149792. lajstromszámú szabadalom • Hőmérsékletkompenzáló kapcsolás felületsúly, ill. vastagságmérő berendezéseknél, különösen rádióaktív, ill. röntgensugarakat alkalmazó berendezéseknél

Megjelent: 1962. december 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.792. SZÁM Nemzetközi osztály: VA—902 ALAPSZÁM Magyar osztály: G 01 n 21 e 29—36 Hőmérsékletkompenzáló kapcsolás felület súly, ill. vastagságmérő berendezéseknél, különösen radioaktív- ill. röntgensugarakat alkalmazó berendezéseknél VEB Vakutronik Dresden cég, Dresden (NDK) Feltalálók: Schönborn Wolfgang és Dörfel Günter mérnökök, mindketten Dresden (NDK) v A bejelentés napja: 1960. augusztus 24. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. augusztus 24. A találmány a legutóbbi időben nagymértékben felhasználásra kerülő vastagságmérő berendezésekre vonatkozik. Az eddig ismert ilyen berendezések a változó hőmérsékletbefolyások melletti szükséges mérési pontosság elérése végett vagy sugárzáskompenzálással, vagy elektromos kompenzálással működtek. Mindkét fajta berendezésnél pl. egy radioaktív izotóp sugárzását bocsátják át a sugárzás útjába helyezett mérendő tárgyon. A másik oldalon sugárzásérzékelő helyezkedik el, amely az odaérkező sugárzásrészt arányos mérőárammá alakítja. Ezen áram erősségéből, ill. a bekövetkezett abszorpció mértékéből lehet a mérendő tárgy méreteire következtetni. A sugárzást kompenzáló mérőberendezéseknél a sugárzásérzékelő kimenő áramát nem vezetik közvetlenül mutatóhoz, hanem előbb egy második sugárzásérzékelő áramával kerül összehasonlításra. Ezen utóbbi sugárzásérzékelő is ki van téve sugárzásnak, amely vagy a mérendő tárgyból, vagy egy második preparátumból származik. E sugárzás útjában általánosságban elnyelő helyezkedik el, amely a mérendő tárggyal azonos anyagból készül és amely mindjárt oly méretű, mint amilyen mérettel a mérendő tárgynak kellene rendelkeznie. Elektromos kompenzálású mérőberendezéseknél a mérőáramot nagyohmos munkaellenálláson vezetik keresztül, amelyen feszültségesés lép fel. E feszültséget beállítható és igen állandó másik feszültséggel hasonlítják össze, amely — amenynyiben a mérendő tárgy az előírt méretű •— a mérőfeszültséggel azonos nagyságú. Abban az esetben, ha a mérendő tárgy előírt és tényleges értékei egymást fedik, úgy a sugárzásérzékelő után elrendezett elektronikus erősítő csupán nullerősítő szerepet tölti be. Ez esetben az erősítővel szemben nem szükséges különösebb követelményeket támasztani. Ha vastagsagmérésnél betasugarakkal dolgoznak -— amelyek tehát már kis felüietsúlyoknál meglehetősen erősen abszorbeálódnak —, úgy meglehetősen téves mérések jönnek létre azáltal, hogy a készítmény és a sugárzásérzékelő közötti levegő — melynek abszorpciója a mérendő tárgy abszorpciójához hozzáadódik — hőmérsékletingadozásoknak van kitéve. Ilyen hibáknak elsősorban kis felületsúlyoknál van jelentősége. Sugárzást kompenzáló készülékeknél ez a hiba elesik, miután a mérendő helyen és az összehasonlító sugár helyén a levegő hőmérséklete azonos ingadozásoknak van kitéve és a radioaktív készítmény és az érzékelő közötti távolságok azonosak. Gyakorlatilag azonban ezt a követelményt alig lehet kielégíteni. Ezenfelül külön sugárzásérzékelő és sugárforrás alkalmazása többnyire magától elesik sugárvédelmi okokból és a konstrukció kívánatos egyszerűsége végett. Elektromos kompenzálású készülékeknél viszont az említett hiba teljes egészében jelentkezik, hacsak nem alkalmazunk különleges rendszabályokat. A célból, hogy ezen készülékeket — melyeket a konstrukció egyszerűsége és sugárzásvédelem miatt a sugárzást kompenzáló készülékekkel szemben előnybe helyeznek — a légsúlyingadozások ellenére használni lehessen, ismert megoldás a kamra-áram által átfolyt nagyohmos ellenállás számára megfelelő negatív hőfok-