149559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumínium kinyerésére alumíniumot és alumíniumkarbidot tartalmazó keverékekből

2 149.559 Ennek következtében általában a fentebb em- -lítettnél kisebb méretű alumíniumkarbid-kristá­lyokat kapunk; az ipari eljárások során ténylege­sen kapott alumíniumoxid-kristályok mérete kb. 5 mm vagy még ennél is kisebb. Ilyen körül­mények között azonban lehetetlenné válik az alu­míniumnak a megszilárdult keverékekből meg­közelítőleg mennyiségi, vagy akár csak kielégí­tően nagy hozammal történő kivonása; a tény­legesen kinyerhető alumínium mennyisége ilyen körülmények között általában csak a keverékben jelenlevő szabad alumínium 50—60 súly%-ának felel meg. Emellett a felhasználásra kerülő igen jelentős mennyiségű folyósítószer igen nagy ener­giafogyasztást igényel, a keverékeknek az említett magas hőmérsékletekre való hevítése és e hő­mérsékleteken való tartása céljából. További hát­rány, hogy az ilyen eljárás során sűrű, iszapszerű olvadékok képződnek, amelyek bizonyos mennyi­ségű folyósítószert, a kezelt keverékben jelen­levő alumíniumkarbidot és emellett többé-kevésbé lényeges mennyiségű el nem választott szabad fém-alumíniumot is tartalmaznak, ezeket a sűrű, iszapszerű üledékeket azután nehéz elválasztani a folyósítószer főtömegétől és így jelentős mennyi­ségű anyag véiSZ ily módcn kárba. Fontos hátránya az ismert eljárásnak még az is, hogy a tiszta alumínium, a folyósítószer és/vagy az említett iszapszerű üledékek sűrűsége igen közelesik egymáshoz, emiatt pedig egyrészt nehéz­séggel jár a folyékony alumínium egy tömegbe való összegyűjtése, másrészt csak lassan és kor­látozott mértékben hajtható végre az említett h'árom alkotórész dekantálás útján történő szét­választása; ez a körülmény igen jelentős mérték­ben elnyújtja e dekantálási művelet munkaidő­szükségletét, ami pedig egyéb hátrányok mellett az energiafogyasztás további megnövekedésével jár. A bejelentőnek további kutatásai során sike­rült olyan eljárást kidolgoznia, amely az említett hátrányokat teljesen vagy legalábbis túlnyomó­i-észt kiküszöböli és lehetővé teszi az említett alumínium-alumíníumkarbid keverékekben j elen­levő szabad alumínium könnyen, gyorsan és meg­közelítőleg mennyiségi hozammal történő kinye­rését; ezek az előnyök egyrészt a keverék bár­miiyen alumíniumoxid-tartalma esetén és/vagy a keverékek bármilyen lehűtési módja mellett és/vagy a kapott alumíniumkarbid-kristáiyok bár­milyen mérete esetében elérhetők, másrészt pedig az eljárás gazdaságos módon folytatható le, kor­látozott mennyiségű folyósítószer felhasználásával. A találmány tárgyát olyan eljárás képezi az alumíniumot és alumíniumkarbidot tartalmazó keverékekben jelenlevő alumínium kinyerésére, amely eljárás során az említett keveréket oly folyósítószerhez adjuk hozzá, amelyet olvadás­pontja feletti hőmérsékletre hevítettünk és amely legalább egyféle alkáli- vagy földalkálifémet tar­talmaz, mimellett a kezelendő keverék isúlyszerinti mennyisége nagyobb a folyósítószerénél; az eljá­rás során a folyékony alumínium kiválik a meg­olvadt folyósítószerből, miközben a folyósítószer viszkozitása fokozatosan növekszik egészen egy pépes, csaknem megdermedt konzisztencia eléré­séig, mialatt e sűrűsödő folyósítószerben jelenlevő alumíniumkarbid koncentrációja fokozatosan nö­vekszik. A találmány szerinti eljárás további jellemző vonásai és részletei az alábbi leírás során kerül­nek ismertetésre. A bejelentő megállapította, hogy ha az eddig ismert eljárásokkal ellentétben, amelyek során a lényegileg alumíniumból és alumíniumkarbidból illő keverékeket nagyobb mennyiségű folyósító­ezerrel kezelték és ily módon három különálló fázishoz — folyékony alumínium, folyósítószert, alumíniumkarbidot és viszonylag nagymennyiségű szabad alumíniumot tartalmazó folyékony iszap, továbbá folyékony folyósítószer — jutottak, oly módon járunk el, hogy a folyósítószerrel keze­lendő alumínium-alumíniumkarbid keverék meny­nyiségét a találmánynak megfelelően a folyósító­szer mennyiségénél nagyobbra szabjuk meg, akkor csupán két fázis képződik, amelyek könnyen szét­választhatok és amelyek lényegileg egyrészt folyé­kony alumíniumból, másrészt a folyósítószert és az alumíniumkloridot tartalmazó, gyakorlatilag megdermedt iszapból állnak. A találmány szerinti eljárás értelmében keze­lésre kerülő keverék mennyisége akkora, hogy a folyósítószer felhasználásra kerülő súlyszerinti mennyisége célszerűen ugyanolyan nagyságrendű legyen, mint a keverékben jelenlevő alumínium­karbid mennyisége, vagy legalábbis ne különböz­zék nagy mértékben ettől. így pl. abban az eset­ben, ha kb. 47 súly% alumíniumkarbidot tartal­mazó keveréket kezelünk, a felhasznált folyósító­szer mennyisége egy súlyrész keverékére számítva 0,50 és 0,55 súlyrész között, előnyösen 0,525 súly­rész körül lehet. Folyósítószerként előnyösen alkáli- vagy ill. és földalkálifém kloridok, bromidok és/vagy fluori­dok alkalmazhatók egymagukban vagy egymással kombináltan;" így pl. nátrium-, kálium- és/vagy litiumklorid alkalmazható ilyen célra. A folyó­sítószerhez alumíniumkloridot is adhatunk, ez az adalék csökkenti a folyósítószernek a kezelendő keverékhez viszonyított felületi feszültségét és ezzel elősegíti a folyósítószer és a keverék érint­kezését. Ezzel szemben kalciumkloridnak a folyó­sítószerhez adása kerülendő, minthogy ez a ve­gyület nagy felületi feszültsége 'folytán hátrál­tatja a folyósítószer és a keverék érintkezését. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös — de egyáltalán nem kizárólagos — kiviteli alakja esetében az alumíniumot és alumíniumkarbidot tartalmazó keveréket 1200 C° körüli vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten fokozatosan vezetjük be a megolvasztott folyósítószerbe, amelyet gon­dosan keverünk a kezelendő keverék és a folyó­sítószer-olvadék gyors érintkezésbejutásának biz­tosítása céljából (enélkül a fém-alumíniumnak a folyósítószer-olvadékban való emulziója jöhet létre), ily módon elkerülhető, hogy a keverék részecskéi a leváló iszapba kerüljenek. A találmány szerinti eljárásban a folyósító­szert olyan magas hőmérsékleten tartjuk, amely magasabb, mégpedig .pl. legalább 100 C°-kal vagy ennél is többel magasabb, mint a folyósítószer tiszta állapotban való olvadáspontja; előnyös azonban, ha a folyósítószer hőmérséklete nem közelíti meg túlságosan a forrpontot, minthogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom