149568. lajstromszámú szabadalom • Automatikus, egyszeres működésű fékutánállító szerkezet

2 149.568 álló fékvonórudazatának kiviteli ' alakját hosszmetszetben mutatja be. 3. ábra: keresztmetszetet ábrázol, mégpedig a 2. ábra III—III. vonala mentén. 4. ábra: a fékutánállító szerkezet fékvonórudazatának hosszmetszetét mutatja be egy további változatban. Az 5. ábra egy más típusú kormányberendezésnél alkalmazott fékutánállító szerkezet fékvonórúdjának hosszmetszetét szemlélteti. A 6. ábra az 5. ábra VI—VI. vonala mentén képzett keresztmetszetet ábrázolja. Az automatikus fékutánállító szerkezet három részből álló fékvonórűdból áll. melynek végén kiképzett fejek, vagy fülek a lékrudazathoz való csatlakozást biztosítják. Az 1. ábrában szemléltetett kiviteli alak magábafoglalja a fékrudazatot és annak —1- fékemeltyűjét. Az —1— fékemeltyű két vége közé a —2— csatlórúd van csuklósan felerősítve, míg az —1— fékemeltyű egyik vége a —S-— fékhenger dugattyújához csuklósan kapcsolódik. Az —1—fékemeltyű másik vége a fékutánállító szerkezet három tagból álló íékvonórúdjának első nem forgatható részen kiképzett —4— fejhez csuklósan kapcsolódik. A háromtagú fékrudazat ugyancsak el nem fordítható másik végrészén. kialakított —5— fejéhez a fékrudazat további részei csatlakoznak, melyek azonban az 1. ábrában nincsenek feltüntetve, mivel azok gyakorlatilag szakemberek előtt már jói ismert különböző típusú szerkezetnek részei lehetnek. Mint azt a 2—8. ábrák szemléltetik a fékutánállító szerkezet három tagból álló fékrudazatának középső —5— [vonórúdrésze cső alakú és elfordítható, azonkívül a -—7— csavaranyát is magábafoglalja. A második el. nem fordítható vonórúd •—5— fejrésze a —8— orsóval szervesen összefügg, mely a cső alakú —6— középső vonóradrészbe nyúlik és csavarmenetének egy része a —7— csavaranya menetébe kapcsolódik. A —7— csavaranya és —8— orsó egymásbakapcsolódó meneteinek emelkedését úgy választjuk meg, hogy azoknak csavarkötése önzáró legyen. Az el nem fordítható vonórúd első részének —4—• feje a —9— szelencét foglalja magába, melybe a —11— belső vállal ellátott —10— hüvely van^ becsavarva ,és beerősítve. A —10— hüvely —12— belső vége vállas kiképzésű. A —12— váll egy tengelyirányú ütközővel, mely a cső alakú —6—• középső vonórúdrész belső végén van, együttműködő tengelyirányú ütközőt képez. A fentemlített tengelyirányú ütközőt a cső alakú —6— vonórúdrész belső végére erősített gyűrű —13— válla alkotja. A —13— váll és a fordítható —6—• vonórúdrészen tengelyirányban eltolható és azzal együtt elfordítható —20— hüvely közé a —6— cső alakú vonórúdrészen egy tengelyirányban összenyomható —14— rugó van befeszítve. A forgásirányban a —20— hüvely a forgatható —6— vonórúdrészel a —14— nyomórugón keresztül van összekapcsolva, amely rugó e célból egyik végén —13— vállal és a másik végén a —20— hüvellyel súrlódó kapcsolatban áll. E —20— hüvely —21— válla az el nem fordítható —9— fékvonórúdrész —11— vállával együttműködik. A fékutánállító szerkezet normális üzemállásban kioldott fék mellett, a tengelyirányú —20— hüvely —21— válla és az el nem fordítható —9— vonórúdrész szomszédos —11— válla közt egy tengelyirányú távolság áll fenn, amely tengelyirányú távolság kisebb, mint az a távolság, mely kioldott fék mellett az együttműködő —12—, —13— ütközők közt fennáll. Az 1—3. ábrákon szemléltetett kiviteli alaknál a —15— működtetőtag a. fékvonórúdra elfordíthatóan kapcsolódik és a —6— fordítható vonórúdréssz'4 rak egy forgási irániba rrűköi') baj^ó ok zoll 1 vall osb/ekitvi ntl / abiazol Ji ito AO ni mint kii rcsivo ' ui \kqcz\c u

v KI n ocl ÍJ- ío<n7

cli ^ íj uh 1 ül ii cS — 6— \ )i fp c í sz + írili T n \a =i i/v L i fl i in, í ji í ts a c t (j 01 í 1 —lr

-1 n i i 1 - - 11 i I r p L t»\ui ii ' i L r1

ívu \;i 1( s l I aí 1 17 Z ol 1J.1 1 — mi k n' tolaoa c ul ' ii u H i —10— oi > u h t n J. — i l 1 o í mi i " 1 tili \ i 11 13<~ t Ifi IL lLl"i in ^ X 1L " 1 Z

1

" tyű, valamint ii 1 c ic e^ t vf1 €' 11 L 1 'IC —1 r — <~^u — miiiitn-i o wt 1 pc sc Den i o fc i ( h i b \ d ^ —u \ 1 i 1 l -( — '1 iíí— fa

„ ui e 9— karra ir--20— hüvely felületeiből, vagy az utóbbi kettő egyikén képezhető ki. A 2. ábrában szemléiteteti, kiviteli alak' a 4. ábrában ábrázolt módon is kiképezhető. így a —22— axiális golyóscsapágy elrendezése a —20— hüvely és —16— gyűrű között például oly módon változtatható meg, hogy a kapcsoló könnyen elcsúsztatható legyen az esetben, ha a kapcsoló a —14— rugó ' nyomása alól felszabadul. A —15— műkedtetőfag egy részét képezi a fék mozgásától függő, azt automatikusan működtető kormányberendezésnek és a fék működésekor az egyik irányban, míg a fék oldásánál ismét viszsza a másik irányba a féktérköz csökkentése végett elfordul. A —15— működtetőtag és az elfordítható —6— vonórúdrész közt elhelyezett —18—, —17— és —18— hajtószerkezet az utóbb említett irányban dolgozik, mialatt a —6— vonórúdrész! a féktérköz csökkentése céljából elfordítja. Az 1. ábrában szemléltetett kormányberendezés ismert módon kiképzett —23— rudazatból áll, melynek egyik vége a —15— működtetőtag —24— karjával, míg másik vége a—3—fékhenger dugattyúrúdjával van öszekötve és egy célszerűen kiképzett —26— vezetékében mozgó görgővel vagy —25— tolattyúval van csuklósan összekapcsolva. Fékezésnél a fékezőerő először a —4— fejről a —11— vállon keresztül a —20— hüvely —21— vállára, majd a --—14— rugón keresztül a —13

s— vállra, majd innen a ~^6— csövön és —7— anyán, át az —8— orsóra adódik át. A fékezőerő hatására először a —11— és i—21— ütközők, majd ezután a —12— és —13— ütközők egymáson felfekszenek, egymásra támaszkodnak. A fordítható