149596. lajstromszámú szabadalom • Elektrolumineszcens világítótest és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.596. SZÁM 21. g. 82—87. OSZTÁLY — EE-654. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektrolumineszcens világítótest és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és "Villamossági RT., Budapest Feltalálók: dr. Szigeti György és Lendvay Ödön (Műszaki Fizikai Kutató Intézet), valamint dr. Szabó János (Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, Bródy Imre Laboratórium), valamennyien budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. április 10. Találmányunk újfajta elektrolumineszcens cellákra, valamint azok előállítására vonatkozik. Az irodalomból néhány tudományos cikkből ismert (J. Chim. Phys. 50. (64. 1953., ill. 50. 261. 1.953. Bernanose közleményei), hogy néhány szerves heteroaromás vegyület (acridin orange, ill. gonacrin) celluloid hártyán adszorbeálva elektrolumineszcens jelenségeket mutat. Ez a fényeffektus azonban éppen csak, hogy észlelhető, de gyakorlati célokra alkalmatlan. Másrészt általánosan ismertek szervetlen lumineszkáló anyagok segítségével felépített lumineszcens cellák, ahol az elektrolumineszcens világító réteg valamilyen kötőanyagba beágyazva két vezető elektróda között foglal helyet. E vezetőelektródák egyike általában fém, míg a másik elektróda átlátszó, pl. vezetővé tett üveg. A találmányunk szerinti újfajta elektrolumineszcens cellát két vezető elektróda között levő aktív oxidrétegen adszorbeált szerves elektrolumineszcens anyag jellemzi. Ily módon a cella iparilag előállíthatóvá válik, miután ipari tömeggyártásra alkalmas és fénye is olyan — valószínűleg az aktív oxid által felvett nagyobb anyagmennyiség és másfajta kötődés révén —. hogy annak erőssége már gyakorlati felhasználásra is alkalmassá teszi a cellát. Találmányunk értelmében szerves elektrolumineszcens anyagként alkalmazhatunk az ismert acridin orange-on gonacrin-on kívül kondenzált aromás vegyületeket, mint pl. antracent, benzpirent, trjfenilmetan származékokat, mint pl. fluorescein^ eozint stb. és heteroaromás vegyületeket, mint pl. acridint, fenazint, pirimidint, kumarint stb. Az adszorbeáló oxid lehet általában bármely aktív, tehát jó adszorbeáló képességgel rendelkező fémoxid, elsősorban pl. alumínium-, cink-, ón-, titánoxid-, ill. lehet szilikagél is. A cella tehát célszerűen egy fémalapból, ennek felületén kialakított, vagy vékony rétegben, ill. film formájában rávitt oxidrétegből, mint adszorbensből, ezen adszorbeált szerves elektrolumineszcens világító anyagból és egy másik vezető elektródból, tehát célszerűen vezetővé tett, vagy vezetőbevonattal bíró üvegből áll. Az adszorbeátum és az ellen elektród között elhelyeztünk egyébként más anyagokat, pl. egy védő dielektrikumot, vagy pl. egy elektrolitot is. Védődielektrikumra, célszerűen jó elektromos sajátságú műgyantákra abban az esetben lehet szükség, ha az adszorbens oxid átütési, ill. dielektromos sajátságai önmagukban nem kielégítőek. E műgyanták keverhetők szervetlen, nagy dielektromos állandójú anyagokkal (pl. Ti02), amint ez önmagában ismert. Ha elektrolitos cellát képezünk ki, úgy célszerűen gyenge elektrolitot, alkalmazunk és az elektródákat pl. műanyag tokba, előnyösen átlátszó műanyag tolcba helyezzük el. Az oxidréteg az adszorbeálandó szerves vegyület jellegének megfelelően választandó meg. Így pl. alumíniumoxid esetén célszerű anódosan oxidált alumínium lapot alkalmazni és a kialakult oxid-filmet használni adszorbensként. A felviendő vegyület jellegétől függően alkalmazható az eredeti amorf, ill. gamma-oxid, esetleg böhmit, vagy gibbsit néven ismert struktúrájú oxid.