149630. lajstromszámú szabadalom • Vulkanizálható keverék

Megjelent: 1962. iúlius 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁJRSASÁG «gr-ÍJ. SZABADALM ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.630. SZÁM z 39. b. OSZTÁLY — Pl—164. ALAPSZÁM Vulkanizálható keverék Pirelli Societa per Azioni cég és Moníecatini Soc. Gea. per Fíndustria Mineraria e Chsiíiica cég, mindketten Milanóban Feltaláló: Gerolami Marehesini mérnök, milanói lakos A bejelentés napja: 1960. április 28. Olaszországi elsőbbsége: 1959. április 29. A találmány vulkanizálható keverék, amely az etilénnek alfa-olefinekkel, különösen buténnel és propilénnel alkotott lineáris, lényegileg amorf kopolimérjeit tartalmazza. Az olyan elasztomerek, melyek az etilénnek alfa-olefinekkel alkotott kopolimérjeit tartalmaz­zák, különösen etilén-propilén vagy etilén-ibutén­kopoliméreket, számos használati célra igen elő­nyös tulajdonságokkal rendelkeznek. Kopásálló­ságuk kiváló, továbbá hő és ózon behatására nem öregednek. Ezen alapvető tulajdonságaik mellett egyéb előnyeik ifi vannak, amennyiben gázok által nagymértékben áthatolhatok, fényállók, légköri behatásokkal szemben ellenállók, színük világos és gazdaságosak is, mert a gyártásukhoz szükséges nyersanyagok bőségesen állnak rendel­kezésre. Viszont az ilyen koipolimérek tapadó'képessége csekély és hő behatására még töltőanyagokkal keverten is elpárolgásra hajlamosak (ahelyett, hogy meglágyulnának), különösen, ha nagymole­kulás kopoliméreket használunk. Ezek a hátrá­nyok akadályozzák az elasztomernek önmagához, vagy más anyagokhoz való kötődését, továbbá az adagok disizpergálását és extrudálását is. Továbbá, ha a kopolirnérek rnolekulasúlj a és ennek következtében viszkozitása igen nagy (80— 100 Mooney és ennél nagyobb), úgy feldolgozá­suk a természetes, kaucsuk feldolgozásánál szo­kásos gépekben nehézségekibe ütközik. Ha az etilén-propuén-fco'polimé'r afepk évér ék­hez — akár tartalmaz a keverék ásványi töltő­anyagokat (úgymint kaolint, kalciumkarbonátot, sikport és cinkoxidot), vagy szerves töltőanyago­kat (kormot), vagy nem lágyítószereket (pl. makro­vagy mikrokristályos paraiifini) adagolunk, a hát­rányok észrevehetően csökkennek. Az ilyen ada­lékokat azonban viszonylag oly nagy (a polimer legalább 10—20%-ának megfelelő) mennyiségben kell adagolni, hogy az a végtermék egyes tulaj­donságait már károsan befolyásolja. Viszont ha a polimert — mint már javasolták — természetes vagy más mesterséges kaucsukkal —, adott eset­ben paraffin adagolása, mellett — hígítjuk, egyes tulajdonságai javíthatók ugyan, de az e célra szükséges kaucsukimeiinyiség általában igen nagy. Ennek következtében az etilén-propilén-kopo­limér bizonyos eredeti tulajdonságai kórt szen­vednek. így pl. ha a kopolimért 50 : 50 arányban ter­mészetes kaucsukkal keverjük, ez az adalék ká­rosan befolyásolja az ózon-állóságot és a hőre való öregedéssel szeimíbeni ellenállóságot, fokozza a nedvszívóiképességet, és a végtermék költségét növeli. A találmány célja ezen hátrányok teljes vagy részleges kiküszöbölése. A találmány vulkanizálható keverék, mely eti­lén ás valamely alfa-olefin lineáris, lényegileg amorf kopolimérjét és ezen kopolimérrel együtt­vulkandzálható olyan polimert tartalmaz, melynek viszkozitása 20 C0 -on az 500 és 30 0O0 poise kö­zötti tartományba esik. így pl. a at találtuk, hogy ha l'OO rész etilén­-propilén-ikopoiimé'i'T 2—40 rész kisimolekulasúlyú és az, előbbivel együttvulkanizálható polimerrel keverünk, a keverékből teljesen tömör öntött (sajtolt), extrudált vagy .kalanderezett formatestek készíthetők, még olyan, gépeken is, amelyek a mesterséges vagy természetes ksu.csukfélék fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom