149605. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légtelenítő szelepek befagyásának megakadályozására

Megjelent: 1962. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.605. SZÁM 14, c. OSZTÁLY — HE-353. ALAPSZÁM Berendezés légtelenítő szelepek befagyásának megakadályozására Dr. Heller László egyetemi tanár, Budapest, Forgó László főmérnök, Budapest, Horváth Mihály g. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. december 31. Ismeretesek ún. légkondenzációs berendezések, amelyeknél a turbinából kilépő fáradtgőz lecsa­pása keverőkondenzátorban történik és a keverő­kondenzátorban ily módon felmelegedett vizet a szabadban elhelyezett hőcserélő-berendezésekben hűtik vissza. Ilyen légkondenzációs berendezések­nél szükséges, hogy a téli időjárás során a hőcse­rélő-berendezés egyes részeit időnként kiiktassák, illetve bekapcsolják. A kiiktatás során a hőcseré­lő-berendezésben levő vizet le kell engedni és így gondoskodni kell arról, hogy a hőcserélő-be­rendezésbe levegő juthasson, ugyanis a víz csak így tud abból lefolyni. Továbbá szükséges, hogy a feltöltés során, a tökéletes légtelenítés céljából a víz a levegőt maga előtt kiszorítva jusson a hő­cserélőkbe. Ezeknek a feladatoknak végrehajtásá­ra a hőcserélő berendezések tetején úszós légtele­nítőszelepek nyernek elhelyezést. Ezen légtelení­tőszelepek úgy működnek, hogy bennük egy úszó van elhelyezve, amely a vízszint csökkenése ese­tén kinyitja a légtelenítőszelepet, míg a vízszint­nek a megfelelő szintre való emelkedése esetén a légtelenítőszelepet elzárja. A légkondenzációs berendezések üzembiztonsá­ga szempontjából rendkívül jelentős a légtelení­tőszelepnek kifogástalan működése, különösen a téli időszakban, amikor a berendezés gyors leürí­tése igen nagy (fontosságú. Így tehát, ha a légtele­nítőszelep a téli időszakban valamely leürítés ese­tén nem működik kifogástalanul, azaz nem eresz­ti be elég gyorsan a szükséges levegőmennyiséget, hogy a víz a kívánt sebességgel lefolyjon, a nagy értékű hőcserélő-berendezés befagy és tönkremegy, és kicseréléséig korlátozza az erőmű kapacitását. A légtelenítőszelepeknek téli üzemképtelenségét általában azok befagyása okozza. Nevezetesen a szelep és a szelepülés közé jutott víz a külső at­moszférikus levegővel érintkezve befagy és az úszógolyó súlya által létesített erőhatás nem ele­gendő, hogy az összefagyott szelep a szelepülés­től elváljék. Ezért a légkondenzációs berendezé­seknél használt légtelenítőszelepek kialakításánál a fagymentesség biztosítására különböző intézke­déseket tesznek. Ilyenek, hogy az egész légtele­nítőszelepet a hőcserélő-berendezés belső részébe építik meg és így az állandóan, a hőpserélő-be­rendezésben keringő vízzel érintkezve, nehezebben fagy be, másrészt biztosítják a megfelelően mé­retezett, kiváló hővezető tulajdonságokkal ren­delkező bordázatok és felöntések segítségével, hogy a szelep és szelepülés lehetőleg szoros fémes összeköttetésbe kerüljön a hőcserélő-berendezés melegvízzel érintkező fém részeivel. Mindezek az intézkedések sem nyújtanak azonban kielégítő biztonságot és ezért ezeken az intézkedéseken túl­menően, a jelen bejelentésben egy új megoldást ismertetünk, amelynek célja az eddig alkalmazot­taktól eltérő módon való védelme a légtelenítő szelepek befagyása ellen. Nevezetesen a légtele­nítő szelep levegő kibocsátó nyílása elé egy, a le­vegő kivezető nyílással azonos átmérőjű csőből készült, kb. 90°-os. ívhajlattal rendelkező könyök­csövet helyezünk, amely könyökcső egyik végé­vel légtömören a légtelenítőszelep ,levegő kibo­csátó; nyílásához, másik végével lefelé fordítva a szabadba csatlakozik. Ennek a könyökcsőnek a szerepe az, hogy a lég­telenítőszelep fém részei által felmelegített leve­gőt nem engedi lefelé áramlani és ily módon biz­tosítja, hogy az egyszer felmelegített levegő min­dig a légtelenítőszéleppel marad érintkezésben. A könyökcsőben levő levegő ugyanis mindig mele­gebb és így könnyebb is, mint az azt körülvevő at­moszférikus levegő, tehát azt a külső hideg leve­gő mindig benntartja a könyökcsőben. A könyökcsőnek tehát olyan alakúnak kell len­ni, hogy annak a külső levegővel érintkező pere­mének legmagasabban fekj/ő pontja is alacso­nyabban legyen, mint a szelep levegőkibocsátó nyílásának legmélyebben fekvő pontja, ily mó­don biztosítva van, hogy a teljes szélep-kereszt­mstszeteí mindig meleg légpárna borítja. A fentiek szerint alkalmazott könyökcső termé­szetesen megakadályozza azt is, hogy szélfúvás

Next

/
Oldalképek
Tartalom