149537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterális alkalmazásra szolgáló narkotikum- emulziók előállítására
Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.537. SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — GE—351. ALAPSZÁM Eljárás parenterals alkalmazásra szolgáló narkotikum-emulziók előállítására J. G. Geigy A. G. cég, Basel (Svájc) Feltalálók: Dr. Holstius Elvin A. vegyész, New York, dr. Litván Franz vegyész, Basel, dr. Soliva Marcel gyógyszerész, Basel, dr. Stoll Willy vegyész, Basel A bejelentés napja: 1961. január 26. Svájci elsőbbsége: 1960. január 27. A találmány eljárás új, stabil, narkotikus hatású emulziók előállítására. Az alábbi (I) általános kópletű helyettesített ienoxiecetsav-dialkilamidok M K-\ Yo-C%-CO-N<f i \_/ ^ — ahol Rí, R2 és R3 rövídszénláncú alkilgyököket, R4 rövidszénláncú alkil-, alkenil-, alfa-oxoalkilvagy alfa-hidroxialkil-gyököt jelent — erős narkotikus hatással rendelkeznek, amely a hatóanyag parenterales, különösen intravénás alkalmazása esetén igen gyorsan fellép, a szer egyszeri beadásakor azonban csupán igen rövid ideig tart. A fenti (I) általános képlet alá eső amidok semleges, vízben nem oldódó, rendszerint olajszerű halmazállapotú anyagok. A 2-metoxi-4-allil-fenoxiecetsav-dietilamidnak az orvosi gyakorlatban való alkalmazására vonatkozólag már széleskörű klinikai kísérleteket folytattak. Ezt a vegyületet azonban eddig csupán vízből és a szokásos oldásközvetítőszerekből, pl. propílénglikolból vagy nátriumbenzoátból álló keverékekkel készített oldatok alakjában alkalmazták. Az ilyen oldatok intravénás injekciók alakjában történő alkalmazása után több esetben a vénák károsodása volt megfigyelhető, ezért az ilyen oldatoknak az orvosi gyakorlatban való alkalmazása a 2-metoxi-4-allil-fenoxiecetsav-dietilamid kiváló narkotikus hatása és a szokásos narkózis-utóhatásoktól, mint kábultság és rosszullét, való mentessége ellenére nem tudott elterjedni. Meglepő módon azt találtuk, hogy a fenti (I) általános képletnek megfelelő narkotikus hatású szerek, mint pl. a 2-metoxi-4-allil-fenoxíeeetsav-dietilamid inozitfoszfatidokban és olajban szegény, pirogén- és hisztaminmentes szója-lecitinkészítmények és segédemulgátorként alkalmazott, hosszabb láncú zsírsavakból származó részleges glicerídek és/vagy ezek polioxietilén-származékai segítségével jó stabilitású vizes emulziókká diszpergálhatók, A fentebb említett, segédemulgátorként alkalmazható szerek példáiként a monoolein vagy a diolein, valamint a polioxietilénezett palmitosztearin vagy diolein említhetők. Előnyös hatással vannak a találmány szerinti emulziók stabilitására a csekély mennyiségben hozzáadott további diiszpergálószerek, mint pl. a 0,1% körüli koncentrációban alkalmazott polioxietiléinezett anhidroszoirbit-monolaurát is. A találmány szerinti új narkotikum-emulziók előállítása céljából a fentebbi (I) általános képletnek megfelelő valamely vegyület 2—10 súlyrésznek megfelelő menyiségót 1—5 súlyrész fentebb körülírt szójalecitin-készítmény és összesen 1—5 súlyrész hosszabbláncú zsírsavakból származó részleges glicerid és/vagy ilyen termékekből készített polioxietilén-származék segítségével 100 tf .résznek megfelelő mennyiségű vízben emuigáljuk. Az így készített emulziókat előnyösen az emberi vérrel izotóniásra állíthatjuk be, a szokásos ada-