149721. lajstromszámú szabadalom • Kétpolarizációs mikrohullámú csőtápvonal lezárószerkezet
Megjelent: 1962. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "ÍJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.721 SZÁM 21. a4 . 64-77. OSZTÁLY — TA—634. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Kétpolarizációs mikrohullámú csőtápvonal lezáró szerkezet Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kenderessy Miklós oki. villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. április 22. A mikrohullámú híradástechnikában az antennák táplálására olyan csőtápvonalakat használnak, melyekben két egymásra merőleges polarizáció jú elektromágneses tér terjed egyidejűleg. Ezeknek a tápvonalaknak, valamint a hozzájuk kapcsolódó elemeknek a mérésére olyan lezáró szerkezetre van szükség, mely mind a két polarizációja elektromágneses teret reflexiómentesen elnyeli. Ha csak az egyik polarizációjú hullám reflektálódik, az is megzavarja a mérést és ezért az ilyen lezáró nem megfelelő. Erre a célra eddig általában csak fix lezárókat szerkesztettek, melyeknek azonban elég nagy volt a maradék reflexiójuk. Ilyen fix lezárókra számos szabadalom is született. Ezek azonban semmiféle eszközt nem tartalmaznak, mellyel a maradék reflexió csökkenthető volna. Vagyis a lezárók nem hangolhatok. Van olyan megoldás, ahol a tápvonal falába mart réseket töltik ki disszipatív anyaggal. Ezeknek a réseknek a hossza különböző, és ezáltal akarják kiküszöbölni a reflexiókat. A lezáró hátránya, hogy az egészet nagy fémtömbből kell készíteni, és a rések elkészítése is nehézségekbe ütközik, s csak akkor végezhető el, ha a tápvonalat több darabból rakják össze. Az elkészítés ezért nehéz és költséges. Más megoldásoknál már a csőtápvonal lezáró lényegesen könnyebben gyártható. Hangoló elemet viszont nem tartalmaz, ezért nagyon kis reflexiós tényező nem valósítható meg vele. Található olyan megoldás, ahol a tápvonal közepébe helyeznek elnyelő anyagot. A megoldás hátránya itt is, hogy hangolatlan és ezért a mérések jó részénél nem megfelelő. E lezárók közös hátránya, hogy helyzetük a tápvonalban nem állítható, ezért még megmérni sem lehet jól, pontosan, az általuk reflektált hullám nagyságát. Ilyen mérést csak akkor lehetne kielégítően végezni, ha a lezárók helyzete állítható lenne és ezáltal ki lehetne küszöbölni a mérőberendezések saját hibáit. Készültek hangolható lezárók is, ezek viszont csak egy-egy polarizációjú hullámot nyelnek el reflexiómentesen. Az egyik ilyen lezáró ellenállásrétegből készült elnyelőt tartalmaz, ahol az egyiknek a helyzete rövidrezáró dugattyú segítségével mozgatható (arra van rászerelve). A lezáró hátránya, hogy két különböző ellenállásrétegből készült elemet tartalmaz és még egy rövidzárat is, mely igen megdrágítja a berendezést. Más megoldásoknál a lezáróban már csak egy ellenállásréteg van, de megmaradt a rövidzár és még egy hangolóelem. Ezek egymáshoz viszonyított állítása teszi lehetővé a hangolást. Mindkét megoldás hátránya, hogy az ellenállásrétegre merőleges teret nem csillapítja, tehát csak egy polarizációra jelent megfelelő lezárást. Olyan csotápvonal lezáró, mely mindkét polarizációjú hullámot elnyeli, és hangolható kivitelű (nagyon kis reflexiójú, 0,5%) mind ez ideig nem készült. A találmány szerinti kétpolarizációs lezáró szerkezet kiivtele látható az ábrán. Két közel azonos reflexiós tényezővel rendelkező porvas' gúla (1 és 2) van elhelyezve a négyzetes keresztmetszetű csőtápvonal (5) átlója mentén. A porvas gúlák egy-egy tartószerkezetre (3 és 4) vannak erősítve, melynek segtíségével a két gúla helyzete a tápvonalban, valamint egymáshoz képest állítható. A (3) és (4) tartószerkezetek segítségével a két gúla egymáshoz képest állítható helyzetű és ezért a gúlák reflexiós tényezőinek egymáshoz viszo-
