149784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műanyagcső oldószer nélküli gyártására

Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «sir \j-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.784 SZÁM SO-695. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: B 31 c Magyar osztály: 54 c Eljárás és berendezés műanyagcső oldószer nélküli gyártására Soltész Ede vegyésztechnikus, Karsay Tibor elektromérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1960. december 17s A találmány eljárás és berendezés papír vagy textil vázanyagú rétegelt műanyagcsövek előállítására, amelynél a műanyagbevonatot a vázanyag mindkét oldalára oldószer felhasználása nélkül, egyenletes rétegvastagságban és zárványmentesen visszük fel, és amelynél a felhasználni kívánt műanyagszemcsékből, illetve rögökből folyamatosan mindig csak annyit olvasztunk meg, amenynyi a hengerek között pillanatnyilag elhaladó vázanyag felületéhez szükséges. A papír és textil vázanyagú rétegelt műanyagcsövek gyártására szolgáló ismert eljárások és berendezések sem a gyártott cső minősége, sem gazdaságossági szempontokból nem megfelelőek. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a vázanyagnak csak az egyik oldalára felvitt műanyagréteggel készített műanyagcsövek villamos és mechanikai szilárdsága jelentősen kisebb a vázanyag mindkét oldalára felvitt gyantaréteges vázanyagból készített csövek villamos és mechanikai szilárdságánál. Ennek ellenére az ipar csak a vázanyag egyik oldalára felvitt műanyag bevonatú csöveket gyárt, minek az a magyarázata, hogy nincs olyan eljárás és berendezés, amellyel a két oldalon bevont vázanyagú csöveket nagyipari módon és gazdaságosan lehetne előállítani. Az ismert eljárásoknál és berendezéseknél a vázanyag kétoldali bevonásának az a legnagyobb akadálya, hogy a papír vagy textil vázanyagot, szalagot nem lehet a terelőhengerekkel úgy vezetni, hogy ezek a bevonatanyagot a papír- vagy textilszalagról — legalább részben — le ne szedjék, a vázanyagon a műanyag rétegvastagsága ellenőrizhetetlenül ne változzon, tehát a kész cső villamos és mechanikai szilárdsága megengedhetetlenül nagy szórást ne mutasson. Az ismert eljárások túlnyomó részénél a bevonóanyagot, a műgyantát oldószerben oldják fel és oldott állapotban viszik fel a vázanyagra. Ezekhez az eljárástípusokhoz nagy mennyiségű oldószer szükséges, amelyet csak részben és csak költséges eljárással és berendezéssel lehet visszanyerni. Az oldószer nagy része abban a gyártási időszakban is a vázanyagra felvitt műgyantarétegben van, amikor a műgyantát felmelegítve keményítik. Az oldószer gőzei a műgyanta rétegben benne maradnak, és itt buborékokat, zárványokat képezve a kész csőnek mind villamos, mind mechanikai szilárdságát lerontják. Az ismert eljárásoknak és berendezéseknek az is hátrányos tulajdonsága, hogy egészen különálló berendezésrészben végzik a műgyanta vázanyagra való felvitelét, és más berendezésrészben végzik magát a csőtekercselést. Ezért az ismert csőgyártó berendezések bonyolultak és drágák. A plasztikus műanyagréteggel bevont vázanyag tekercselésekor könnyen légbuborék jut az egyes rétegek közé, ami szintén rontja a kész cső villamos és mechanikai szilárdságát. Ismert olyan eljárás is, amelynél a szilárd műgyantát megolvasztják és fűtött henger segítségével viszik fel a papír vagy textil vázanyagra. Egyidejűleg nagy mennyiségű műgyantát olvasztanak meg, illetve tartanak olvadt állapotban, amihez nagy mennyiségű energia szükséges, mert pl. akkor is melegen kell tartani a teljes műgyanta mennyiséget, amikor pl. csévélődob-csere miatt a berendezés áll és a gyártás szünetel, mert természetesen a csere végrehajtása után a gyártást azonnal folytatni kívánják. Ismert olyan eljárás és berendezés is, amelynél a vázanyagra a műgyantát a terelőhenger és a csévélőhenger közötti szakaszon viszik fel hegyesszögben való ráfolyatással vagy ráfúváasal. Ennek az eljárásnak sikeres alkalmazásához a műgyantát nagyon finom szemcséjű porrá kell őrölni, ami nem egyszerű feladat. A finom szemcsézet azért szükséges, hogy az anyag melegítéskor egyenletesen olvadjon meg. A finom, porszerű szemcsék