149601. lajstromszámú szabadalom • Többfokozatú hidraulikus sebességváltó hajtómű, különösen mozdonyokhoz
Megjelent: 1962. augusztus 31. ______ MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "5. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.601. SZÁM 20. b. OSZTÁLY — GO—708. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Többfokozatú hidraulikus sebességváltó hajtómű, különösen mozdonyokhoz Ganz-MÄVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár Feltaláló: Góts László oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. július 28. A találmány többfokozatú hidraulikus sebességváltó hajtómű, különösen mozdonyokhoz. Mint ismeretes, a sebességváltó hajtóművek általában kétfélék. Az egyik csoportba tartoznak az úgynevezett mechanikus sebességváltó hajtóművek, amelyek lényegében egymáson gördülő gépelemekkel dolgoznak és így viszonylag jó hatásfokukkal tűnnek ki. Hátrányuk viszont, hogy a sebességi fokozatokat fogaskerékpárokkal létesítik, ami csak a vonóerő megszakadásával járó fokozatonként! sebességváltást tesz lehetővé és szükségessé teszi a kapcsolódásba hozandó fogaskerekek forgásának szinkronizálását. A fogaskerékpárok áttételi viszonyaival meghatározott sebességi fokozatok fordulatszámközét a hajtóművel társított erőgép fordulatszámának változtatásával hidalják át, ami ismeretes módon az erőgép hatásfokának, valamint teljesítőképességének elkerülhetetlen átmeneti csökkenését okozza. Ehhez járul, hogy a mechanikus sebességváltó hajtóművek behajtó- és kihajtótengelye között az egyes fokozatokban fönnálló kényszerkapcsolat folytán terhelés alatt csak hajtó- és hajtott tengely közötti viszonylagos elfordulást megengedő tengelykapcsoló, tehát például valamilyen dörzskapcsoló közbeiktatásával lehet indítani. Minthogy az ilyen úgynevezett főkapcsolót az erőgép teljesítményére kell méretezni, nyilvánvaló, hogy alkalmazásának gyakorlatilag a teljesítmény felső határt szab, még ha a súrlódással járó hibaforrásoktól és viszonylag rövid élettartamtól el is tekintünk. A sebességváltó hajtóművek másik csoportját a hidraulikus hajtóművek úgynevezett hidrodinamikus válfaja alkotja. Ennek lényege, hogy a teljesítményt szivattyúval zárt körfolyamban mozgásba hozott folyadék továbbítja, amely energiáját turbina lapátkoszorúján adja le (Föttinger-elv). A szivattyú a hajtómű behajtó tengelyével (az erőgéppel), a turbina a hajtómű kihajtó tengelyével (munkagéppel) van kényszerkapcsolatban. Áz ilyen hidrodinamikus hajtóművek nyomatékváltásra is alkalmasak, ha a szivattyút és turbinát vezetőlapátkoszorúval egészítik ki (hidrodinamikus nyomatékváltók). A hidrodinamikus nyomatékváltók előnye mindenek előtt, hogy terhelés alatt indíthatók, anélkül, hogy főkapcsolóra szükség volna. A sebességváltás továbbá fokozatnélküli, tehát nincs szükség az erőgép fordulatszámának változtatására. A nyomaték indításakor maximális, a gyorsítás tehát friss. Célszerűen választott hidrodinamikus erőátvitel sajátosságából következik az az előny is, hogy a rendszer az indítás pillanatától a végsebesség eléréséig alkalmas az erőgép teljes teljesítményének fölvételére és a hajtás szempontjából jó hatásfokkal való hasznosítására. A hajtómű behajtó- és kihajtótengelye közötti merev kapcsolat hijján a tengelyek között rezgések, lökések és hasonló jellegű hirtelen igénybevételek egyik irányban sem adódnak át, vagyis az erőgép és a munkagép között rugalmas kapcsolat van, az erőátviteli láncba iktatott gépelemek tehát nincsenek káros igénybevételnek kitéve és így élettartamuk viszonylag hosszabb. Mód van viszonylag egyszerű önműködő vezérlés megvalósítására is. A szerkezet viszonylag egyszerű, súlya és helyszükséglete viszonylag csekély, üzeme megbízható és nem kényes. Annak, hogy a hidrodinamikus sebességváltó hajtóművek a fentiekben említett számos kiváló tulajdonságok ellenére általánosan mégsem terjedtek el, lényegében két oka van. Az egyik a
