149692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kopogásgátló vegyületek előállítására
Megjelent: 1962. december 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.692. SZÁM MA—1016 ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 10 g Magyar osztály: 23 b SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás kopogásgátló vegyületek előállítására Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltalálók: Bor György vegyészmérnök, Veszprém (40%), dr. Markó László vegyészmérnök, Veszprém (40%), dr. Freund Mihály vegyészmérnök, akadémikus, Budapest (20%) A bejelentés napja: 1961. február 4. A benzinüzemű robbanómotorokban fokozott terhelésnél jelentkező kopogás csökkentésiére már számos vegyületet ajánlottak adalékul a benzinhez. Leggyakrabban különböző szerves csoportokat tartalmazó fémvegyületeket használnak erre a célra, mint pl. a már évtizedek óta alkalmazott ólomtetraetilt, amely azonban mérgező hatása miatt kifogásolható, vagy az utóbbi években előállított metiltiklopentadienilmangántrikarbonilt, amely viszont kevésbé alkalmas, mert lerakódásokat okoz a hengerben. * Javasoltak már egyes kobaltszármazékokat is, ezek azonban, noha a kopogást hatásosan gátolják, egyrészt ki nem elégítő stabilitásuk ós aránylag nagy beszerzési áruk miatt, másrészt azért, mert bonyolult összetételük és előállításuk miatt is nehezen hozzáférhetők, nem váltak be a gyakorlatban. Az irodalomban legújabban leírt Co3(CO)gCCH3 és Co3(CO)9CCH2 C6H5 összetételű kofoaltvegyületek (U. Krüerke, Chem. & Ind. 1960, 1264), amelyeknek általános képlete Co3.(CO)gCR-nek írható, stabilak, levegőre nem érzékenyek és szénhidrogénekben jól oldódnak, valamilyen gyakorlati felhasználásukra azonban mindeddig senki sem gondolhatott, mert előállításuk körülményes és nehézkes volt. Ugyanis Co2(CO)s-t előbb acetilénnel vagy valamilyen acetilénszármazékkal kellett reagáltatni, hogy dikobalthexakarbonilacetilén származék (CO2[CO]GHCCR) képződjék, amelyet azután híg ásványi savval melegítve lehetett ismeretlen reakcióban a fentebb említett Co:j.(CO)oCR általános képletű trikobalterineakarbonilszén származékká átalakítani [R. Markby, J. Am. Chem. Soc. 80, 6529 (1958)]. Találmányunk lehetővé teszi a trikobaltenneakarbonilszén származékoknak egyszerű kiindulási anyagokból való újszerű előállítását. Felismertük továbbá, hogy a találmányunk szerint előállított trikobaltenneakarbonilszén származékok jó kopogásgátló anyagok és mint ilyenek benzinmotorokhoz üzemanyagadalékként felhasználhatók. Kísérleteink során ugyanis arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy az R—CX3 általános képletű trihalogénmetil származékok kobalttetrakarbonilá taniont [Co(CO)4]~ tartalmazó vegyületek oldataival reagálnak és e reakcióban jó kihasználással trikobaltenneakarbonilszén szárm azékok keletkeznek. Az R—CX3 képletben az R lehet hidrogén, halogén, alkil-, aralkil-, alkaril- vagy árucsoport, helyettesített alkil-, aralkil-, alkanil- vagy árucsoport, az X pedig fluor, klór, bróm, vagy jód. A kobalttetrakarbonilát-aniont tartalmazó oldatok az irodalomban is található bármely eljárással előállíthatók. Az anionhoz kapcsolódó kation összetétele nem lényeges, mivel a reakcióban közvetlenül nem vesz részt; lehet alkáli fém — ilyen NaCo(CO)4-ot tartalmazó oldatot kapunk pl. Co2(CO) 8-ból és vizes alkoholos NaOH-ból — vagy valamilyen komplex kation — például a Coo(CO)-8-ból és metanolból előállítható [Co(CH3-OH)o] [CO'(CO)4]2 oldat — vagy akár kimondottan szerves kation is, mint pl. a Co(CO)4H-ből és piridinből előállítható piridinium-kobalttetrakarbcnilát (C5H 6 N) [Co(CO) 4 ].
