149533. lajstromszámú szabadalom • Röntgenkészülék mozgó besugárzásra

2 149.533 mozdulását, anélkül, hogy ehhez a sugárkaput menesztő külön motorra volna szükség. Egyszerű áttételezéssel biztosítható az is, hogy a sugárkapu elfordulásának mértéke, arányos legyen a röntgenesőnek a körívpályán való elmozdulásával. Ha tehát valamely helyzetben a sugárkapu hossztengelye a rotációs és transzlációs mozgás közéopontjába, vagyis a gócba irányul, akkor a röntgenkészülék szerkezetének keretein belül lehetséges bármilyen más helyzetben a sugárkapun át kilépő röntgensugár ugyancsak a gócba fog irányulni. Mint látni fogjuk, ezzel az elrendezéssel egyszerűen biztosítható az általában megkívánt 60° terjedelmű besugárzási tartomány, anélkül, hogy a röntgencsövet energiával ellátó kábelt hajlításra igénybevevő szögelfordulás nagyobb lenne mint körülbelül 5°. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti röntgenkészülék példakénti kiviteli alakját tünteti fel. Nevezetesen: Az 1. ábra a röntgenkészülék röntgencsövét és sugárkapuját mozgató szerkezet vázlatos oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábrának megfelelő alulnézet. Végül: A 3. ábra mozgásviszonyokat feltüntető vázlat. Minthogy a találmány szempontjából a röntgenkészülék mint olyan, valamint a röntgencső rotációs mozgását biztosító szerkezet érdektelen, a rajzon, csak olyan részletekre tértünk ki, amelyek a találmány megértéséhez szükségesek. így iáf. ható a készülék lü röntgencsöve, amellyel 11 sugárkapu elforgathatóan van társítva. A rotációs mozgást a 10 röntgeneső az 1. ábrán 12 eredményvonallal mint nyomvonallal jelzett síkban végzi. Transzlációs mozgása abban áll, hogy e 12 síkra harántirányban 13 körívpályán kettős 14 nyíl irányában oszcilláló mozgást is végez. A 10 röntgencsövet 15 öntvény veszi körül, amelyhez a 10 röntgencsövet energiával ellátó 16 kábel csatlakozik. A 15 öntvény hajtórúd, nevezetesen párosával elrendezett 17a, 17b karok útján 18 anyávan vagy menetes kulisszával van összekötve. A 17a, 17b karok a 15 öntvénnyel mereven, a 18 anyával viszont csuklósan vannak összekötve. A 18 anya 19 csavarorsóval kapcsolódik, amelyen kettős 20 nyíl értelmében vándorolhat. A 19 csavarorsó két 21a, illetőleg 21b csapágyban van ágyazva és 22 tengelykapcsoló útján 23 elektromotor tengelyével van összekötve. A 10 röntgencsőnek a 13 körívpályán való elmozdulását ugyancsak párosával elrendezett két 24a, 24b kocsi teszi lehetővé, amelyek a 13 körívpályán futnak és a 15 öntvénnyel csuklósan vannak összekötve, amint ezt a 2. ábrán a 26a, illetőleg 26b hivatkozási számokkal érzékeltettük. A 24a, 24b kocsikat az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 27 kengyel köti össze egymással, amely viszont 28 kar útján a 11 sugárkapuvál van összekötve. A 27 kengyel és a 28 kar mereven csatlakoznak egymáshoz, a 28 kart és a 11 sugárkaput viszont 29 csap köti mereven össze. Az 1. ábrán a készülék egyes részeit jobb áttekinthetőség végett olyan viszonylagos helyzetben tüntettük fel, amelyben a 19 csavarorsó mértani 30 középvonala a 13 körívpályát nem metszi. . Célszerű azonban, ha a 3. ábrán látható viszonyokat valósítjuk meg, amikor is a 19 csavarorsó 30 középvonala metszi a 13 körívpálya 13a, 13b végpontjait összekötő 31 húrral és a 13 körívpályával határolt körszeletet. Látható ugyanis, hogy ilyen körülmények között 60° terjedelmű besugárzási tartományt alapul véve a 10 röntgencső, tehát a 16 kábel elfordulása a besugárzási tartomány teljes bejárásakor sem haladja meg a 13 körívpálya 13a végpontjával és 13c tetőpontjával, valamint a 19 csavarorsó 30 középvonalával meghatározott alfa és béta szögek összegét. Ez az összeg körülbelül 5°, amely jelentősen alatta marad a kábel megengedeti: hajlítási igénybevételével járó értéknek, ugyanekkor optimális konstrukciós teret biztosít a 10 röntgencsövet tartalmazó fej szerkezeti kialakítására. A találmány szerinti röntgenkészülék ábrázolt pé1

dákéit: kiviteli alakiának működésmódja a következő : Amikor a 23 elektromotort megindítjuk, forgásnak indul a 19 csavarorsó, tehát a 23 elektromotor forgásértelmétől függően a 18 anya a 19 csavarorsón a kettős 20 nyíl valamelyik értelmében eltolódik. Ez az eltolódás a 17a, 17b karok útján átadódik a 10 röntgencsővel mereven összekötött 15 öntvényre, maid erről a 24a, 24b kocsikra. E kocsik tehát elgördülnek a 13 körívpályán, miközben a 15 öntvényhez viszonyítva a •26a, 26b csuklók körül elfordulnak. A 24a, 24b kocsik és a 10 röntgencső, illetőleg az ezzel mereven összekötött 15 öntvény viszonylagos elfordulását a 27 kengyel és a 28 kar átviszi a 29 sugárkapura, amely a 24a, 24b kocsiknak a 13 körívpályán való elmozdulásától függően ugyancsak elfordul, mégpedig az 1. ábrán szaggatott vonalakkal érzékeitett módon olyan értelemban. hogy 33 hossztengelye (amely az 1. ábrán összeesik a 12 nyomvonallal) mindig; a 13 körívpályának a rajzon nem látható középpontjába irányul. A találmány szerinti konstrukció lényege tehát az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 15 öntvény, amely a 10 röntgencsővel, a 16 kábellel, valamint a 17a, 17b karokkal mereven van összekötve, de csuklósan csatlakozik az alternatív menesztést biztosító 18 anyához. Ugyanekkor a 26a, 26b csuklók révén elfordulhat a 24a, 24b kocsikhoz viszonyítva. A 10 röntgencsőnek így nem kell résztvennie a 24a, 24b kocsiknak a 13 körívpályát követő elfordulásában, hanem mindössze a lö kábel szempontjából jelentéktelen csekély szögelfordulást kell végeznie. A 10 röntgencsövet a 13 körívpályán menesztő kinematikai láncot egyébként a 15 öntvény, a 17a, 17b karok, a 18 anya, a 19 csavarorsó és a 23 elektromotor alkotja. A 11 sugárkaput viszont a 29 csapból, a 28 karból, a 27 kengyelből, mint merev tagból, valamint a 24a, 24b kocsikból álló kinematikai lánc mozgatja, amely a 13 körívpálya és a 24a, 24b kocsik viszonylagos elmozdulását viszi át a 11 sugárkapura és amelynek hajtóvégét a 13 körívpálya alkotja. Nyilvánvaló tehát, hogy a 10 röntgencső és a 11 sugárkapu mozgása szempontjából a két kinematikai lánc egymással kényszerkapcsolatban van, amelyet a 13 körívpálya biztosít, ugyanekkor azonban a kinematikai láncok külön-