149544. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-karboxi-aminodikarbonsavfélészter savanhidridjei előállítására aminodikarbonsavakból közvetlen módszerrel

2 149.544 Mint a fenti reakcióegyenletből látható 1 mol aminodikarbonsav 1 mol alkohollal reagál 1 mol tionilklorid hatására; a keletkezett félészter-klór­hidrát oldatban tartására azonban az alkoholt többszörös feleslegben alkalmazzuk. Az alkohol feleslegét ecetsavanhiáriddel észteresítjük a kö­vetkező reakcióegyenlet szerint: CH3 CO v HCl CH3COOR >0 + R —OH " + CH3CO / CH3COOH R = —CH3 , —C2H5. Az ecetsavanhidridet célszerűen 0,5 mól feles­legben vesszük, mivel az ecetsavanhidrid a íosz­génnel lejátszódó reakció során a képződött N-karboxi-aminosavanhidridet stabilizálja. A fent ismertetett reakciók elvégzése után olyan szuszpenzióhoz jutunk, mely kristályos amino­dikarbonsa v-f élészterklórhid rátot, ecetsavat, az ecetsav megfelelő észterét, ecetsavanhidridet, HCl-t és S02 -t tartalmaz. Ha ehhez a szusz­penzióhoz még dioxánt adunk (pl. 0,5 molt), akkor 1,1—1,2 mol í'oszgéngáz bevezetésével a kristályos félészter-klórhidrát N-karboxi-aminosavanhidriddé alakítható és gyakorlatilag maradéktalanul oldatba vihető. A kapott reakcióelegyből vákuumdesztil­lációval távolíthatók el az alacsonyabb forráspontú komponensek s a visszamaradt ecetsavanhidrides oldatból kloroform és benzin hozzáadásával kris­tályosítható ki a várt N-karboxi-aminosavanhidrid. A bejelentett eljárás N-karboxi-aminosavanhid­ridek előállítására új, mivel az eddig ismert két­lépéses eljárásoktól eltérően egy folyamatban teszi lehetővé aminodikarbonsavak átalakítását N-karb­oxi-aminosavanhidridekké, és lényeges műszaki haladást is jelent, amely az alábbi tényezőkből tevődik össze: a) A folyamat egyszerűsége lehetővé teszi üzemi méretekben történő megvalósítását szemben a kis anyagmennyiségekre korlátozott kétlépéses eljá­rásokkal. b) A reakció két lépésének összevonása egy folyamatba a folyamat , összkitermelését javítja. c) Az így előállított N-karboxi-aminosavanhid­ridek igen tiszta minőségben keletkeznek, nem szorulnak további átkristályosításra. d) Az aminodikarborusavfélészter-klórhidrát szusz­penziója olyan stabilizáló anyagokat tartalmaz, melyek lehetővé teszik, hogy a íoszgénezés reak­cióját tág hőmérsékleti határok között végezzük a képződött termék károsodása nélkül. e) A foszgénnel lejátszódó reakció az adott szuszpenzióban igen gyons, 25—30 perc alatt be­fejeződik, míg a szokásos oldószerekben (pl. di­oxánban) ez a reakció 5-—10 órát vesz igénybe, hacsak nem alkalmaznak igen nagy (többszáz­szoros) foszgén-felesleget. Példák: 1. 4-(^-Karbometoxietil)-oxazolidin-dion(2,5). 30 ml száraz metilalkoholba —10° -on keverés közben 3,7 ml frissen desztillált tionilkloridot csurgatunk, majd az elegyhez 7,35 g L-glutamin­savat adunk és szobahőfokra melegítjük. 25 perc­nyi keverés után, mialatt a glutaminsav mara­déktalanul oldódik, az elegyet 125 ml ecetsav­anhidrid be folyatjuk, olyan ütemben, hogy a hő­mérséklet 40° fölé ne emelkedjék. A kapott kristályszuszpenzióból kivett kis minta szűrés es szárítás után 160—161°-on olvad. [a ]D°+27 u (metanolban). A képződött L-glutaminsav-y-metil észter-klór­hidrát kristály-szuszpenziójába bevezetünk 30 perc alatt 3,0 g foKzgéngázt. A víztiszta, színtelen ol­datot vákuumban mézsűrűre bepároljuk és 15 ml kloroformot, majd kezdődő zavarosodásig könnyű benzint adunk hozzá. A kikristályosodott anhidri­det szűrjük, éterrel mossuk és exszikkátorban szárítjuk, Op.: 99—100°, [«]D° —24° (etilacetát­ban): termelés: 5,15 g. 2. 4-(/>-Karbometoximetil)-oxazolidin-dion-(2,5). 30 ml metilalkohol és 3,7 ml tionilklorid 1. példa szerint készített oldatához 6,67 g L-aszparagin­savat adunk és a szobahőmérsékleten 25 perc alatt nyert víztiszta oldatot 125 ml eceteavanhid­ridbe folyatjuk (40° alatt). A kapott kristályszusz­penziót (kivett minta op.-ja: 189—190°) 30 ml dioxán hozzáadása után az 1. példa mintájára 3,0 g foszgéngázzal kezeljük. A 25—30 perc alatt kapott színtelen oldatot vákuumban beszűkítjük és 30 ml kloroform-benzin (1 : 1) keverékével ki­kristályosítjuk, 4,23 g 4-(/:i -j kar i bometoxi-metil)-oxa­zolidin-dion-(2,5)-öt kapunk. Op.: 83—84°. 3. 4-(/>-Karbetoxietil)-oxazolidin-dion-(2,5). 7,35 g L-glutaminsavat 35 mi absz. etilalkohol és 3,7 ml tionilklorid —10°-on készített elegyébe szórjuk és fél órán át szobahőfokon kevertetve oldatba visszük a keletkezett L-glutaminsav-y-etil­észtert. Az oldatot 40° alatt 140 ml eceteavanhid­ridbe csurgatjuk, mire kikristályosodik a félészter kiórhidrátja (Op.: 134°). A kapott kristályszusz­penzióhoz 30 ml dioxánt keverünk és 35—45° között, keverés közben 40 percig 3,5 g foszgén­gáz hatásának tesszük ki. A reakcióelegyet az 1. példa mintájára dolgozzuk fel. Termelés: 5,40 g 4-(,6'-karbetoxietil)-oxaz:olidin-dion(2,5). Op.: 71— 72°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás N-karboxi-aminodikarbonsavfélészter savanhidridek előállítására aminodikarbonsavak­ból kiindulva, melyet az jellemez, hogy amino­dikarbonsavakat kis szénatomszámú alifás alko­holokkal részlegesen észterezünk tionilklorid ka­talizátor jelenlétében, a keletkezett aminodikar­bonsavfélészter-klórhídrát izolálása helyett az ész­terezéshez feleslegben használt alkoholokat ecet­sav anhidr idd el az ecetsav megfelelő észtereivé alakítjuk át és az így nyert kristályos szuszpenziót dioxán hozzáadása után 35—40 C°-on vetjük alá foszgéngáz hatásának. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve1 , hogy az aminodi­karbonsav-félészter készítéséhez használt alkohol

Next

/
Oldalképek
Tartalom