149542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfhidroxámsav-származékok előállítására

149.542 3 15,8 g e-kltoO-karboximetü-ZH-l^.é-benzotia­diaziffl-7^utfhidroxánTsav-l,l-dioxid 68 ml 1 n' nátriumhidroxidban készített szuszpenziójához ke­verés közben részletekben hozzáadunk 8 g nát­riumborhidridet. A reakcióelegyet a hozzáadás közben alkalmanként jeges vízzel hűtjüsk, hpgy a hőmérsékletet 40—90 C° között tartsuk. Az ele­gyet éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagy­juk. Az így keletkezett reakciókeveréket, amely a vegyület nátriumsóját tartalmazza, hűtés és ke­verés közben, lassan, 80 ml sósavval (1:3) elegyít­jük. A hozzáadás befejezése után a keveréket 2 óra hosszat hűtő-fürdőben keverjük. A képző­dött fehér fr-klór-0-karboxiimetil-3,4-dihidro-2H­-l,2,4-benzotiadiazin-7-szulfhidroxámsav-l,l-dioxid csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és vákuum­ián bepároljuk. Aoeton-vízből átkrislályosítva a termék 202—203 C°-on olvad, bomlás közben. Ebből a termékből 3,72 g~ot 40 ml vízben fel­oldva, amely 2,1 g dietanolamint tartalmaz, a megfelelő bis-(dietanolamm)-sót kapjuk. 0,5 g 6-klór-0-karboximetil-3,4-dihidro-2H-l,2,4--benzotiadiazin-7^zulfhidroxámsav-Í,l-dk>xidot szuszpendálunk 1,35 ml 1 n nátriumhidroxidban. Hozzá teszünk 2,65 ml vizet és a keveréket néihány percig 50 C°-ra melegítjük. A kapott tis&ta ol­datot 24 órára lehűtjük'. Ezalatt kristályok válnak ki. Ezt leszűrjük és vákuumban szárítjuk. Így a 6-klór-0-karboximetil-3,4-dihidr3-2H-Í,2,4-benzo­tiadiazin-7-szulfhidroxámsav-l,l-dioxid fehér kris­tályos nátriumsóját kapjuk, op.-ja 262—264 C° (bomlik). '?• ÍX 6-klór-0-karboximetil-3,4-dihidro-2H-l,2,4--brnzotiadiazin-7-szulfbidroxámsav-l,l-dioxidot feL­"dunk 4 ml dimetilformamidban. Az oldatot ez­•.-,:án klór hidrogénnel telített 40 ml-metanollal •'ei4> üiük. éjszakán át 0 C°-on állni hagyjuk, Tr.a.jd ívifvieges mennyiségű jeges vízbe öntjük. A keletkezett fehér 6-klór-0-karbometoximetil-3,4--dihidro-2H-1.2,4-benzotiadiazin-7HSZulfhidroxám­sav-l,l-dioxid csapadékot leszűrjük és aceton­vízből átkristályosítjuk. Olvadáspontja 198—199 C (bomlik). 2 g ó-klór-0-karboximetil-3,4-dihidro-2H-l,2,4--ben.zotiadiazin-7-szulf hidroxámsav-1,1-dioxidot fel­oldunk 4 ml dimetilformamidban. A kapott ol­datot klórhidrogérínel telített 40 ml etanollal ele­gyítjük, éjszakán át 0 C°-on állni hagyjuk, ma.,c felesleges mennyiségű jeges vízbe öntjük. A ka­pott fehér 6-klór-0-karbetoximetil-3,4^dihidro-2H­-l,2,4-benzotiadiazin-7-szulfhidroxámsav-l,l-dioxid csapadékot leszűrjük és aceton-vízből átkristályo­sítjuk, op.-ja 185—187 C° (bomlikV. 2. példa: 3,2 g 6-klór-7-klórszulfonil-2H-l,2.4-benzotiadia­zin-l,l-dioxidot és 1,55 g alfa-ami noxipropionsav­hidrokloridot 20 ml vízben szuszpendálunk. A szuszpenzióhoz keverés és jéghűtés közben 40 ml 1 n nátriumhidroxidot csepegtetünk. A keveréket egy óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd 25 ml jéghideg 2 n sósavba öntjük, hogy a nátnumsót közömbösítsük. A képződött fehér csapadékot leszűrjük és aceton-vízből átkristályo­sítiuk. lev 6-klór-O-íl-karboxieti iV2H-1 7 4-hen/n­tiacfiazin-Y-szulf hidroxámsav-1,1-dioxidot kapunk, amely 265—266 C°-on, bomlás közben olvad. Ebből a vegyületből 4 g-ot feloldunk 18 ml 1 n- nátriumhidroxidban, hogy nátriumsó oldatot nyerjünk. Az oldathoz részletekben 2 g nátrium­börhidridet aduink, éjszakán át szobahőmérsék­leten állni hagyjuk, majd felesleges mennyiségű jéghideg 2 n sósavba öntjük, hogy a reakció­termék nátriumsóját közömbösítsük. A képz>&" dött fehér 6-klór-0-(l-karb©xietil)-3,4-dihidro-^H­-1,2,4-benzotiadiazm-7-6zulfhidroxámsav-l ,1-dioxid csapadékot leszűrjük és aoetonvízbŐl átkristályo­sítjuk; op.-ja 229—230 C° (bomlik). 3. példa: 6,4 g 6-klŐr-7-klónszulfonü-2H-l,2j 4-benzotia<íJa zm-l,l-dioxidot és 3,4 g alfa-aminoxivajsav-hidro» kloridot 40 ml vízben szuszpendálunk. A szusz­penzióhoz keverés és jéghűtés közben cseppen­•ként. 80 ml 1 i nátriumhidroxidot adunk. A ke­veréket egy óra hosszat szobahőmérsékleten ke­verjük, majd 50 ml jéghideg 2 n sósavba öntjük, hogy a sót közömbösítsük és a reákcióterméket kicsapjuk, Ai így kapott fehér 6-klór-0-(l-karboxi­propil)-2H-l( 2,4-benzotiadiazin-7-szulfhidroxámsav­-1,1-dioxid csapadékot leszűrjük és aceton-vízből átkristályosítjuk; olvadáspontja 264—265 C° (bom­lik}. Ebből a vegyületből feloldunk 5,5 g-ot 25 ml 1 n náiriumhidroxidbant A nátriumsó oldatát fel­hígítjuk 15 ml vízzel, részletekben 3 g nátrium­borhidridet adunk hoazá és szobahőmérsékleten éjszakán át állni hagyjuk. A kapott reakció­keveréket ezután felesleges mennyiségű jéghideg 2 n sósavba Öntjük. A képződött fehér 6-klŐj*Qfe­-{l-karboxipropil)-3,4-dihidro-2H«l ,2,4-benzotiadia­zin-7Hszulfhidroxámsav-l,l-dioxid csapadékot le« szűrjük és aceton-vízből átkristályositjuk; olvadás­pontja 254—255 C° (bomlik). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás szulfhidroxámsav-fizármazékok előállí­tására, azzal jellemezve, hogy 6-klór-2H-l,2,4-ben~ zoüadiazin-7-3zulfomlklorid-l,l-dioxídot az /?'< h/H / általános képletű hidroxilaminnal, — afiöl R hid­rogén vagy kisebb alkilcsoport, R' pedig karboxi­kisebb alkil- vagy karbo-kisebb, alkoxi-kisebb alkil-csoportot jelent, — vagy ennek sójával,kon­denzálunk az általános képletű vegyület keletkezése közben. — ahol RésR' jelentése a fentiekben megadott. -=-

Next

/
Oldalképek
Tartalom