149792. lajstromszámú szabadalom • Hőmérsékletkompenzáló kapcsolás felületsúly, ill. vastagságmérő berendezéseknél, különösen rádióaktív, ill. röntgensugarakat alkalmazó berendezéseknél

2 149.792 pótlási értéket adni. Ilyen esetekben — feltéte­lezve, hogy a mérőhely és a nagyohmos ellen­állás hőmérséklete azonos viselkedést mutat — annyiban képzelhető el kompenzáció, hogy a mérőhely növekvő hőmérséklete esetén a levegő­szakasz abszorpciója csökken. Ha egyidejűleg és azonos mértékben nő a nagyohmos ellenállás hő­mérséklete, úgy a negatív hőfokpótlási érték kö­vetkeztében annak ellenálláisértéke csökken, úgy, hogy a feszültségesés állandó értéken lesz tart­ható. A gyakorlati üzemeltetés során azonban közben jelentős nehézségek lépnek fel. Az említett nagy­chmos ellenállások térbelileg általában szorosan záró, stabil házban, vannak elhelyezve, amelyben Bugárzásérzékelők és szükség esetén előerősítők is vannak. Éppen ezért a mérőhelyen és/vagy a nagyohmos ellenálláson jelentkező hőfokinga­dozások esetén a hőfokkiegyenlítődés bekövet­kezte legalábbis időben jelentősen eltolódik. Pon­tos méréseredmények tehát csak valamivel ezután kaphatók. Ilyen berendezések mérési készsége tehát erősen csökken. Ha a sugárérzékelő ionizációs kamra, úgy a mindenkori nagyohmos ellenállás értéke pl. kb. 109 —10" ohm között van. Ilyen nagyohmos ellenállásoknál azonban számottevő a gyártási szórás. Értékük pontos megmérése tehát már ön­magában is nehéz. Ennek megfelelően a hőfok­pótlási értékek szükséges meghatározása is kü­lönös nehézségekkel jár. Tapasztalat szerint még ugyanazon sorozatban gyártott ellenállások tulaj­donságai is jelentősen szórnak. Majdnem lehetet­len feladatot jelent tehát, alig elviselhető költ­séggel, megfelelő oly ellenállásokat, melyeknek hőfokpótlási értékei a mindenkori kívánalmak­nak megfelelnek, nagymennyiségű sorozatgyártott ellenállás közül kiválasztani. A találmány célja elektromos kompenzálású felületsúlymérő berendezések számára egyszerű oly megoldást találni, hogy azok légsúlyingado­zásoknál is alkalmazhatók legyenek. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy az előírt értéket adó összehasonlító feszültség vál­tozásai a mindenkori hőmérsékletingadozás függ­vényében automatikusan történnek és azokat kü­lön hőfokérzékelővel vezéreljük. Az ismert megoldások hátrányaínak elkerülése végett a találmány szerinti kompenzálásnál hőfok­érzékelő van jelen, amely a mérőhely közvetlen közelében helyezkedik el. Ilyenformán a mérő­hely és az attól távolabb fekvő negatív hőfok­pótlási értékű nagyohmos ellenállás közötti idő­beli és időnkénti különbség teljesen kiesik. Ha a mérőhelyen hőmérsékletváltozás lép fel, úgy a találmány szerinti érzékelő kimenetén rög­tön fellép ezen változással arányos feszültség, amely a nagyohmos ellenálláson fellépő hiba­feszültséghez van rendelve, ill. előnyösen azonos nagyságú és azt kompenzálja. Az erősítőhöz ve­zetett összfeszültséget ezek után a hőfokválto­zások már nem befolyásolják. A találmány szerinti hőmérsékletkompenzálású kapcsolás működési elvét részletesebben az 1. ábra szerinti példakénti kivitel mutatja. Az ábrán az 1 sugárzásfelfogóként alkalma­zott ionizációs kamra és a radioaktív készítmény között helyezkedik el a 3 mérendő tárgy. Az 1 kamra által szolgáltatott ionizációs feszültség a 4 nagyohmos ellenálláson feszültségesést kelt, melynek nagysága a 3 tárgy felületsúlyára jel­lemző. Az előírt értéknek megfelelő feszültséget szolgáltató 5 eszközön ezek után oly feszültséget állítunk be, amely annyiban, felel meg a 4 ellen­álláson fellépő feszültségnek, amennyiben a mé­rendő tárgy előírt és ténylegesen mért értékei egybeesnek. Ha most pl. a 2 készítmény köze­lében nő a hőmérséklet, úgy a 3 mérendő tárgy alatti és feletti lágrész. által abszorbeált sugárzás­mennyiség csökken, miután növekvő hőmérsék­lettel csökken a levegő sűrűsége. Ez viszont azt jelenti, hogy a 4 ellenálláson levő feszültségesés nagyobb lesz, mint korábban, anélkül, hogy a mérendő tárgy változott volna. Minthogy azon­ban a 6 hőérzékeny ellenállás — amely a mé­rendő tárgy közvetlen közelében van — hasonló­képpen felmelegszik, megváltozik annak elekt­romos ellenállása. Ha pl. olyan ellenállással dol­gozunk, amelynek hőfokkoefficiense pozitív, úgy az ábra szerinti hídkapcsolásban a 7—8 és 6—9 hídellenállások közötti feszültség nő. E hídfe­szültség nagysága, ill. polaritása úgy van meg­választva, hogy ellene dolgozzon a 4 ellenállás légsúlyváltozásoknál fellépő hibafeszültségének. A hídellenállások és a hidat tápláló feszültség megfelelő méretezése esetén a hibafeszültség tö­kéletes kompenzálása is elérhető. Hőérzékelőként pl. egy termoelemet lehet al­kalmazni, esetleg utánacsatolt erősítővel. Hasonló­képpen — amint ezt az ábra is mutatja — meg­felelő tápfeszültségen levő ellenálláshőmérőt is lehet a feladatra alkalmazni. Miután a hőmérsékletbefolyások által okozott intenzitásváltozás az 1 érzékelőn a hatásos in­tenzitással közvetlenül arányos, a szóban forgó ábrán szereplő kapcsolás viszont kizárólag a hő­mérsékletváltozással arányos, a hatásos intenzi­tástól független korrigálófeszültséget hoz létre, a hőmérsékletbefolyások exakt kompenzálása a mé­rési tartománynak csupán szűk részében érhető el. Ha a hőmérsékletbefolyást pl. kis felület­súlyoknál kompenzáljuk, úgy ez a korrekciós feszültség nagy felületsúlyok tartományában ki­fejezetten hibaforrásként lép fel. Ha pontos mé­rések céljaira exakt kompenzáció szükséges, úgy lehet a hőérzékélő korrekciósfeszültségét még az előírt értéket adó eszköz mindenkori állásának függvényében és ezáltal a várható intenzitás függvényébe helyezni. A találmány további tárgya tehát a hőmér­sékletbefolyás exakt kompenzálása különleges hídkapcsolás segítségével. Az előírt értéket adó összehasonlítófeszültség változásai a mindenkori hőmérsékletingadozás függvényében a találmány szerint automatikusan következnek be és azokat külön hőmérsékletérzékelők vezérlik. Ezen meg­oldás egy kiviteli példáját a 2. ábra szerinti elvi. kapcsolás mutatja be. Az 5 potenciométeren beállítható előírt értéket, amely a 4 ellenálláson keresztüli ejtőfeszültség­gel ellenütemben a 4 ellenállás talppontjához csatlakozik, a 6, 7, 8, 9 hídellenállások által al­kotott, elhangolt, a 7 és 9 ellenállások révén hőfokfüggetlenített hídhoz vezetjük. A híd egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom