149590. lajstromszámú szabadalom • Folyadék-adagoló szerkezet palántázógéphez

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.590. SZÁM 45. b. 26. OSZTÁLY — BQ—814. ALAPSZÁM Folyadék-adagoló szerkezet paiántázőgép .hez VEB Bodenbearbeitungsgeräte cég, Leipzig, NDK Feltaláló: Kupfer Karl szerkesztő, Leipzig, NDK A bejelentés napja: 1961. március 1. Német Demokratikus Köztársaság-beíi elsőbbsége: 1980. március 1. A találmány palántázógópek folyadék-adagoló szerkezetére vonatkozik. Az adagoló szerkezet a palánták öntözésére szolgál oly módon, hogy a palánta-gyökérhez vizet juttat, miáltal a föld job­ban hozzátapad és egyidejűleg a műtrágya, vala­mint a növényvédelmi szerek közvetlen vizes ol­datát is létrehozza. A palán tázógépekn él előnyösen bevált az a rendszer, mellyel a palántákat elültetésük után, illetőleg azzal egyidőben megöntözik. Az öntözés hatására a gyökér a földdel iszapolódik, miállal a földdel tökéletesebb kötés hozható létre. A víz­hez szükség szerint műtrágya, vagy növényvédel­mi szer keverhető. A palánták öntözésére különféle szerkezeteket hasznainak fel. így bütykös, vagy csúszó rudakat alkalmaznák, melyeket a gép) fűtőkörökéről haj­tanak meg, és amelyek tolattyúkat vagy csapo­kat működtetnek, melyek viszont a vezetékcső­rendszerbe vannak beiktatva. Ezeknél sokkal elő­nyösebb a palántatartóval, vagy palántázótárcsá­val közvetlen vezérelt szelep. E szerkezet révén a palántázás! művelet és vízhozzáadás közt pon­tosabb kapcsolat létesíthető. Ismeretesek továbbá olyan szerkezetek, melyek egy gumitömlőt szorí­tanak össze. A szorítószerkezetet a palántatartó, illetőleg palánta-elhelyező csövön keresztül a pa­lánta ültetési helyére, gödrébe jut. Az öntöző szer­kezet hatásfokának növelése érdekében, arra tö­rekedtek, hogy a szükséges vízmennyiség az öntö­zőkészülékből minél rövidebb idő alatt eltávoz­zék, annak meggátlása céljából, hogy a folyadék a talaj hosszabb szakaszán eloszoljon. Minél na­gyobb a munkatempó, annál rövidebb lehet a vízadagolási időtartam, mimellett a szükséges víz­mennyiség nem csökkenthető. Az ismert paiántázőgép öntöző szerkezeténél azonban az adagolókészülék úgy van elrendezve, hogy a kieresztett folyadékmennyiség a tömlő­ben, vagy csőben, vagy más csatornában többé­kevésbé hosszú utat kénytelen megtenni, míg a. palántához jut. A vezeték falán fellépő belső súr­lódási veszteséggel átömlő folyadék csak hosszú idő után jut el rendeltetési helyére. E nehézség miatt a teljes vízmnnyiség nem jut el a palántá­hoz, vagy legalábbis az adagokat túl kell méretez­ni, mely a vízkészletet hamarosan kimeríti. A találmány feladata a paiántázőgép részére oly adagolószerkezet kialakítása, mely változó víz­mennyiségnek legrövidebb időn belül a palánta közeiébe való hozzáfolyását lehetővé teszi, és amely megoldás az adagolószerkezet hosszú élet­tartamát biztosítja. A találmány érteimében ez úgy érhető el, hogy a folyadékot vezető cső torkolatát egy for­gástest segítségével lezárjuk. A forgástest rugal­mas anyagból készül és például henger, vagy kúp alakú lehet. A forgástesten egy tengely vezet ke­resztüJ, mely körül a forgástest elfordulhat. A ten­gely egy kengyel segítségével inga-szerűen van a folyadékvezető csőre felfüggesztve. A kengye­len egy ütköző van elrendezve. A forgástestet a folyadékvezető csőhöz egy rugó szorítja neki. Elő­nyösnek mutatkozott az a megoldás, midőn a ken­gyel a tengelyen csak egy irányban elforgathatóan van csapágyazva. Ez oly módon történhet, hogy egy zárószerkezetet, például egy kilinccsel vagy rugószárral ellátott kili.ncskerekat alkalmazunk. A kengyel helyett burkoló sisak, vagy süveg is el­helyezhető, mely a forgástestet és a folyadékve­zeték csuklóját magábanfoglalja. A sisak csak egy oldalon nyitott úgy, hogy a kilépő víz iránya meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom