149530. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadéknak folytonosan változó mennyiségben való adagolására

149.530 a reakciófolyamatok száma nagy, sok ilyen költséges automatikus adagolóberendezést kell üzembe állítani. Az ismert automatikus adagolóberendezések minden hátrányos tulajdonságuk mellett még nagyon sok könnyen meghibásodő alkatrészt tartalmaznak, amelyek gyakran üzemzavart okoznak. Egy-egy nagyüzemi reakciónál bekövetkező adagolási üzemzavar — mivel rendszerint a reakcióban résztvevő kémiai anyagok nagyon drágák — a hibás reakció következtében nagy értékű selejtet okoz. A találmány célja olyan automatikus folyadékadagoló készülék létesítése, amely egyszerű szerkezetű, a hatóanyagokat tartalmazó folyadék adagolását az egész reakcióíolyamat ideje alatt folyamatosan adagolja, amelynél az adagolás lefolyása ill. a reakciófolyamat egyes fázisaiban adagolt folyadékmennyiség tetszés szerinti módon állítható be, és amelyben üzemzavart okozó meghibásodő alkatrészek nincsenek. A találmányt részleteiben egy, a rajzokon vázolt kiviteli példával kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra és 2. ábra a találmány szerinti adagolókészülék oldalnézete, részben metszete. A 3. ábra az adagolókészülék elölnézete. A 4—7. ábrák a reakciófolyamat ideje alatt végzett adagolás peldaképpeni lefolyásait mutató diagramok. A hatóanyagot tartalmazó folyadék az 1 tárolótartályba van betöltve. Az 1 tárolótartály 2 fenéklemezében levő lyukba a 3 csőcsonk van beerősítve, amely a 4 tartóházzal van folyadékos kapcsolatban, így az 1 tartályban, levő folyadék a 3 csőcsonkon keresztül a 4 tartóházba folyik. A 4 tartóházba tömítetten és középvonala körül elfordíthatóan az 5 csődarab van beerősítve, amelyhez a 6 csőrész .merőlegesen csatlakozik. Az 5 csődarab és a 6 csőrész középvonalai 90°-tói elférő szöget is zárhatnak be egymással. Az 5 csődarab külső vége le van zárva, tehát a 4 tartóházból a folyadék az 5 csődarabba, majd innen a 6 csőrészbe folyik. A 7 körmöskapcsoló egyik fele az 5 csődarab külső végére, másik fele pedig a 8 csapágyakban ágyazott 9 tengely végére van felfogva. A 7 körmöskapcsoló 9 tengelyre erősített felének hátsó felületére a 10 gyűrű van erősítve, amelynek hornyába a 11 forgáspont körül elfordítható 12 kétkarú emelő alsó villás vége nyúlik be. A 12 kétkarú emelő 13 nyíl irányú elmozgatásakor a 7 körmöskapcsoló 9 tengelyre felfogott fele a 9 tengely hosszirányában a 9 tengelyen eltolható, és ezáltal a 7 körmöskapcsoló zárható, ill. nyitható. A körmöskapcsolót a 9 tengelyre felhúzott 14 rugó összezárt helyzetben tartja. A két 8 csapágy között a 9 tengelyre a 15 lánckerék van felfogva, amelyet egy nagyáttételű sebességváltóból kinyúló tengelycsonkra erősített lánckerékkel hajtott lánc forgat. A rajzon nem ábrázolt sebességváltó szerkezet a hajtáshoz felhasznált motor fordulatszámát oly mértékben képes lecsökkenteni, hogy a 9 tengely több órán keresztül csak egy negyed körív, vagy ennél kisebb elfordulást is végezhet. A 6 csőrészbe teleszkópszerűen a 16 csőrész van betolva, amelyhez további csőrészek is ugyancsak teleszkópszerűen csatlakoztathatók. A teleszkópszerűen egymáshoz csatlakozó csőrészek között a folyadéknak a csövek csatlakozása mentén való kifolyását megakadályozó tömítés van. Az egyes teleszkópszerű csőrészek valamelyikének oldalából átlós irányban két tengelycsonk nyúlik ki, amelyek a 18 görgőket tartják. A 18 görgők az 1 tárolótartály oldalával párhuzamosan felfogott 19 lapokban kiképzett hornyokban helyezkednek el. Az adagolóberendezés működtetésének kezdeti időpontjában a 6, 16, 17 stb. csőrészek függőleges, vagy legalábbis közel függőleges helyzetben állanak (2. ábra). A legfelső (az 1—3. ábrákon vázolt kiviteleknél a 17-es) cső rész felső nyitott vége a folyamat indulásakor az 1 tárolótartályban levő folyadékkal egy szintben van. A 20 folyadékszint mindaddig nem csökken, amíg a 6, 16, 17 csőrészeken keresztül a folyadék ki nem ömlik az 1 tárolótartályból. Amikor az adagolási folyamat elkezdődik, akkor a rajzokon nem ábrázolt motor a sebességváltóművön és a lánchajtáson 'keresztül a 9 tengelyt, és ezzel együtt a 6, 16, és 17 csőrészeket is elfordítja. Amikor a csőrészek a 9 tengely középvonala körül elfordulnak, a 17 csőrész felső kiömlő nyílása a 20 folyadékszint alá süllyed, és így a közlekedőcsövek törvénye alapján az 1 tárolótartályból a folyadék a 3 csőcsonkon, a 4 tartóházon, az 5 csődarabon és a 6, 16 és 17 csőrészeken keresztül a reakciótérbe folyik. A hajtómotor fordulatszáma és így a 9 tengely időegységenkénti szögelfordulása is állandó. A változó folyadékmennyiség-adagolást a találmány szerint azzal érjük el, hogy a 18 görgőket közrefogó, a 19 lemezekben kimunkált hornyoknak különféle alakot adunk. A hornyok alakjától függően a 9 tengely elfordulásakor a teleszkóprendszer hossza megváltozik, mert a 18 görgők kényszerpályán mozognak. így elérhető, hogy az állandó szögsebesség ellenére a 17 csőrész felső kiömlő nyílása nem körív alakú pályán, hanem különféle lépcsős, folyamatos szinusz, parabola, hiperbola stb., vagy ezekből összetett pályákon is mozoghat a 9 tengely egy 90°-os elfordulása folyamán, így a 19 hornyos lapok cserélésével ugyanaz az adagoló készülék tetszőleges lefolyású folyadékadagolási művelet elvégzésére is felhasználható. A 4—7. ábrákon vázolt külöböző görbék a kiömlőcső. végének különböző útjait jelölik, azonban jelölhetik a 9 tengely egy negyedköríves elfordulásakor adagolt folyadékmennyiségnek az adagolás folyamán létrehozott változásait, is. A találmány szerinti, folyadékadagoló készülék előnyei a következők: A folyadék adagolása folyamatos. A kémiai reakció minden egyes időpontjában annyi folyadék adagolható, amennyi a reakciónak abban a fázisában szükséges. A berendezés csupán csak egy vagy két hornyos terelőlemez kicserélésével bármilyen reakciófolyamathoz felhasználható. Az átömlő keresztmetszetek tetszőleges nagyságúra választhatók, ezért a készüléknek utánfolyási tehetetlensége nincs, így mindig az elméletileg legideálisabb mennyiségű folyadékot adagolja. A berendezésben meghibásodő, üzemzavart okozó alkatrészek nincsenek, tehát az ismert automatikus