149720. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú csillapító szerkezet

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG /£^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.720. 21. a4 . 64-77. OSZTÁLY —. TA-633. AI*PSZAM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Mikrohullámú csillapító szerkezet Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kenderessy Miklós oki. villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. április 22. A mikrohullámú műszerkészlet egyik eleme a csillapító, mely készül kalibrálatlan és hitelesített, nagypontosságú kivitelben is. Különleges célra különleges kivitelű csillapítókat is készítenek, melyek igen pontos hitelesítésükkel, igen pontos mechanikai meghajtásukkal és kis bemeneti álló­hullám-arányukkal tűnnek ki a többiek közül. E csillapítók lényege egy mikrohullámú teljesít­ményt elnyelő anyag, melyet a [tápvonalban kü­lönbözőképpen helyeznek el a kívánt célnak meg­felelően. Ilyen cél például, melyet a találmány kíván szolgálni az, hogy a csillapításváltozások igén pontosan legyenek leolvashatók és a beme­neti állóhullámarány nagyon kicsi legyen. A különböző igényeknek megfelelően már szá­mos szabadalom született. Az első megoldásoknál a négyszögletes csőtápvonal keskenyebbik oldal­falán két vékony huzal nyúlik át, (melyekre a táp­vonal belsejében egy, a keskenyebbik oldallal párhuzamos helyzetű lemez van felerősítve, mely elnyelő anyagból készült, vagy felületét elnyelő anyag vonja be. A lemezt a tápvonal falával párhuzamosan mozgatják a két huzal segítségével és a meghajtó mechanizmust szükség szerint ka­librálják. A berendezés igen jól használható kb. 40 dB csillapítás tartományban, azonban két hi­bája van: 1. mivel a lemez mindig a tápvonal­ban van, ezért a kezdeti csillapítás értéke na­gyobb, mint az üres tápvonalé; 2. a bemeneti állóhullámaránya aránylag nagy, mert az elektro­mágneses teret nemcsak a csillapítólemez, hanem az átfűzött huzal is megzavarja. Más kiviteleknél a lényeg szántén a osiílapító­lemez, melyet azonban nem helyeznek be állan­dóan a tápvonalba, hanem a szélesebbik oldalon vágott résen keresztül toljuák 'be és húzzák ki a tápvonalból. A megoldás előnye a kis kezdeti csillapítás, hátránya viszont a még mindig elég nagy bemeneti állóhullámarány és a csillapító­lemez bonyolult kivitele. Van olyan megoldás, amely két csillapítólemezt alkalmaz egyszerre, melyek ugyancsak a tápvonal keskenyebbik falán átbújó huzalra vannak erő­sítve. A két lemez ily módon egyszerre mozog és amikor az egyiknek növekszik a csillapítása, a másiké ugyanakkor csökken, és a lemezek el­helyezésével a helyzet függvényében különböző csillapítás-karakterisztikákat lehet elérni. A meg­oldásnak nagy előnye, hogy a lemezek nagy­mértékű eltolásával a csillapítás csak keveset változik és ezért kis csillapításváltozások igen jól leolvashatók rajta. Hátránya viszont az, hogy a kezdeti csillapítása is nagy, hiszen az egyik lemez állandóan az elektromágneses térben van. Végül van olyan megoldás is, ahol a csillapító­lemezt állandóan bent tartják a tápvonalban, azonban a tápvonal szélesebbik oldalára szerelt mechanizmus segítségével változtatják a lemez hajlásszögét a szélesebbik oldalhoz. Ily módon tetszőleges csillapításváltozás érhető el és a csilla­pítólemez megfelelő alaki kiképzésével a beme­neti állóhullámarány is aránylag kis értékű. A szerkezet hátránya csupán az, hogy a beiktatási csillapítás nem tehető kellően kicsivé. A találmány szerinti mikrohullámú csillapító szerkezet kivitele látható az 1. és 2. ábrán. Az 1. ábra a csőtápvonal keresztmetszetét mutatja a belehelyezett csillapítólemezzel, és annak moz­gatási irányával. Az —1— négyszögletes csőtáp­vonal —2—• szélesebbik oldalának közepén ferde rés van vágva és a rés két oldalát a —3—i és —4— papucsok takarják. Ezek között van moz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom