149771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás C-cephalosporin kinyerésére

2 149.771 alkalmazunk a pH-érték csökkentésére a N-cephatlosporin elbontását célzó lépés, során, majd az oldatot a klorid-ion eltávolítása céljából erős anioncserélő gyantával kezeljük; a C-cephalosporin ezután anioncserélő gyantára adszorbeáltatható, amelyről azután könnyen eluálhatjuk és koncentrálhatjuk a C-cephaloisporint, anélkül, hogy ebben az esetben a piridin-hidroklorid jelenlétéből folyó fent említett hátrányok fellépésével kellene számolni. A találmány tárgyát képező eljárás szerint tehát a C-cephalosporint oly módon nyerjük ki a C-cephalosporint és az egyidejűleg jelenlevő N-cephalosporint tartalmazó fermentációs léből, amelyet derítés előtt célszerűen kb. 5—6 pH-értékre állítunk be ecetsavnak vagy nátriumhidroxidnak a lehűtött fermentációs léhez való hozzáadása útján, hogy a derített fermentációs lé pH-értékét valamely erős savas csoportokat tartalmazó, H-alakban levő kationcserélő gyantával (célszerűen IR—120 Amberlite gyantával) való kezelés útján 2,8 és 4,0 közötti, előnyösen 3,0 körüli értékre csökkentjük, majd a kationcserélő gyantát elválasztjuk az így savassá tett közegtől, azután ezt a savassá tett közeget valamely erős anioncserélő gyantán (célszerűen IRA—400 Amberlite gyantán) vezetjük keresztül; a gyantát e művelethez valamely gyenge, illékony, egybázisú szerves savval, célszerűen ecetsavval képezett só alakjában alkalmazzuk. Ezzel az erős anioncserélő gyantával eltávolítjuk a közegből a jelenlevő klorid és egyéb szervetlen anionok gyakorlatilag teljes mennyiségét; ezután a perkolátumból már könnyen elkülöníthetjük a C-cephalosporint. Ez az elkülönítés célszerűen oly módon történik, hogy a savas perkolátumot valamely anioncserélő gyantával — célszerűen IR—4B vagy IRA—400 Amberlite gyantával — amelyet gyenge, illékony, egybázisú szerves savval, célszerűen ecetsavval képezett só alakjában alkalmazunk — hozzuk érintkezésbe; ily módon a C-cephalosporin adszorbeálódik a gyantán. Ezután az anioncserélő gyantát célszerűen vízzel mossuk, majd az adszorbeált C-cephalosporint ecetsavval vagy hangyasavval eluáljuk az anioncserélő gyantáról; bizonyos gyenge anioncserélő gyanták alkalmazása esetéin célszerű lehet az eluálásra alkalmazott savat valamely gyenge bázis, előnyösen piridin vagy ammónia hozzáadása útján tompítani. A találmány szerinti eljárás keretébe tartozik az a további művelet is, hogy az anioncserélő gyantáról eluált C-cephalosporin oldatot ezután koncentráljuk, mégpedig olyan esetekben, amikor piridint alkalmaztunk tompítóként, előnyösen vákuum-desztilláeió útján. Ha ammóniát alkalmaztunk tompítóként, akkor szintén alkalmazhatunk ugyan vákuum-desztillációt a koncentrálásra, de ezt követően nagyvákuumban történő szublimálás útján kell a visszamaradó illékony ammóniumsókat eltávolítani; eljárhatunk azonban oly módon is, hogy az ammóniatartalmú koncentrált oldatot piridin alakban alkalmazott erős kationcserélő gyantán vezetjük keresztül, amikor is ammónia pirdinnel cserélődik ki az oldatban és ezt a piridint azután már egyszerű desztilláció útján el lehet távolítani. Az aktív anyagot azután mindegyik esetben aceton hozzáadása útján csapjuk ki az oldatból, a lecsapódott szilárd terméket feloldjuk és az oldatot, ha az nem mentes a N-cephalosporintól, 3 körüli pH-értéken inkubáltatjuk a visszamaradt N-cephalosporinnak N-cephalosporiri-penicilliinisavvá történő átalakítása céljából; ezután a C-cephalosporint egy finoman elosztott anioncserélő gyantát (célszerűen IRA—400, IR—4B vagy XE—58 Amberlite gyantát) tartalmazó oszlopra visszük, amelyről kromatográfiai módszerrel nyerjük ki, ecetsavval vagy hangyasavval (amelyek a fent említett módon tompítva is lehetnek) történő eluálö előhívás útján. Az anion-koncentrációt ennek során úgy választjuk meg', hogy a lehető legnagyobb sebességű előhívást kapjuk, amely még összefér a C-cephalo-. sporinnak a jelenlevő szennyezésektől való jó hatásfokú elválasztásával. Az oldatot ezután koncentráljuk; ez olyan esetekben, amikor piridintompítót alkalmaztunk, egyszerű vákuum-desztillációval történhet, ha azonban ammónia-tompító került alkalmazásra, akkor vagy az illékony ammóniumsók nagyvákuumban történő szublimáltatása szükséges a vákuum-desztilláeió után, vagy pedig előzőleg piridinnel kell az oldatban jelenlevő ammóniumsókat kicserélni, amint ezt fentebb leírtuk. Azután ammónia hozzáadásával ismét lecsapjuk a hatóanyagot. A fentebb említett első anioncserélő oszlopot, amelyben az oldat koncentrálása történik, el is hagyhatjuk; ebben az esetben a C-cephalosporint hígabb oldat alakjában kapjuk. A találmány szerinti eljárás keretébe tartozik még a lecsapott C-cephalosporin újra történő feloldása és nátriumsóvá történő átalakítása nátriumhidroxid hozzáadása útján. E célból annyi nátriumhidroxidot adunk az oldathoz, .hogy annak pH-értéke 6 körül legyen. Ezután az oldatot erős kationcserélő gyantán (célszerűen 50X8 Dowex gyantán) vezetjük keresztül (nátrium' alakban alkalmazva a gyantát), ily módon a C-cephalosporin nátriumsójának tiszta oldatához jutunk, amelyet betöményítünk és a rnátriumsót kikristályosítjuk az oldatból. A leírt eljárásnak a szakmabeli számára kézenfekvő módosításával a C-cephalosporin egyéb, a nátriumsótól különböző sóit is előállíthatjuk. Láthatjuk, hogy a fent leírt eljárás, amelynek során adszorbensként kizárólag ioncserélő gyanták kerülnek alkalmazásra, olyan végső oldatok előállítását teszik lehetővé, amelyek mentesek minden idegen iontól és csupán a végső eluálásra alkalmazott oldatban jelenlevő ionokat (pl. az ecetsav vagy ecetsavas só, mint piridinaoetát ionjait) és természetesen a C-cephalosporint tartalmazzák. Azt találtuk, hogy ha az oldatot a klorid-ionok eltávolítása céljából erős anioncserélő gyantával perkoláljuk, gyakran előfordul, hogy a klorid-ion át kezd menni, még mielőtt a C-cephalosporim egész mennyisége perkolálva lett volna; ezért a találmánly értelmében célszerűen oly módon járunk el, hogy az erős anioncserélő gyantát (IRA—400 Amberlite gyanta) több egymás után felhasználásra kerülő szakaszban alkalmazzuk és az oldatot, amint klorid-ion jelenik meg a perkolátumban, azonnal az éppen alkalmazott szakasz utáni következő szakaszba irányítjuk át. Ha így dolgozunk, akkor biztosíthatjuk, hogy az anion-