149621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakdarabok előállítására organikus pervegyületekkel vulkanizálható elasztomérekből

149.621 3 2. példa: Lényegében polietilénből vagy polipropilénből álló alakdarabok vulkanizálása. Ismeretes már, hogy a polietilén és a polipropilén organikus peroxidokkal vulkanizálható; ez anyagoknak extrudálása és sajtolása azonban olyan nagy hőmérsékletet igényel, amely mellett vulkanizálószereket már tartalmazó keverékek használata lehetetlen. A találmány szerinti ,,imp~ regnálás!" eljárással lehetségessé válik ilyen anyagokból készült kész áruk vulkanizálása; tekintettel azonban ezen anyagok viszonylag nagyfokú kristályosságára, ahhoz, hogy az ismertetett eljárással viszonylag rövid időn belül a jó eredményhez elegendő peroxid-abszorpciót elérhessük, azt találtuk, hogy az anyagokhoz meghatározott mennyiségű etilén-propilén-kopolimert (vagy más elasztomereket is) kell keverni. A próbák alatt megállapítottuk, hogy a kívánt térhálósítási fok szerint, elegendő 5—50 rész, célszerűen l

20—40 rész kopolimer 100 rész polietilénhez és 10—60 rész, célszerűen 30—50 rész kopolimer 100 rész polipropilénhez. 100 rész polietilént és 30 rész kopolimert tartalmazó keverékből, a keverék szempontjából legkedvezőbb hőmérsékleten való formálással, kis elektromos kábeleket, különböző méretű tömlőket, mindenfajta tartályokat és egészségügyi cikkeket készítettünk. A vulkanizálást az 1. példában ismertetett módszerrel, a már elkészített árun eszközöltük. Az ily módon vulkanizált tárgyakat 10 óra időtartamra 150 C°-os kemencébe helyeztük. Valamennyi megtartotta alakját és jó konzisztenciáját és a kaucsukhoz hasonló rugalmas tulajdonságokat vett fel. 100 rész polipropilént és 40 rész etilén-propilén-kopolimert tartalmazó keverékből, hasonló módszerrel különféle alakdarabokat készítettünk és 4 óra hosszat 200 C°-on tartottuk; az eredmények ugyanazok voltak, mint amit a polietilénkeverékkel értünk el. 3. példa: Tömlők és hasonló extrudált áruk készítése. Az 1. példában ismertetettel lényegében azonos módon, tiszta etilén-propilén-kopolimerből extrudálás útján tömlőket és különböző alakú és méretű extrudált alakdarabokat készítettünk, 200 C°on. Hasonló alakdarabokat készítettünk ugyancsak etilén-propilén-kopolimer-keverékekből, változó mennyiségű korommal vagy sziliciumdioxiddal és kénnel. A keveréket 160—170 C° közötti hőmérsékleten extrudáltuk. Az „impregnálás" és a vulkanizálás a találmány szerinti eljárással történt és az elért eredmény kiváló volt. Ugyanilyen próbákat végeztünk természetes kaucsuk és stirolbutadien kopolimer használatával is. 4. példa: Szövetek kalanderezése és bedörzsölése (gumizása) különösképpen kemény keverékkel, vagy ilyen keverék bedolgozása különlegesen sűrűvetülékes szövetbe. Ismeretesek azok a műveletek, melyekkel szövetekre három- vagy négyhengeres kalanderekkel kisebb vagy nagyobb vastagságú gumiréteget visznek fel. Az is ismeretes, hogy ha igen puha keverékkel és igen ritka vetülékfonalas szövettel dolgozunk, akkor a szövet fonalai, még nem túlságosan nagy hőmérséklet .esetében is, kiváló módon „nedvesednek". Ha azonban sűrűszövésű szövettel és „kemény keverékkel" dolgoznak, akkor a kalander-hengerek súrlódása és hőmérséklete közötti viszonyt növelni igyekeznek azért, hogy a keverék megfelelő mértékben .tudjon a szövetbe behatolni. Természetesen a hőmérséklet emelésével nem lehet a keverékben levő vulkáni zálószerek természete által adott határt túllépni és a súrlódási arányt sem lehet bizonyos határokon túl növelni. Ha a találmány szerinti eljárást alkalmazzuk, akkor vulkanizálószer nélküli keveréket készíthetünk, a kalanderezést igen nagy hőmérsékleten végezhetjük és a vulkanizálószerl; (organikus peroxidot) egy ezután foganatosított művelettel impregnálás útján vihetjük be a szövetbe. A módszer ellenőrzése céljából a következő alkatrészekből álló keveréket készítettük: Etilén-propilén kopolimer 100 rész Korom HAF 60 rész Kén 0,5 rész Ezzel a 100 C°-on 180 Mooney-viszkozitású keverékkel igen sűrűszövésű szűrővászon-típusú pamutvásznat kentünk be s maga a művelet kielégítő módon sikerült 160 C°-ra melegített hengerekkel; ezen a hőmérsékleten a keverék eléggé folyékony ahhoz, hogy a vászon vetülékfonalai közé behatoljon és tömör, a vászonhoz jól tapadó réteg képződjék. Az ily módon készített mintadarabot olyan 40 C°-os acetonfürdőbe merítettük, melyben tetraklór-tercier butilperoxidot oldottunk fel ( 1 liter acetonra 29 ,/g peroxid). A bemerítés időtartama 1 óra volt; ezután a gumírozott vásznat vákuumszárítókemencében kb. 1 óráig szárítottuk és végül vulkanizálás végett 30 percre 150 C°-os aufoklávba helyeztük. Az oldhatóságot oly módon ellenőriztük, hogy a vászon különböző helyeiről vett mintákat 24 órára 30 C°-os széntetráklorid-fürdőbe helyeztük. Az oldhatóság maximális értéke «5% volt. A felvitt kaucsukrétegre helyezett niikro-keménységmérővel végzett keménységmérések 60—-62 között ingadozó értékeket adtak s ezek a jó vulkanizálás mellett szólnak. 5. példa: Nagy rugalmas-nyúlású, ugyanakkor kiváló elasztikusrugózású és igen jó öregedésállóságú fonalak gyártása. Mint ismeretes, az igen rugalmas fonalak gyártása eddig úgy történt,, hogy megfelelő gépekkel vulkanizált kaucsukfóliákat, a fólia vastagságával