149769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkaloidák és azok analógjainak előállítására
2 149.7G9 rel való mosással távolítottuk el. A szilárd maradék papírkromatogramon egyetlen bíborszínű foltot mutatott. Etanolból való kikristályosításnál 48 mg toxiferin-I-et kaptunk,'- mely azonos volt . az előbbi példa szerint előállított toxiferin-I-gyel. 3. példa: Wieland—Gumlich aldehid-metilkloridet (100 mg) és izovajsavat (5 ml) evakuált, lezárt csőben 115 C°-on 17 óráig hevítettünk. Az izovajsavat éterrel való mosással távolítottuk el. A szilárd maradék kromatogrampapíron egyetlen, a toxiferin-I-re jellemző, bíborszrnű foltot mutatott. Etanolból való kikristályosításkor íoxiferin-I-t kaptunk. 4. példa: Wieland—Gumlich aldehidet (2 g) etanolban (20 ml) feloldottunk és etiljodidot (2 ml) adtunk hozzá. 4 óra után, szobahőmérsékleten a szilárd terméket .^összeszedtük és alkohollal és éterrel kimostuk. Feloldottuk víz (200 ml) és etanol (100 ml) keverékében és Amberlite—IRA 400 gyantaoszlopo.n (Cl) átfolyattuk. A maradékot, az oldatnak száradásig való bepárologtatása után,, etanolból kikristályosítottuk, amikor is finom tű alakú etilklorid-kristályokat kaptunk («) ¿f = = 50,25° (c = 0,764 metanolban), mely anyag barna foltot ad. R/.- 0.11, papírkromatogramon. Fenti etilkloridet (1 g) és pivalinsavat (30 ml) nitrogén légkörben, fürdőben, 95 C°-on 17 óráig hevítettünk. A pivalinsavat csökkentett nyomáson ledesztilláltuk, a maradékot éterrel kimostuk és azután izopropanollal forraltuk. Az oldhatatlan szilárd termék papírkromatogramon egyetlen bíborszmű foltot adott, mely 1.45-ször gyorsabban folyik szét, mint a toxiferin-I-. Etanolból való kikristályosítás színtelen diétiltoxiferin-I-diklorid tűket szolgáltatott, melyek a levegőn pentahidráttá alakultak át. Ennek (“) ¿T = 444,7° volt (c = 0,340 vízben) és infravörös abszorpciós spektruma igen hasonló volt a toxiferin-I-éhez. 5. példa: Wieland—Gumlich aldehidet (3,65 g) feloldottunk n-propanolban (36,5 ml), n-propiljodidet adtunk hozzá és a keveréket 20 óráig szobahőmérsékleten állni hagytuk. A' szilárd anyagot összegyűjtöttük és n-propanollal és acetonnal kimostuk. Víz (50 ml) és metanol (50 ml) keverékében szuszpendáltuk és Amberlite IRA 400 (Cl) gyantával (20 g) kavartuk, míg a fehér szilárd anyag fel nem oldódott. Az oldatot a gyanta oszlopán átfolyattuk, majd beszáradásig elpárologtattuk. A maradékot vízből kikristályosítottuk, amikor is hasáb alakú kristályok alakjában Wieland—Gumlich aldehid n-propánkloridet kaptunk. Rf 0,14. A propánkloridot (300 mg), pivalinsavat (9 ml) és vizet (1 ml) együttesen 100—105 C°-ig nitrogénlégkörben 17 óráig hevítettük-. A pivalinsavat x csökkentett nyomáson ledesztilláltuk és a maradékot etanollal forraltuk. Az ’oldhatatlan szilárd anyagot (változatlan kiindulási anyagot) leszűrtük és a szűrletet száradásig bepároltuk. A maradékot izopropanollal forraltuk, az oldhatatlan részt összegyűjtöttük és etanolból kikristályosítottuk; a forró etanololdatból valamivel több változatlan kiindulási anyag távolíttatott el szűréssel. A kikristályosodott szilárd anyagot etanolból újból kikristályosítottuk, amikor is kis mennyiségű halványrózsaszínű di-n-propilnortoxiferin-I-di'klór tűket kaptunk. Ennek az anyagnak a toxiferinhez. hasonló infravörös abszorpciós spektruma van. Papírkromatográfiával kitűnt, hogy az anyag homogén (Rf 0,04). 6. példa: Etanolban (44,5 ml) feloldott Wieland—Gumlich aldehidhez (4,45 g) etilén-brómhidrogént adtunk és a keveréket 40 óráig szobahőmérsékleten állni hagytuk. A kivált szilárd anyagot összegyűjtöttük és etanollal és acetonnal kimostuk. Vízben (150 ml) feloldottuk és Amberlit IRA 400 gyanta (Cl)-oszlopon átfolyattuk. Az oldatot vákuumban száradásig bepároltuk és a maradékot etanolból kikristályosítottuk, amikor is Wieland—Gumlich aldehid /j’-hidroxietilkloridet kaptunk, apró kristályok alakjában (R/.- 0,07). A hidroxietilklorid első részét (500 mg) és pivaiinsavat (15 ml) nitrogénlégkörben, 110 C°-on, 18 óráig hevítettünk. A pivalinsavat csökkentett nyomáson végzett desztilláció útján eltávolítottuk. (A nyers keverék kromatográfiája négy kék és bíborszínű foltot és változatlan kiindulási anyagot mutatott.) A maradékot izopropanollal forraltuk, leszűrtük és a szűrletet 0 C°-on állni hagytuk, di(/?-hidroxietil)-nortcxiferin-I-difclorid ülepedett le, apró tűk alakjában, melyek egyetlen bíborszínű foltot adtak papírkromatogramon és melynek a toxiferinhez hasonló, infravörös spektruma volt. • A hidroxietilklorid második részét (100 mg) és izovajsavat (5 ml) evakuált, zárt csőben 105 C°-on 17 óráig hevítettük. Az izovajsavat éterrel való mosással távolítottuk el és a maradékot (mely papírkromatográfián két bíborvörös foltot adott), etanolból kikristályosítottuk, amikor is apró tűket kaptunk (10 mg), mellek azonosak a pivalinsav felhasználásával kapott toxiferinnel. 7. példa: Wieland—Gumlich aldehid-ciánmetilkloridet állítottunk elő Wieland—Gumlich-aldehidnek etanolban, klóracetonillel szobahőmérsékleten, 20 óráig való reakcióba hozatalával. Metanolból pelyhes tűk alakjában kristályosodott ki (RF kb. 0,35). A ciánmetilkloridet "(50 mg) és izovajsavat (2,5 ml) evakuált, zárt csőben 115 C°-on 17 óráig hevítettük. Az izovajsavat csökkentett nyomáson ledesztilláltuk. A maradékot (mely papírkromatogramon bíborvörös főfoltot R/7 0,04, lassabban
