149625. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályos olefinpolimérek stabilizálására
Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0T "SJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.625 SZÁM 39. c. OSZTÁLY — MO—457. ALAPSZÁM Eljárás kristályos olefinpolimérek stabilizálására MONTECATINI Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milano (Olaszország) és Karl Ziegler, Mühlheim/Ruhr (Német Szövetségi Köztársaság) Feltaláló: Caído Cornelio, Milano (Olaszország) A bejelentés napja: 1860. október 22. Olaszországi elsőbbsége: 1959. október 27. A találmány eljárás kristályos olefinpoliméralapú műanyagokból készült szálak, filmek és egyéb termékek stabilizálására. Ismeretes, hogy a poliolefin-anyagok a légköri oxigén jelenlétében magasabb hőmérsékleten történő megmunkálásuk során bizonyos mértékű lebontást szenvednek. Ez a lebontás erre alkalmas védőanyagoknak a polimerhez (főként a termék előállítása során) való hozzáadása útján korlátozható. Ilyen védőanyagként általában az alábbi anyagok csekély mennyiségeit szokták alkalmazni: fenolok, aminők, kénvegyületek, aminofenolok, . merkaptánok, szerves ónvegyületek, foszfiték vagy egyéb vegyületek, mint pl. 2,6-terc-butil-p-krezol, •béta-íiaftilaimn, p-feniléndiamin, sztirolozott fenolok, 2,5-di-terc-butilhidrokinon, 2-oktil-4-metoxibenzofenon, 4,4'-tio-bisz-3-metil-6~terc-butilfenol, 2,2'-metilén-bisz-4-etil-6-terc.-butilfenol, 4,4'-izopropilidénfenol, fenil-alfa-naftilamin, fenil-béta-naftilamin, politrimeíil-dihidjokinolin, metiletilketoxim, ciklohexanonoxim, p-kinondioxim, N,N'-difenil-etiléndiamin, difenil-p-feniléndiamin, bázisos cink-dialkil-ditiofoszfátok, trisz-nonilfenilföszfit és nikkel-butilditiokarbamát. Meglepő módon azt találtuk, hogy az olyan vegyületek, amelyek molekulájában egy —CH2 — —CH2 —CN ciánetil-csoportot tartalmaznak, határozott stabilizáló hatást mutatnak hővel, fénnyel, valamint az öregedési jelenségekkel szemben, ha e vegyületeket 2%-os vagy ennél kisebb mennyiségekben a később fonalakká, filmekké vagy hasonlókká feldolgozandó és adott esetben színezékanyagokat is tartalmazó kristályos olefinpolimcrekhez adjuk. Ezek a vegyületek stabilizátorként hatnak az olyan keverékekben is, amelyeket poliolefinekből és polialkiléniminekből vagy poliolefinekből és bázisos nitrogén-vegyületekből készítünk és amelyekből megnövelt színezékfelvevőképességű textilrostokat lehet előállítani. A találmány tehát olyan eljárás a kristályos poliolefineknek, főként a polietilénnek, polipropilénnek és polibutilénnek hővel, fényhatással és az öregedési jelenségekkel szembeni stabilizálására, amelynek lényege az, hogy a poliolefinhez stabihzálószerként 0,02% és 2% közötti (előnyösen 0,2% körüli) mennyiségben valamely olyan vegyületet adunk, amely molekulájában legalább egy —CH2 —CH 2 —CN ciánetilcsoportot tartalmaz. A találmány értelmében alkalmazásra kerülő stabilizálószerek előállítása oly módom, történhet, hogy valamely aktív hidrogénatomot tartalmazó szerves vegyületet (pl. fenolokat, alkoholokat, aminokat, imineket, merkaptánokat, aktív metiléncsoportot tartalmazó vegyületeket, nitrogénvegyületeket, szulfonokat, aldehideket, ketonokat, a nitrogénatom közelében =CH—, —CH2 ~^ vagy CH3— csoportot tartalmazó vegyületeket, —SO 2—, aldehid- vagy keto-csoportot tartalmazó vegyületeket, halogénszármazékokat stb.) akrilnitrillel vagy más ciánetilezőszerrel (mint pl. CH2OH—CH 2 CN; (C 2 H 5 ) 2 = N—CH 2 —CH 2 — CN vagy a metiljodid béta-ciánetil-dietilaminnal képezett sója stb.) reagáltatunk. Azt találtuk, hogy erre a célra különösen az alábbi ciánéul-vegyületek alkalmazhatók stabihzálószerként igen jó hatással: trisz-(/>'-ciánetil)-acetofenoh, monocián-etil-dodecilamin, di-(^-ciánetil)- hidrokinon, monocián-etil-oktadecilamin, bisz-9,9-(^-ciánetil)-fluorén, 9-(/?-ciánetil)-karbazol,