149537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterális alkalmazásra szolgáló narkotikum- emulziók előállítására

2 149.537 lékok, pl. glükóz, dextrán vagy polivinilpirrolidon segítségével. A találmány szerinti emulziók az egyéb emulgálószerekkel készített emulziókkal szemben kiváló stabilitásukkal és hevítés útján jól sterilizálható voltukkal tűnnek ki. A találmány szerinti emulziók mindazokat az előnyös tulajdonságokat mutatják, amelyek e hatóanyagok már ismert oldatai esetében tapasztalhatók voltak, az ismert oldatokkal ellentétben azonban semmilyen káros hatással nincsenek a vénákra; így ezek az emulziók teszik csupán lehetővé az említett értékes tulajdonságokat mutató hatóanyag-csoportnak az orvosi gyakorlatban való alkalmazását. Ezek a készítmények különösen a fájdalmas, de rövid ideig tartó műtéti beavatkozások, mint pl. körömeltávolítás, kelések felvágása, izület-repozíciók, csontszegelések és Küriteeher-féle velő-szegelések eltávolítása és hasonló műtétek esetében alkalmazhatók előnyösen. Az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagok kezdeti adagja felnőtt embereknél kb. 250—500 mg lehet. Kívánt esetben kb. 3—4 perc múlva a narkózis további fenntartását kb. 50—200 mg fenntartó-adagok beadásával biztosíthatjuk. A hatóanyag koncentrációja a találmány szerinti készítményekben, a szükséges kezdeti és fenntartó'adagok nagyságának megfelelően 2% és 10% között, célszerűen 5% lehet. Ennél az előnyösnek tekintett hatóanyagkoncentrációnál a készítményben jelenlevő emulgálószerek koncentrációja előnyösen a következő lehet: 3—6% összes emulgálószer, amelyből pl. 1,5—3% a fent leírt szójalecitinkészítmény koncentrációja és 1,5—3% az említett segédemulgálószereké.. A fenti (I) általános képletnek megfelelő narkotikus hatóanyagokban a képletben szereplő Rí, R2 és R3 helyettesítők, pl. metil-, etil-, n-propilvagy n-butilgyökök lehetnek, míg az R4 helyettesítő etil-, n-propil-, n-butil-, allil-, propenil-, acetil-, propionil-, n-butiril-, izobutiril-, n-valeril-, alfa—hidroxietil-, alfa-hidroxi-n-propil-, alfa-hidroxi-n-butil vagy alf a-hidroxi-n-amil-csoport lehet. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nem korlátozódik a példákban ismertetett kiviteli alakokra. A példákban „részek" alatt, amennyiben más nincs megadva, súlyrészek értendők; ezek oly módon viszonylanak a térfogatrészekhez, mint g : cm3

. A hőmérséklet-adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: 100 rész 2-met6xi-4-allil~fenoxieeetsav-dietilamidot, 40 rész inozitfoszfatidban szegény lecitint (amelyet szójalecitinből petroléterben történő oldás, az összes foszfatidok acetonnal történő lecsapása, kloroformos oldása és az inozitfoszfatidok alkohol segítségével történő kicsapása útján állíthatunk elő), 40 rész polioxietilénezett oleint és: 2 rész polioxietilénezett anhidroszorbit-monolaurátot 75—-80° hőmérsékleten keverünk egymással, ugyanakkor pedig 100 rósz glükóz 1600 rész vízzel készített oldatát ugyancsak 75—80" hőmérsékletre hevítjük. Erélyes keverés közben beleöntjük a hatóanyagból és emulgálószerekből álló keverékbe a glükózoldatot, a hozzáöntést lassan végezve és a keverést homogén diszperzió kialakulásáig folytatva. Az így kapott elő-emuiziót szobahőmérsékletre hűtjük le és desztillált vízzel 2000 részre töltjük fel, majd zsugorított üveg-szívószűrőn át leszűrjük és 75—80° hőmérsékletre melegítjük, majd az így kapott emulziót erre alkalmas homogenizáló berendezés segítségével a kívánt diszperzitási fok eléréséig homogenizáljuk. Ezután az emulziót megfelelő méretű ampullákba töltjük és a lezárt ampullákat 30 percig sterilizáljuk 120° hőmérsékleten. 2. példa: 100 rész 2-metoxi-4-n-propil-fenoxiecetsav-dietilamidot, 40 rész inozitfoszfatidban szegény lecitint (szójalecitinből az 1. példában leírt módon előállítva), 20 rész dioleint és 20 rész polioxietilénezett oleint összekeverünk egymással és az elegyet 75—80° hőmérsékletre melegítjük, majd 100 rész glükóz 1600 rész vízzel készített oldatát adjuk az 1. példában leírt módon hozzá és az elegyet az ott leírt módon dolgozzuk fel a kívánt emulzióvá. 3. példa: 25 rész 80% szójafoszfatidból és 20% alkoholból álló oldatot (amelyet szójalecitinből állítottunk -elő, a szójalecitm. petroléterben történő oldása, az összes foszfatid aceton segítségével való lecsapása, majd az inozitfoszfatidoknak az 1. példában leírt módon lefolytatott eltávolítása útján), erélyes keverés közben diszpergálunk 50 rész glükóz kb. 800 rész deszt. vízzel készített oldatában, miközben az elegy kb. 85° -ig melegszik fel. További keverés közben 20 rész mono- vagy dioleint, valamint ezt követően 50 rész 2-metoxi-4-allil-fenoxiecetsav-dietilamidot adunk hozzá és az elegyet addig keverjük, míg a kívánt diszperzitás-fokú homogén emulzió létre nem jön. Az így kapott emulziót 20° hőmérsékletre hűtjük le, a szükséges mennyiségű desztillált vízzel 1O00 részre töltjük fel, maid zsugorított üvegből készült szívószűrőn leszűrjük, megfelelő méretű ampullákba töltjük és a lezárt ampullákat az 1. példában leírt módon sterilizáljuk. A fentebbi példákban leírt eljárásmódok során ugyanolyan jó eredménnyel alkalmazhatók az alább felsorolt további narkotikus hatóanyagok is: 2-etoxi-4-allil-fenoxieceteav-dietilarnid, 2-metoxi-4-propenil-fenoxiecetsav-dietilai

mid, 2-metoxi-4-allil-fenoxiecetsav-di-n-propilamid, 2-etoxi-4-allil-fenoxiecetsav-di-n-propilamid, 2-metoxi-4-n-propil-fenoxiecetsav-dietilamid, 2-etoxi-4-n~propil-fenoxiecetsav-dietilamid, 2-metoxi-4-n-butiril-fenoxiecetsav-dietilamid, 2-etoxi-4-n-butíril-fenoxiecetsav^dietilamid, 2-metoxi-4-(alfa-hidroxi-n-butil)-fenoxiecetsav-dietilamid és 2-metoxi-4-(a:lfa-4iidroxi-n-amil)-fenoxiecetsav--dietilamid. A fentebbi példában leírt eljárások során említett 75—80° hőmérséklet nem jelent szükségszerűen minimális hőmérsékletet, minthogy a példákban leírt emulziók ugyanolyan jól előállítha-