149616. lajstromszámú szabadalom • Berendezés órahajszálrugók előszabályozására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: G 04 b ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.616 SZÁM MA—1008 ALAPSZÁM Magyar osztály: 83 a 20—32 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Berendezés órahajszálrugók előszabályozására Magyar Optikai Művek, Budapest Feltaláló: Tóth Pál oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. január 13. Óragyártásban az órákba beépítésre kerülő hajszálrugók hosszát, ill. befogási helyét célszerű már az óraműbe való beszerelés előtt megállapítani, azaz a hajszálrugókat előszabályozni. Ez a művelet az összeszerelt órák szabályozási idejét lényegesen megrövidíti. Ennek elvégzésére ismeretesek már berendezések. Ezeknél a készülékeknél a hajszálrugóval szerelt billegőkerekeket, tehát a lengő egységeket vizsgálat közben általában levegőárammal, vagy elektromagnetikusan tartották csillapítatlan lengésben a vizsgálat tartama alatt. Egyes esetekben megelégedtek csillapított lengéssel is, amelynél nem kellett semmiféle berendezés a lengés fenntartásához, csupán azt kellett elérni, hogy a lecsengési idő alatt a szabályozás elvégezhető legyen. Ezek a berendezések azonban nem voltak tökéletesek. Könnyen belátható ugyanis, hogy a mérés, ill; a szabályozás akkor végezhető el a legkedvezőbb eredménnyel, ha a szabályozás közben a lengő rendszert ugyanolyan viszonyok közé helyezzük, mint amely viszonyok között az az órában működik. Levegőárammal, vagy elektromágneses módszerrel történő lengetésnél ez természetszerűen nem valósul meg. Kézenfekvő tehát a lengés fenntartására ugyanolyan óraművet alkalmazni, mint amilyen óraműbe a lengő szerv beépítésre kerül. Ez a megállapítás különösen a meghajtóműnek a lengőrendszerhez közel eső fokozataira (horgony-, gátkerék- utolsó fogaskerékpár) vonatkozik. A horgonyszerkezet ugyanis a billegő lengési idejének egy részében a lengő billegőkerék tömegéhez kapcsolódik, miközben a lengőrendszer tehetetlenségi nyomatékát ezen idő alatt megnöveli és ennek következtében a lengési időt meghosszabbítja. Könnyen belátható azonban az, hogy ez a befolyás nem állandó értékű, mert a hajszálrugóval szerelt billegőkerék tehetetlen tömege az elkerülhetetlen gyártási. szórások miatt különböző nagyságú. Ezért nem lehet a szabályozó készüléknél valamilyen állandó értékkel figyelembe venni a meghajtó horgonyszerkezet befolyását. A találmány szerinti előszabályozó készüléknél meghajtószervként ugyanolyan óraművet használhatunk, mint amilyenben a lengőszerv felhasználásra kerül és így a fent ismertetett hátrányokat ki küszöbölhetjük. A szerkezetnek azonban két feltételt biztosítania kell. Az egyik az, hogy szabályozás közben a billegő lengésközéphelyzete a horgonyszerkezethez viszonyítva helyét ne változtassa, a másik pedig az, hogy az előszabályoző készülék a gyártási szórás következtében különböző hosszúságú billegő tengelyeket egyazon, előírt nagyságú csaphézaggal fogadja be. Az eddig ismert megoldásoknál a fenti két feltételt, nem oldották meg. A találmány szerinti készülék a felsorolt feltételeket maradéktalanul kielégíti. A billegőnek az óraművel való kapcsolata a szabályozás egész időtartama alatt változatlan viszonylagos helyzetben marad. Ezenkívül a csapágyhézagot a készülék önműködően előre megszabott értékűre állítja be, még akkor is, ha a tűcsapok hossza egy bizonyos korláton belül különböző nagyságú. A találmány szerinti készülék befogó szerkezetét az 1. ábra mutatja. Az 1 kar nyíl irányban történő lenyomásakor a 2 kar közvetítésével a -3 rúd, mely a 4 felső tűcsapágyat hordja az 5 rugó ellenében felemelkedik. Ebben az állapotban a 6 billegő alsó tűcsapját a 7 alsó tűesapágyba helyezzük úgy, hogy az 1 kar lenyomásának megszüntetésével vissza-