149586. lajstromszámú szabadalom • Spektroszkópiai fényforrás

2 149.586 ívgerjesztőket is, amelyeket a találmány tárgyát képező gyújtóáramkörök vezérelnek, illetve munkaáramkörük a találmány szerint van kiképezve. A találmány nagyfeszültségű szikragerjesztőnél való alkalmazásának egy példája az 1. ábrán látható. Az ábra C kondenzátorától balra eső rész a szikragerjesztő töltőáramköre, a jobbra eső rész a kisülési áramkör. C a gerjesztő energiát tároló munkakondenzátor. _A_C-Js~OB-denzáÍox.t a váltóáramú hálózatról különleges felépítésű T transzformátoron és G kétutas egyenirányítón keresztül töltjük fel. A feltöltött és & gerjesztő energiát szolgáltató C kondenzátornak az F elemző szikraközön át való kisülése többféle módon történhet. Az 1. ábrában a kisütési a V elektronesőből és S kettős vezérlőszikraközből álló rendszer végzi. Az 1. ábra szerinti nagyfeszültségű szikragerjesztő működése az alábbi. Az 1. ábra T transzformátora különleges felépítésű. Szekunder tekercsének magja kisebb keresztmetszetű, mint a primer tekercs magja úgy, hogy már kis térerősségnél telítődik. A mágneses indukció további növekedését légréssel bíró vagy légrés nélküli mágneses sönt veszi fel. Az 1. ábra T transzformátorának feszültség, áram és mágneses indukció viszonyait a 2. ábra tünteti fel. A 2a. ábra a primer feszültség a 2b. ábra a primer áram, a 2c. ábra a szekunder tekercs magjában fellépő mágneses indukció, a 2d. ábra pedig a transzformátor szekunder kapcsain a feszültség időbeli lefolyását ábrázolja. Az 1. ábra C munkakondenzátort a 2d. ábra szerinti feszültséglökések, illetve feszültségugrások töltik fel. Neem szabad elfelejteni, hogy a G kétutas egyenirányító jelenléte miatt a 2d. ábra összes feszültségugrásai közvetlenül a C kondenzátor előtt egyenirányúak. A C kondenzátor kisütése a következőképpen történik: a C kondenzátor töltőfeszültségét a szimmetrikus S kettős vezérlő szikraköze az RÍ és R2 ellenállások egyenletesen osztják el. Az S kettős vezérlő szikraköz úgy van beállítva, hogy azon a C kondenzátor feltöltött állapota mellett még éppen ne legyen átütés. Ha ilyen állapiéiban az egyébként negatív előfeszültséggel lezárt V elektroncső rácsára az IG impulzusgenerátorból pozitív feszültségjelet adunk, az vezetni fog és a C kondenzátor teljes töltőfeszültsége az S kettős vezérlő szikraköz rajz szerinti felső felén fog jelentkezni, minek hatására az átüt. Az átütés megtörténte után a C kondenzátor kezd R4—S felső fele^—R3—V úton kisülni. A kisülés folyamán a C kondenzátor teljes töltőfeszültsége az R3 és R4 ellenállások sarkain jelenik meg, így az S kettős vezérlő szikraköz alsó fele vagy F átütése következik attól függően, hogy melyik van nagyobb ellenállással áthidalva. Ht — mint a gyakorlatban szokásos eset ;— R4 sokkal nagyobb mint R3, S felső felének átütését F átütése követi. Ennek megtörténte után a C kondenzátor kisülésének útja F—S felső fele —R3—V lesz. Ezen pillanat után azonban C töltőfeszültsége R3 sarkain, vagyis az S kettős vezérlő szikraköz alsó köz jelenik meg, így S alsó fele is átüt. Ennek megtörténte után a C kondenzátor az F—S—S úton szabadon kisül és szolgáltatja a szikragerjesztő energiát. Ha az elmondott körülmények között a G egyenirányító után jelentkező feszültségugrásokkal feltöltjük a C kondenzátort, majd a V elektroncső vezérlését olyan fázishelyzetben hajtjuk végre, hogy a kisütés a feszültségugrást követő zérus érték közelében történjen, egy ideig nem lesz feszültség a C kondenzátor sarkain. így a viszonyok kedvezőek lesznek az S, illetőleg F szikraközök deionozására. Mivel a 2. ábra igen jó megközelítéssel a valóságos viszonyokat ábrázolja, az a feladat, hogy a C munkakondenzátor töltési és kisütési fázisai egymástól el legyenek választva, a hálózat rezgésszáma kétszeresének megfelelő szikragyakoriság mellett is gyakorlatilag meg van oldva. A gerjesztő energiát szolgáltató C kondenzátor kisütési vezérlésének másik módja a 3. ábrán látható. A 3. ábrában F ugyancsak az elemző szikraközt jelenti, S pedig szinkron forgó kapcsoló. Az S szinkron forgó kapcsoló fázishelyzete úgy van beállítva, hogy a C kondenzátort feltöltő feszültségugrás végső zérus-értéke közelében ' kapcsoljon, mikor is a C kondenzátor az S szinkron forgó kapcsoló szikraközein és F elemző szikraközön keresztül kisül. Az 1. ábra V elektroncsövét helyettesíthetjük hasonló forgó kapcsolóval mint amilyent a 3. ábrában alkalmaztunk. Ekkor az 1. ábra működése ugyanolyan lesz, mint ahogy azt korábban leírtuk, csupán az S kettős vezérlő szikraközök működtetését nem a V cső, hanem a forgó kapcsoló végzi. Ha a találmány szerinti' elvet kisfeszültségű kondenzátorszikra keltésénél akarjuk felhasználni, pl. a 4. ábra felső része szerinti kapcsolást kell alkalmazni, itt F az elemző szikraközt jelenti. A C munkakondenzátor kisütése az A légmagos transzformátor segítségével a C—A—F áramkörbe indukált nagyfeszültségű és nagyfrekvenciás áramok segítségével történik. A 4. ábrában Ll és L2 légmagos fojtótekercsek, és feladatuk meggátolni a C—A—F áramkörben keringő nagyfrekvenciás áramok továbbjutását. A 4. ábra alsó részére később még visszatérünk. Meg kell itt még jegyezni, hogy ha szikragerjesztők töltőáramkörében egyutas egyenirányítást alkalmazunk és a töltés a szokásos szinusz alakú feszültséggel történik, egy hálózati periódusnak csak kevesebb mint fele tartama áll a kisülések közötti szünetként rendelkezésre. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a szünet nem minden esetben elegendő. Ha azonban a 4. ábra felső része szerinti kapcsolásnál alkalmazunk egyutas egyenirányítást, a töltési és szünetidő viszonya jelentősen megváltozik a szünetidő javára. Ez azért van így, mert a töltő feszültséglökés időtartama lényegesen rövidebb, mint a hálózati feszültség szinusz félhullámának időtartama. A spektrokémiai elemzésben és más spektroszkópiai vizsgálatoknál sokszor igen rövid időtartamú szaggatott ívek kívánatosak. Minél rövidebb időtartamúak ugyanis az ívek, annál kisebb a vizsgált elektródokon a kráterképződés, így nagyobb a pontosság. Szinusz alakú feszültséghullám mellett, hacsak nem alkalmazunk túlságosan nagy