149689. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének és/vagy szénhidrogénszármazékok elegyéből az egyenesláncú vegyületek kiválasztására karbamidos adduktok alakjában

Megjelent: 1962. szeptember 30. MAGYAR NEPKÖZTÁKSASAG Nemzetközi osztály: C 07 c 1 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ^149.689. SZÁM MA-994. ALAPSZÁM Magyar osztály: 23 b SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás szénhidrogének és/vagy szénhidrogén-származékok elegyéből és egyenesláncú vegyületek kiválasztására karbamidos adduktok alakjában Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltalálók: dr. Báthory József vegyészmérnök (50%), Veszprém, dr. Freund Mihály vegyészmérnök, akadémikus (20%), Budapest, Ország Imre vegyészmérnök (20%), Veszprém, Balogh András vegyészmérnök (10%), Veszprém A bejelentés napja: 1960. november 14. Szénhidrogének és/vagy Bzérihidrogéii-szármarzékok elegyeiből az egyenesláncú vegyületek kiválasztására karbamidos adduktok alakjában számos eljárás ismeretes. Ezek az; eljárások vagy karbamidolda tokkal vagy valamilyen oldószerrel nedvesített szilárd karbamiddal dolgoznak. A keletkezett adduktot szűrik, mossák, majd vízzel vagy vizes karbamidoldattal megbontják és az egyenesláncú vegyületeket a karbamidoldattól elválasztják. A kairbamidoldatokkal képzett adduktok kisebbnagyobb kristályok alakjában keletkeznek, szűrésük és mosásuk mégis nehézkes, mert a víz vagy a karbamid egyéb oldószerei az addukt felületét hidrofillé teszik, minek, következtében az adduktkristályok összetapadnak és eközben az adduktot nem képező ún. i-vegyületeket zárnak maguk közé. Az így bezárt i-vegyületeket az adduktmosásra használt hidrofób oldószer nem tudja kimosni, tehát azok szennyezőként bennmaradnak az addu'ktbontással kapott egyenesláncú vegyületekben. A kristályos karbamiddal képezett adduktok hidrofóbok, nem tapadnak össze, tehát felületükről az i-vegyületek könnyen lemoshatok; rendszerint azonban finom por alakjában keletkeznek vagy kezelésük köziben ilyenné esnek szét, ami szűrésüket és mosásukat, különösen folytonos működésű centrifugán, a nagy szűrési ellenállás miatt rendkívül megnehezíti. így egyrészt az anyalúg nehezen távolítható el, másrészt a finom porszerű adduktszemcsék áthatolnak a szűrőfelü-^ léten. Ezenkívül a finom porezerű adduktnak vízzel való megbontásakor erős emulzió keletkezik, amelyből a normál vegyületek csak nagynehezen választhatók ki. A találmány jól szűrhető, mosható és vízzel vagy vizes karbamidoldattal (emulzió keletkezése nélkül) megbontható karbamidos addukt gazdaságos előállítására irányul és azon a felismerésen alapul, hogy az adduktot kevés (0,1—8%) nedvesítőt, célszerűen vizet, tartalmazó aprószemcséjű (átlagosan mintegy 0,1—0,3 mm) szilárd karbamiddal képezve, az adduktképződés sebességének megfelelő korlátozásával hasonló, de rendszerint megnövekedett szemcsenagyságú és nem pörlékony adduktot kaphatunk, Ha ti. az adduktképződés túl gyors lefolyású, akkor az eredeti karbarnidkristályok apró mikrokristályos porrá „robbannak" szét. Megfelelően korlátozott sebességű adduktképződésnél ellenben az: addukt mikrokristályai mintegy „belenőnek" a karbamídnak épségben maradó kristályvázaiba, amelyek így összetartják a mikrokristályos adduktszemcfiéket. Az adduktképződés sebességének korlátozása a találmány értelmében úgy történik, hogy az adduktképzésre kerülő egyenesláncú szerves vegyületeket tartalmazó elegyből az adduktképződést gátló ún. inhibitorokat minden egyes esetben külön-külön laboratóriumi kísérletezéssel előre meghatározott mértékű derítőföldes vagy kénsavas kezeléssel részben (tehát nem teljesen) eltávolítjuk. Hogy az elegyben maradt inhibitorok miatt az indukciós periódus, azaz. az egyenesláncú vegyületeket tartalmazó elegynek a karbamiddal való összekeverése és az adduktképző reakció megindulása közötti időtartam, túl hosszúra ne nyúljék, a karbamiddal együtt kész, „beoltó"