149753. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légkondenzációs berendezések leürített hőcserélői befagyásának megakadályozására

Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG -ár -ÍJ. SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: F 01 d ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.753. SZÁM HE—385. ALAPSZÁM Magyar osztály: 14 c Berendezés légkondenzációs berendezések leürített hőcserélői befagyásának megakadályozására Dr. Heller László egyetemi tanár, dr. Forgó László oki. gépészmérnök és Tomcsányi Gábor oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. május 10. Ismeretesek úri. légkondenzációs berendezések, melyek egy keverőkondenzátorból egy ahhoz csatlakozó keringtető szivattyúból, valamint egy felületi hőcserélőből és egy nyomáscsökkentő berendezésiből, rendszerint vízturbinából állnak. A keringtető szivattyú egy keverőkondenzátorból szívja a vizet és azt egy felületi hőcserélőbe szállítja. A felületi hőcserélőben az atmoszférikus levegő segítségével a felmelegedett hűtővíz lehűl és az ily módon lehűlt víz a nyomás csökkentő berendezésein keresztül újra a keverőkondenzátorba kerül, ahol az a keverőkondenzátorba belépő gőzzel (rendszerint egy gőzturbina fáradtgőze) keveredik és újra felmelegszik. Ezeket a légkondenzációs berendezéseket gőzerőművek gőzturbináival kapcsolatban alkalmazzák és úgy méretezik, hogy a nyári 'meleg hőmérséklet idején és teljes terheles esetén a hűtővizet a gőzturbina üzemének megfelelő hőfokra lehűtse. Az ily módon meghatározott hőcserélőfelület természetesen túlságosan nagy téli hideghőmérséklet, illetve részleges gőzturbinaterhelés esetén. Ezért a légkondenzációs berendezések hűtőteljesítményét különböző módszerekkel szabályozzák. Ezen módszerek közül az egyik leggyakoribb az az eljárás, melynél a hőcserélő berendezés bizonyos részeit kiiktatják a vízcirkulációból. A kiiktatott hőcserélő berendezésekben levő vízmenynyiséget leürítik egy megfelelő tartályba, hogy a hőcserélőkben stagnáló vízmennyiség be ne fagyjon. Ezen leürített hőcserélő berendezések vízterében levő levegő azonban összeköttetésben van a leürítő csővezetékeken keresztül a légkondenzációs berendezésben keringő vagy stagnáló egyéb vízmennyiségekkel. Ezeknek a vízmennyiségeknek a hőfoka lényegesen magasabb, mint a leürített hőcserélő berendezés vízterében levő levegő hőfoka. Ennek következtében az említett vízmennyiségek a leürítő csöveken keresztül a leürített hőcserélő berendezésben levő levegőt mindenkor telített állapotban tartják. Mint említettük, a hőcserélő berendezések leürítésére rendszerint a téli időjárás esetén kerül sor, amikor a levegőhőmérséklet a fagypont alatt van. Ebben az esetben természetesen maguk a leürített hőcserélő berendezéseik és így:

azoknak vízoldali csőfalai szintén .fagypont alatti hőmérsékleten vannak. Ebben az esetben a leürített hőcserélő berendezésekben levő és az előbbiek szerint vízgőzzel telített levegő a fagypont alatti hőmérsékletű csőfalra kifagy és azon jégréteget képez. A levegőből ily módon kifagyott, azaz eltávozott vízgőz helyére az említett leürítő csöveken keresztül újabb vízgőz áramlik, így az a levegőt újból vízgőzzel telíti és így a további kifagyásnak, illetve jégkéreg képződésínek a lehetőségét biztosítja. A fentiekben leírt folyamat tartósan fagypont alatti külső hőmérséklet esetén oda vezet, hogy a hőcserélő berendezés vízáramlására szolgálócsövei az állandóan vastagodó jégkéreg következtében teljesen befagynak. - A légkondenzációs berendezés üzemeltetése során, gyakran fordul elő olyan eset, amikor valamely leürített hőcserélő berendezést fagypont alatti külső hőmérséklet esetén kell újra üzembe venni. Ilyenkor a hőcserélő berendezés üzembehélvezését, azaz a hőcserélő berendezésben a víz cirkulációjának megindítását rendkívül, gyorsan kell biztosítani, ha ugyanis a víz cirkulációja valamennyi csőben nem indul meg azonnal, úgy a hőcserélő berendezésnek azon csövei, melyekben