149650. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés laptranzisztorral ellátott impulzussűrűségmérő hőmérséklettől való függésének csökkentésére
VIeg jelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •vr^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.650. SZÁM 21. a4 . 53, OSZTÁLY — VA—887. ALAPSZÁM Áramköri elrendezés laptranzisztorral ellátott impulzus-sűrűségmérő, hőmérséklettől való függésének csökkentésére VEB Vakutronik, Drezda (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Möhring Rolf oki. mérnök, Drezda (NDK) A bejelentés napja: 1960. április 27. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. április 27. Az impulzussűrűségmérőkben használt egystabilitású vibrátoroknál, amelyek laptranzisztorokkal vannak ellátva, az impulzusszélesség mindig függ a hőmérséklettől. Ezért általában nem az impulzusterületet mérik, hanem az •impulzusamplitúdót differenciálják és csak ezt az összetevőt jelzik. Ez az eljárás, különösen több mérési tartománynál, nem kívánatos nagy költséget okoz. A találmány célja az ismert berendezések e hátrányainak kiküszöbölésén kívül az, hogy lehetővé tegye a hőmérséklettől való függetlenség messzemenő elérését. A találmány ezt azzal éri el, • hogy a mérőmű az időállandó-kondenzátor töltését vagy kisülését méri. A találmányt részletesen kiviteli példákkal kapcsolatban isimertetjük. A találmány szerinti elrendezés lényege és hatása különbözőségének kidomborítása céliából az 1. és 2. ábrákon két ismert, laptranzisztorokkal rendelkező monostabil multivibrátorokkal működő kapcsolás van ismertetve. A 3. ábra a találmány szerinti új elrendezés vázlata. Az 1. ábra egy ismert impulzussűrűségmérő kapcsolását mutatja, amelynek ismert működése a következő: Az R-i ellenálláson keresztül áram folyik az 1 tranzisztor bázisán át, amely áram ezt vezetőállapotban tartja és ezzel a 2 tranzisztort lezárja. Ha most az 1 tranzisztor bázisára pozitív impulzust adunk, akkor az 1 tranzisztor záródik és a 2 tranzisztor lesz vezető. Ugyanakkor a C i, C?_ vagy C-) kondenzátor az R--j ellenálláson kereszíül kisül és az 1 tranzisztor bázisát az időállandók (R-i, Ci. C2, C3) nagyságainak megfelelően többé-kevésbé hosszú ideig pozitív potenciálon tartja. Ez alatt az idő alatt a 2 tranzisztoron keresztül a J jelzőműszeren át áram folyik. Az impulzusterület e műszerrel van jelezve. Hátrányos jelenség, hogy a mindenkori Ci, C2 vagy C3 kondenzátor nemcsak az R3 ellenálláson, hanem az 1 tranzisztor bázisán keresztül is ki tud sülni. Ez a tranzisztorion keresztüli kisütőáram erősen függ a hőmérséklettS!, főként a germánium tranzisztoroknál. Ezzel azonban az impulzus időtartama és a J műszer által jelzett impulzusterület is erősen hőmérséklettől függő lesz. A 2 tranzisztoron keresztül eg$r további hőmér-F-éklethiba keletkezik, az azonban elhanyagolhatóan kis értéken tartható. A D dióda (Szilícium vagy Selen) célja, hogy a 2 tranzisztor emitterdióda záróáramát alacsony értéken tartsa. A 2. ábrán vázolt, ugyancsak ismert kapcsolás az 1 tranzisztor hőmérsékletbefolyását azzal küszöböli ki, hogy a Ci, C2, C3 kondenzátoron át csak a 2 tranzisztoron létrejövő feszültségugrás van mérve. Mint ismeretes, itt a feszültségugrás messzemenően nem függ a hőmérséklettől és ezáltal ^a műszer jelzőkitérése sem. A találmány szerinti kapcsolás hőmérséklettől való függetlensége ugyanolyan, mint a 2. ábra szerinti kapcsolásnál, azonkívül a költségeket is tovább csökkenti. Ezt azzal éri el, hogy a mindenkori Ci, Co, C3 időállandó kondenzátor Q töltése, illetve kisülése van mérve. A Q == C • U töltés csak a feszültségugrástól és a C], C2, C;; kondenzátor nagyságától függ. A 3. ábra a találmány szerinti kivitel egy kapcsolási példájának részleteit mutatja, amint ezek pl. egy előnyösen hordozható Geiger—Müller
