149795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított gesztenyedara (gesztenyelistz) előállítására
Megielent: 1982. december 15 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^jr \j. SZABADAL Nemzetközi osztály: A 23 1 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.795. SZÁM VA—929. ALAPSZÁM Magyar osztály: 53 k Eljárás szárított gesztenyedara (gcsztenyeílsaí) eiőáiiítására Vajda Gábor vegyész, Szabó Kálmán vegyészmérnök, Ravasz László vegyészmérnök, mindhárman Budapest A bejelentés napja: 1961. január 11. A gesztenye édesipari és háztartási felhasználását egyaránt nagymértékben korlátozza az a tény, hogy a gesztenye természetes állapotában csak korlátozott ideig tartható el. Emiatt a közkedvelt gesztenyekészítmények csak viszonylag rövid időszakban, a gesztenyeérést követő 1—2 téli hónap alatt állhatnak a fogyasztók rendelkezésére. Ez gazdasági szempontból is igen hátrányos volt, minthogy a huzamosabb ideig el nem tartható friss gesztenye és feldolgozott gesztenyekészítmények gyors értékesítésére volt szükség; bizonyos idő elteltével a gesztenye már csak másodrangú (pl. takarmányozási) célokra, gazdaságilag hátrányosan volt értékesíthető. Ezért már eddig is számos kísérlet történt a gesztenye tartósításának, huzamos ideig tárolható alakba hozatalának gazdaságos megoldására. Hoztak már forgalomba különféle szárított gesztenyekészítményeket, amelyek oly módon készülték, hogy a gesztenyét természetes állapotában megszárították, majd héjtalanították, vagy pedig előzetesen felaprították és azután szárították; ezekből a száraz készítményekből azután közvetlenül a felhasználás előtt történő főzés útján kellett a fogyasztásra alkalmas, élvezhető készítményeket előállítani. Mindezek az ily módon előállított készítmények azonban kivétel nélkül elvesztették a gesztenyére jellemző, kellemes szagukat és ízüket, legnagyobb részt aroma nélküli, ragacsos masszákat adtak, amelyek értékben és felhasználhatóságában meg sem közelítették a friss gesztenyéből készült gesztenyepürét. Egyes országokban ezért az ilyenfajta gesztenyekészítményeket főként takarmányozási célokra hozzák forgalomba, mivel az élelmiszeripari felhasználásra alkalmatlan. Egyes helyeken újabban oly módon igyekeznek a gesztenye tartósításának kérdését megoldani, hogy a főtt gesztenyét mélyhűtött állapotban tárolják. Ebben az állapotban a gesztenye aromája és zamata viszonylag még elég jól megőrizhető, az így fagyasztva tárolt főtt gesztenyét pürévé való feldolgozása előtt újból vízben átfőzik, majd a szokásos módon pürévé dolgozzák. Ez a mélyhűtés és különösen a másodszori főzés ismételt aroma és ízanyag veszteséggel jár, melynek következtében a nyers gesztenyepüré minősége jelentősen alatta marad a friss gesztenyéből készültnek. Hátrányos még a mélyhűtést alkalmazó tartósító eljárásnak, hogy míg a friss gesztenyéből készült püré szobahőmérsékleten 4—8 óráig, jégszekrényben legfeljebb 24 órán át tartható el, addig a mélyhűtött termékből készült püré eltarthatósága a gyakorlati tapasztalatok szerint még rövidebb. Nagyon könnyen savanyodik és fogyaszásra alkalmatlanná válik. Mindeddig azonban nem volt olyan egyszerű, gazdaságos eljárás ismeretes, amelynek segítségével a friss gesztenyéből gyakorlatilag korlátlanul eltartható, a gesztenye ízét és aromáját jól megtartó, könnyen feldolgozható készítményt lehetett volna olcsón előállítani. A találmány szerinti eljárás éppen ezeket a problémákat oldja meg és olyan szárított gesztenyedara, illetve gesztenyeliszt előállítását teszi lehetővé, amely az összes fent említett követelményeket kielégíti, s amelyből víz hozzáadásával egyszerű kézi vagy gépi keveréssel néhány perc alatt kiváló ízű és aromájú, a friss gesztenyéből készült masszával teljesen egyenértékű, kifogástalan állagú gesztenyemassza, illetve -püré készíthető. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a friss gesztenyét mosott állapotában héjában, redukáló vegyszereket tartalmazó vízzel forralva a későbbiek folyamán ismertetett optimális állagúra főzzük, majd lecsurogni és megszikkadni hagyjuk, azután pedig a héjrészeket eltávolítjuk