149612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-trifluormetil-7-szulfamil-3, 4-dihidro-1, 2, 4-benzo-tiadiazin-1, 1-dioxidok előállítására
149.612 TO. példa: 3-benziloximetil-6-triüuormetil-7-szuliamil~3,4-dihidro-l ,2,4-benzotiadiazin-í ,1-dioxid. 3,2 g 5-Jtri i fluormetil-2,4-diszulfamil-anilint és 2,5 g benziloxiaeetaldehid-dietilacetált 30 ml dioxánban oldunk. Az, oldathoz katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsavat adunk, majd az elegyet kb. 15 óra hosszat forraljuk visszacsépegő hűtő alatt. A reakcióelegybén jelenlevő dioxánt vákuum alatt iedesztilláljuk, majd a desztillációs maradékot izopropilalkoholban oldjuk. A kapott oldathoz vizet adunk és az ennek hatására kicsapódott kristályokat izopropilalkohol és víz elegyéből átkristályosítjuk. Az ily módon kapott 3-• Hbenz;iloximetH-ß-trifluormeul-7-szulf amil -3,4-di -hidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxid olvadáspontja 221—221,5 C\ . 11. példa: 3-feinoximetil-6-trifluormetil-7-szulfam.il -3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxid. 3,2 g trifluormetil-2,4-diszailfamil-anili>nt és 2,3 g fenoxiaeetaldehid-dietilacetált 30 ml dioxánbanx oldunk. Az oldathoz katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsavat, adunk, majd kb. 15 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. A lehűlt reakcióelegyhez metilénklorid és hexán elegyét adjuk, majd az ennek hatására kicsapódott kristályokat metanol és víz elegyéből átkristálycsítjuk. Az ily módon kapott 3-fe:noxi-metil-6-trifluonrietil-7-iSzuifamil-3,4-dihidro-1,2,4- benzotiadiazin- 1,1-dioxid 244,5—246 C° hőmérsékleten bomlás közben olvad. 12. példa: 3'-p-^nitrofenoximeti!-6-trifluorm.etil-7-szul, famil~3,4-dihidro-Í,2,4-benzotiadiazin~l,l-aioxid. 3,2 g 5-trif.luormetil-2,4-diszulfamil-anilint és 3,0 g p-nitrofenoxiacetaldehid-dietilacetált 25 rnl dioxánban oldunk, majd az oldathoz katalitikus mennyiségű p-toluolszulf onsava t adunk. Ezután " az elegyet kb. 15 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. A lehűlt reakcióéi egyhez vizet adunk és az ennek 'hatására kivált kristályokat dimetilformamid és víz elegyéíből átkristálycsítjuk.. Az így kapott 3-p~nitrofenoxi-metil-6-trifluormetil-7-szulfs.mil -3,4- dihidro -1,2,4— benzotiadiazin-l,l-dioxid 261,5—262 C°-on olvad. 13. példa: 3-(p-aminofenoxinietil)-6-trifluormetil-7--szulfamil-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-1,1-dioxid. 2,4 g 3-p-nitrofenoximetil-6-trifluormetil-7-iszuifamil-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin -1,1 -dioxidot, amelyet a 12. példában leírt módon állítottunk elő, 15 ml dimetilformarnidban oldunk és az oldathoz katalizátorként 2'0O mg' platináoxidot adunk, majd ezt az elegyet légköri nyomás alatt hidrogén-légkörben addig rázzuk, míg a folyadék a számított mennyiségű hidrogént nem abszorbeálta. A reakcióelegybén jelenlevő katalizátort ezután leszűrjük és a szűredékből vákuum alatti desztilláció útján eltávolítjuk a dimetilformamidot. A desztillációs maradékot metil-izobutilketonban oldjuk, majd az oldathoz metiiénkloridot adunk. Az ennek hatására kiváló kristályokat metanolban . oldjuk, majd metilénklorid és hexán elegyének hozzáadása útján ismét kicsapjuk az oldatból, végül pedig metanol és víz elegyéből átkristályosítjuk a terméket. Az ily módon kapott 3-p-aminof enoximetil -é -trifluormetil-7-szulfamil-3,4-dihidro 1.2,4 -benzotiadiazin. -1.1-dioxid olvadáspontja 193—194 CD. 14. példa: 3-(2',4'-diklórí'enox!jmetíí)-6-trifluormetil-7--sz!jiíamil-3,4-dí, hidro--l,2,4-ber.zotiadiazin-1,1-dioxid. 3,2 g 5-trifluorrnetii-2,4-di»ziulfam;íl-anilint és 2,8 g 2,4-diklórfenoxiacetaldehid-dietilacetált 25 ml dioxánban oldunk. Az oldathoz katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsavat adunk, majd az elegyet 15 óra hosszat forraljuk visszacsépegő hűtő alatt. A lehűlt reiakcióelegyhez metilénklorid és hexán elegyét adjuk, majd az: ennek .hatására kivált kristályokat metanol és víz elegyéből átkristályosítjuk. Az ily módon kapott 3^(2',4'-diklórfenoximeül)- 6- trifiuormetii- 7-szulfamil-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin~l,l-dioxid 230,5—231 C°cn olvad. 15. példa: 3-ben.zoil-6-trifluormetil-7-LSzulfainil-3,4--dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxid, 3,2 g 5-trifluormetil-2,4-diszulfamil-anilin, 2,7 g fenilglioxál ós 50 mi absz. etanol elegyét, amelyhez katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsavat is-adtunk, 16 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, A reakcióelegybén jelenlevő etanolt vákuum-desztilláció útján eltávolítjuk és a desztillációs maradékot etilacetátból átkristályosítjuk. Az ily módon kapott 3-benzoil-6-trifluormetil-7--szulfamil-3,4-dihidiro-l,2,4^benz:otiadiazin -1,1 -dioxid olvadáspontja 261,5—262,5 C°. 16. példa: 3-benzilmeiikaptometil-6-trifluormetil-7-HSzulfamil-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxid. 3 2 g 5-1rifi i í '"'-'' I-diiszulfamil-anilint és 2,6 g btn/lmr i n r 11 Idehid-dietilacetált 20 ml dioxanb^n r1 - "-, / oldatot kb. 15 óra hosszat h<ni+ i i' Kalilükus mennyiségű p-toluols7ulfo"r> v i )7 -icd i<vi után — visszacsepegő hűtő alalt A lehuP leakcio^legyhez metilénklorid e hf" m e1 ^ et adjuk ma^d az ennek hatásáro kifbapodo lu +-tVokit metanol és víz elegyéből atki =tf ^ í'-iuk A/ üv módon kapott. 3--beizi ne)i aotom^fil-6- 'iífluormetil-?- szulfamil-
