149710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajlékony anyagok ragasztására

2 149.710 A ragasztási műveletek megkönnyítésére bizonyos esetekben előnyös a ragasztószerhez természetes kaucsukot adni, mert az a ragasztószerrel bekent felületek ragadósságát fokozza. Az elasztomer és a poliészter együttes alkalmazásával sikerült egy olyan új ragasztószert előállítanunk, amely flexibilis szerkezeti elemek összeragasztásánál az eddig ismert ragaeztószerek fogyatékosságait kiküszöböli, mert hideg úton azonos idő alatt egyrészt nagyobb tapadási szilárdságot kapunk az összeragasztott elemek között, mint amikor csak elasztomert térhálósítunk izocianátokkal, másrészt a ragasztóréteg, ellentétben az izocianáttal térhálósított poliészterekkel, megtartja az elasztomerekre jellemző rugalmasságát és hajlékonyságát. Az elasztomer és a poliészter triizocíanáttal való egyidejű polimerizálásakor a triizocianát molekula három izocianát gyöke útján az elasztomer láncok és a poliészter láncok térhálós kapcsolására képes, tehát egy új kopolimér keletkezik, melynek a már ismertetett meglepő tulajdonságai vannak. Az alábbi példákon bemutatjuk az elasztomerhez különböző mennyiségekben hozzákevert poliészter hatását a tapadási szilárdságra. A tapadási szilárdság vizsgálatára lépcsőzött felületű gumitextil hevederdarabokat használtunk, és ezeket Rejtő—Gillemot-féle szakítógépen nyíró-tapadási szilárdságra vizsgáltunk. Térhálósí tószerként trifenilroetántriizocianátot alkalmaztunk, éspedig MX) súlyrész elasztomerre mind az Öt példa esetében 10 súfyrészt, ami az elasztomer teljes térhálósításához és- a poliészter hidroxil gyökeinek lekötéséhez szükséges mennyiségnek a 8°/(i-a; ennyi bizonyult ugyanis sorozatkísérleteink szerint a legkedvezőbbnek. Poliészterként poiietilénszebaeátot, ill. polietilénadipátot tartalmaznak a példákban szereplő ragasztószerek. Az -1. példa összehasonlítási alapként poliésztermentes ragasztószer összetételét és nyíró-tapadási szilárdságát mutatja. A 2. példa poliészter-összetevőként 100 súlyrész elasztomerre 24 súlyrész külön oldatban hozzákevert polietilén szebacátot, a 3. példa 100 súlyrész elasztomerre ugyancsak külön oldatban hozzákevert 40 súlyrész polietilszebacátot, a 4. példa 100 súlyrész elasztomerre azzal hengerszéken előzetesen összekevert 20 súlyrész poiietilénszebaeátot, az 5. példa pedig 100 súlyrész elasztomerre azzal hengerszéken előzetesen összekevert 20 súlyrész polietilénadipátot tartalmazó ragasztószerrel készült kötés nyírótapadási szilárdságát mutatja. Az elasztomer mind az öt esetben poli-2^klórbutadién volt, de a 4. példában leírt ragasztószer 100 súlyrész poli-2-klórbutadiénre vonatkoztatva még 15 súlyrész természetes kaucsukot is tartalmazott. Ezenkívül az elasztomerbe hengerszéken bekevertük az adott esetben szükségesnek ítélt ismert gumiipari segédanyagokat. A nyíró-tapadási szilárdsági adatokból kitűnik a poliészternek a kötés kezdeti és végső szilárdságát erősen, általában 50—100%-kal növelő és a poliészter arányának növekedésével bizonyos határig fokozódó kedvező hatása. A 4. példa adataiból az is kitűnik, hogy a természetes kaucsuk hozzákeverése esetén — nyilván annak nagyobb ragadóssága . következtében — az összeragasztás után 1 órával mérhető nyíró-tapadási szilárdság lényegesen nagyobb -mint a természetes kaucsuk nélküli ragasztószeré. A példákon bemutatott néhány jellegzetes összetételű ragasztószeren kívül az alkotórészek kedvező arányának megállapítására más hasonló összetételeket is kipróbáltunk, és megállapítottuk, hogy a poliészter mennyisége 100 súlyrész elasztomerre számítva 5 és 50 súlyrész között változtatható, és 20 és 40 súlyrész között a legkedvezőbb, természetes kaucsukból pedig 50% keverhető be a ragasztószer jellegének megváltozása nélkül. Izoeianátból az elasztomer és a poliészter teljes telítéséhez szükséges mennyiségnek 6— 10%-a elegendő, a sztöchiometriai arány 15%-ánál több izocianát alkalmazása a ragasztóréteg rugalmasságának csökkenése miatt hátrányosnak bizonyult. 1. példa: 100 súlyrész poli-2-klórbutadi énhez hengerszéken 30 súlyrész aktív sziliciumdioxidot, 4 súlyrész magnéziumoxidot, 5 súlyrész cinkoxidot és 2 súlyrész fenil-béta-naftilarnint kevertünk. E keverékből oldógépen 20%-os benzol os oldatot készítettünk, és az oldathoz 20%-os metilénkloridos oldat alakjában 10 súlyrész trifenilmetántriizocianátot kevertünk. Az így készült oldattal ecsettel kétszer bekentük a próbatestpárok felületeit, és a kent felületeket megszáradásuk után egymásra fektetve kézi hengerrel összevasaltuk. A próbatesteket különböző kötési idő eltelte után a szakítógép pofái közé fogva mértük a tapadási szilárdságot. A nyíró-tapadási vizsgálat - eredményei: Kötés tartania: 1 óra 2 „ 3 „ 10 13 16 19 22 Nyíró-tapadási szilárdság: 2,47 kg/cm2 3,93 " „ 3,73 6,42 4,53 9,33 8,93 „ 7,18 8,80 9,07 2. példa: Ugyanúgy jártunk el, mint az 1. példában, de az oldathoz még 24 súlyrész polietilénszebacát 20%-os benzolos oldatát is hozzákevertük. A nyírótapadási vizsgálat eredményei: Kötés tartania: 1 óra 2 „ 3 „ 4 „ 6 „ 8 „ 15 „ 20 „ 24 ., Nyíró-tapadási szilárdság: 3,06 kg/cm2 5,86 6,40 9,60 9,60 14,66 15,16 14,33 15,18