149500. lajstromszámú szabadalom • Új polimérkeverékek és ezekből készült alakzatok, különösen rostok

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^ADALMI L OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.500. SZÁM 29. b. OSZTÁLY — MO—449. ALAPSZÁM Üj poliraérkeverékek és ezekből készült alakzatok, különösen rostok MONTECATINI Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chiimca cég, Milano (Olaszország) Feltalálók: Giustiniani Piero, Natta Giuüo, Mazzanti Giorgio és Crespi Giovanni, valamennyien Milano (Olaszország) A bejelentés napja: I960, augusztus 1. Olaszországi elsőbbsége: 1959. augusztus 3. A találmány új polímérkeverékekre vonatkozik, melyeknek színezékekkel szemben fokozott affinitásuk van. Ismeretes, hogy a szintetikus, lineáris kristályos polimerek, melyeknek oilvadáspontja 150 és 300 C° között van és melyeket szénhidrogénmonomérekből állítanak elő, textilrostok előállítására alkalmasak. Számos kristályos vinilszénhídrogénpolimérnek (pl. az izotaktikus polipropiléneknek), noha mechanikai tulajdonságaik és kis súlyuk következtében e célra igen alkalmasak, az a hátránya, hogy színezékfelvevő képességük a •paraffinhidrogének különleges tulajdonságai miatt csekély. Számos eljárást javasoltak már az ilyen anyagok színezékek iránti affinitásának fokozására, így pl. javasolták más, a propilénekhez, a fonást megelőzőleg, a megolvadt poliolefiniben oldható szilárd anyagok adagolását. Ha pl. az olvadékhoz bázisos anyagot kevernek, ez megkönnyíti a savas színezékekkel való színezést, viszont savanyú kémhatású anyagok a bázisos színezékekkel való színezést könnyítik meg. Ezek az eljárások azonban nem minden esetben kielégítőek, mert az adalékanyagok a poliolefinekben, ha azok megszilárdulnak és kristályosodnak, nem maradnak feloldva, hanem egyenlőtlenül válnak ki. Ez csökkenti a magfont szálak mechanikai szilárdságát. Ezenfelül, ezek a lehűlt szilárd poliolefiniben oldhatatlan adalékok a 'mechanikailag ellenálló rosttól elkülönülő fázist alkotnak s ennélfogva a vízzel és felületaktív anyagokkal való mosásnál, valamint a szerves oldószerekkel eszközölt száraztisztításnál a szálról könnyen eltávolítódnak. Ajánlották továbbá a poliolefinrostok színezékek iránti affinitásának fokozását azzal, hogy a poliolefinlánchoz. más poliolefinláncokat kapcsolnak, továbbá úgy, bogy a rostot a színezést megelőzőleg peroxidokkal kezelik és végül úgy, hogy a rostot nagy energiájú sugárzás behatásának vetik alá, ami szabad gyökök keletkezését idézi elő. Ezek az eljárások, ha azokkal a már kész szálakat kezelik, figyelemre méltó mértékben módosítják a rostok felületi tulajdonságait és színezésüket megkönnyítik. Azonban, ha ezekkel az eljárásokkal nagy kristályosságí fokú szálakat kezelünk, a kapcsolódás elsősorban a kész rost külső felületére történik, (minélfogva az ezután következő színezés lényegében a felületre korlátozódik és nem hatol be a rostok belsejébe. Meglepő módon azt találtuk, hogy más, szabályos szerkezetű lineáris polimerek, amelyek poláros csoportokat hordozó monomerekből keletkeznek és a poláros osoportoknak legalább egyike nitrogénatom, a megolvadt poliolefinekben, pl. izotaktikus polipropilénben oldhatók. Ilyen módon polimérkeverékekhez jutunk, melyeknek egyik alkatrésze lineáris poli^alfaolefin (A) és" másik alkatrésze legalább egy nagymolekülás, lineáris, szabályos szerkezetű polimer (B), mely utóbbi az A polimerben, olvadt állapoitban oldiható és melyet legalább egy nitrogénatomot hordozó monomer polimerizáilásával, vagy ezen monomernek egy más monomerrel való kopolimerizálásával állíthatunk elő. Kitűnt, hogy ezek a polimérkeverékek a színezékekkel szemben sakkal nagyabb affinitással rendelkeznek, mint maguk a poli-alfaolefinek. Ezekből a keverékekből fonással, nyújtással és adott esetben tempefalással olyan szálakhoz jutunk, amelyek a két lineáris polimert külön fá-