149502. lajstromszámú szabadalom • Önkiegyenlító kompenzátor

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.502. SZÁM 21. e. 29—36. OSZTÁLY — SA-1253. ALAPSZÁM önkiegyenlítő kompenzátor Sáringer Kálmán oki. villamosmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. január 30. A készülék tulajdonképpen a Lindeok—Rothe kompenzátoros elv alapján működő önkiegyenlítő egyenáramú erősítő. Millivolt nagyságrendű egyenáramok, mint például termoelameik által szolgáltatott teirmoelektrornotoros erő mérése közvetlenül mérőműszerrel nehéz, ugyanis a műszer fogyasztása feszültségesésit okoz és így a mérési eredmény hamis. Ilyen feszültségeket nagy pontossággal csak a kompenzációs elv alkalmazásával tudunk mérni. A kompenzációs elv lényegében azt jelenti, hogy a mérendő elektromotoros erővel szembekapesolunk azzal egyenlő nagyságú elektromotoros erőt, mely elektromotoros erőt egy ohmos ellenálláson, a kompenzációs ellenálláson, feszültségesésként állítjuk elő. A két szembekapcsolt elektromotoros erő egyenlő nagyságát egy közéjük kapcsolt nagy érzékenységű nullázó galvanométer segítségével állítjuk be, az elektromotoros erő abszolút nagyságát pedig a kompenzációs ellenálláson átfolyó áramnak — amelyet jól tudunk mérni — és a kompenzációs ellenállásnak szorzatával határozunk meg. A szabadalom tárgyát képező önkiegyenlítő kompenzátor a fent leírt kompenzációs elven működik, azonban az elektromotoros erők kiegyenlítését, kompenzálását, önmaga folyamatosan elvégzi. A készülék kapcsolási vázlatát a rajzban láthatjuk. Az —1— és —2— ohmos ellenállás, valamint a —3— és —4— nagyfrekvenciás oszcillátor egység egy hídkapcsolást képez. A hidat —A— és —B— kapcsokon megfelelő nagyságú egyenfeszültséggel tápláljuk. A híd úgynevezett galvanométer ágában van elhelyezve az —5— kompenzációs ellenállás, A —6— galvanométer mutatójára van felerősítve egy —7— féimlemezike, amely a mutató állásától függően egyik, vagy másik oszcillátor —8— rezgőköri tekercsébe becsúszhat. A fémlemezke azáltal, hogy az becsúszik a rezgőköri tekercsbe, megváltoztatja annak induktivitását. Az induktivitás változása maga után vonja az oszcillátor elektroncsövének anódáramváltozását, tehát kifelé az oszcillátor egység belső ellenállásának változását észleljük. Ha tehát a galvanométer (mutatóján levő fémlemezkét különböző helyzetekbe állítjuk, a két rezgőköri tekercsben az oszcillátor egységek belső ellenállása más és más lesz és így a híd úgynevezett galvanométer ágában a —5— ellenálláson keresztül különböző nagyságú és irányú I áramokat észlelünk, feltéve, ha a X és Y kapcsokat egy árammérő műszerrel áthidaljuk. A —fi— galvanométerről meg kell még jegyezni azt, hogy forgótékercsét nem rögzíti rugó egy bizonyos helyzetben, hanem a tekercs^ hozzávezetásek visszatérítőerő nélküli fóliával vannak megoldva. A galvanométer mutatója tehát, ha a forgótekercsben nem folyik áram, bármilyen helyzetet elfoglalhat és ott nyugalomban marad. Kapcsoljuk most az I áram által —5— ellenálláson fellépő feszültségesést szembe az —x— és —y— kapcsokra kapcsolt —Ex—

elektromotoros erővel és kapcsoljuk a kettő közé a —6— galvanométert. A —6— galvanométeren áram folyik át mindaddig, amíg az —5— ellenálláson az I áram hatására fellépő feszültségesés különböző az —x— és —y— kapcsokra kapcsolt elektromotoros erőtől. A —6— galvanométer mutatójára, illetve a ráépített —7— fémlemezke elmozdulásával a fent említettek értelmében az —5— ellenálláson átfolyó I áram értékét befolyásolja. A galvanométer mutatója tehát azt a helyzetet foglalja el, illetve abban a helyzetben áll meg, amikor éppen akkora I áram jön létre, hogy az általa okozott feszültségesés az —5— ellenálláson egyenlő lesz az —x— és —y— kapcsokra kapcsolt elektromotoros erővel. Ugyanis a galvanométer tekercsén ekkor az átfolyó áram értéke nullára csökken. Végül kimondhatjuk tehát, hogy a rajzban is-