p-klórbeiizil-N,N-dirnetilamrnóniurn.klorid~hidroklo-ridot etanolbói átkristályosítva 172—l?40 -on olvadó terméket kapunk (az op. meghatározása során 140° hőmérsékletre előmelegített fürdővel dolgozunk). A fenti módon kapott szilárd termék oldatához ammóniát adva az oldat pH-értékét 8—9-re állítjuk, majd kálium]odidot adunk hozzá, ily módon
