149510. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus kondenzátoros impulzusszámleosztó

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^T-ÍJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 143.510 SZÁM 21. c. 46. 21. g. 17-21. OSZTÁLY — VA-850. ALAPSZÁM Elektronikus kondenzátoros impulzusszám leosztó VEB Vakutronik, Dresden (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Frommhold Ernst Alfred mérnök, Dresden (NDK) A bejelentés napja: 1959. november 12. A találmány eletkronikus kondenzátoros impulzusszám-leosztóra vonatkozik periodikus impulzussorozatok, vagy rezgések frekvenciaosztásának céljára, különösen statisztikus sorozatban érkező elektromos impulzusok számlálásához. Ismeretesek elektromos impulzusok számlálására szolgáló kapcsoláselrendezések, amelyek azonban bizonyos számú, ún. bistabil multivibrator fokozatot tartalmaznak. Ezeknél a kiviteleknél azonban a nagyobb impulzusszárn-leosztási arányok eléréséhez szükséges műszaki ráfordítás aránylag nagy. Nagyobb, az eddig ismert kivitelekben készült, bistabil rnultivibrátoros számláló fokozatokat tartalmazó elektronikus impulzusszám-leosztóknak, amellett, hogy nagymennyiségű anyagot felhasználó építésmódjuk van, a hűtéshez még egy ventillátor is szükséges, minthogy a hővé átalakított veszteségtelj esi tmény tekintélyes. Ismeretesek ennek a feladatnak a megoldására számlálócsövek is, amelyeket azonban telepes készülékekhez alig alkalmaznak. Ismeretes továbbá, hogy elektromos impulzusszámlálást elektronsugámak fokozatonkénti átkapcsolásával érnek el. Ennek a két számlálási eljárásnak azonban az a hátránya, hogy erre a célra különleges csöveket kell alkalmazni. Ismeretes, kondenzátoros impulzusszám-leosztó alkalmazása is, amely az egyes impulzusokat gyűjti és amelyiknek lépcsősen emelkedő potenciálja egy előre beállítandó értéknél, amely meghatározott beérkezett impulzusszámnak felel meg, egy utána következő vezérlő berendezést old ki. Az utána következő vezérlő elrendezés például parázsfénylámpa lehet. Az ilyen kondenzátoros impulzusszám-leosztó elrendezésnek azonban az a-hátránya, hogy bár az impulzusszám leosztását eléri, nem tudja az összes impulzust és a leosztott lökések között beérkezett impulzusokat számlálni. A kondenzátoros impulzusszám-leosztó ezen hátrányát azáltal küszöböljük ki, hogy a találmány szerint egy töltőkondenzátornak elektromos impulzusok következtében lépcsősen bekövetkező kisülését, vagy töltését számlálófokozatonként folyamatosan mérjük, például elektraméter segítségével és egy dekadikus számlálási egység elérésekor ismert módon, egy utánakapcsolt impulzusszámláló szerven — például parázsfénylámpán — keresztül további impulzust adunk a következő számláló fokozatnak oly módon, hogy a számlálási eredmények mint az egyes számlálófokozatoknaik dekadikus értékei megadják az egész számlálási eredményt. Minthogy több ilyen számlálófokozatna<k egymásután kapcsolása esetén csekély Impulzussorozatoknál az utolsó dekádban az impulzusok időbeli távolsága igen nagy lehet, konden-4 zátorpotenciál mérés céljára csak elektrométeres mérőelrendezés jöhet számításba, hogy a szigetelési hibák következtében előálló töltésveszteségek által okozott hibás jelzéseket elkerüljük. Töltőkondenzátotrokként szélsőségesen nagy szigetelési ellenáHású kondenzátorok jöhetnek tekintetbe, amelyeknek dielektrikumát levegő vagy. polisztirol képezi. Célszerű a töltőkondenzátor feszültségugrásait aránylag nagyra választani, hogy ezzel biztosítsuk a null-pont ingadozások következtében az utána következő kiváltó elrendezésnél számlálási hibák ne következzenek be. A töltőkondenzátort például nagyfeszültségű feszültségforrás segítségével vezérlőszelepen keresztül tölthetjük fel, amelyet például univibrátorelrendezés vezérel. Az utána következő számlálófokozatok, vagy például az elektromechanikus számlálóművek kiváltása is ismert módon, parázsfénylámpás elrendezéssel történhet. Ezzel egyidejűleg az utána következő kapcsoláselrendezés kiváltásával a kiváltást előidéző kondenzátortöltést is megszüntetjük.