149476. lajstromszámú szabadalom • Nagy dinamikus bemenő ellenállású erősítő berendezés
Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.476. SZÁM 21. a4 . 21—35. OSZTÁLY — VA— 786. ALAPSZÁM Nagy dinamikus bemenő ellenállású erősítő berendezés VEB Vakutronik Dresden cég, Dresden Feltaláló: Dörfel Günter, Dresden A bejelentés napja: 1958. december 4. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. június 24. A találmány villamos berendezéseknek és készülékeknek nagyohmos váltófeszültségforráshoz erősítő fokozat — előnyösen elektroncsöves erősítő fokozat — segítségével való illesztését célzó kapcsolás. Nagyohmos váltófeszültség források (§> 107 Ohm) villamos berendezésekhez való illesztésére ismeretesek egyrészt speciálcsöves (elektrométercsöves) kapcsolások, másrészt ellenkapcsolt erősítővel működő katódcsatolású elektroncsöves erősítők. Az elsőként említett, ismert elektrométercsöves kapcsolások sem mechanikus, sem pedig villamos szempontból nem eléggé konstansak és ezért erősen zavarérzékenyek. Ipari és üzemi célokra tehát alig alkalmasak, ami felhasználásukat csak egész különleges villamos követelmények esetén teszi indokolttá. A továbbiakban említett ismert kapcsolások a szokásos erősítőcsövekkel működnek és külső mechanikus igénybevételek (falrázkódások), továbbá az üzemi feltételek ingadozásaival szemben meglehetősen érzéketlenek. Több fokozaton keresztül ellencsatolt erősítők tekintélyes fogyasztással működnek, adott esetben földelésmentes be- és kimenetre van szükségük és rezgésre hajlamosak, úgyhogy az ellenkapcsolási fokozat és evvel az elérhető bemenő ellenállás nem használható ki teljesen, ellenkezőleg, a gyakorlatban ez felfelé túl korai korlátozást jelent. A katódcsatolású erősítőben alkalmazott bemeneti fokozatokkal (1. ábra) Re = R g (1 + S D R) bemenő ellenállást lehet elérni, ahol Re = a dinamikus bemenő-ellenállást, Rg = a rácslevezető ellenállást, SD = az erősítőcső dinamikus meredekségét, R pedig = a katódkör munkaellenállását jelenti. Rg és R maximális értékeit a csőgyárak meg szokták adni. Az 1. ábra szerinti ismert katódcsatolású erősítőnél (katóderősítőnél) az R ellenállás mentén feszültségesés keletkezik, mely az a—b bemenethez kapcsolt feszültségből levonódik (azzal ellencsatolódik), úgyhogy hatásos vezérlőfeszültségként a rácson csak e két feszültség különbsége érvényesül. Az erősítő ellemcsatoló kimeneti váltakozó feszültsége az 1. ábra szerinti ismert elrendezésnél az R ellenálláson jelentkezik, és emellett oly fázishelyzetű, hogy a bemeneti váltakozó feszültség ellen hat. A bemeneti feszültség egyrészt a feltüntetett C csatolókondenzátoron át az 1 erősítőcső rácsára, másrészt a—b kapcson és az R ellenálláson keresztül annak katódjára kerül. A rákapcsolt feszültség legnagyobb része az R ellenállás mentén felemésztődik, úgyhogy az eredeti bemeneti feszültségnek csupán egy része marad hatásos. Elektromosan ez azt jelenti, hogy az egész R ellenállás mentén történő váltakozóáramú feszültségesés a bemenetre . vissza van kapcsolva, amit általában ellencsatolásnak nevezünk. Ez a váltakozó feszültség tehát az erősítő bemeneti kapcsaira teljesen vissza van csatolva. A találmány célja az eddig a katódcsatolásos erősítőben alkalmazott cső bemenő ellenállásának az eddig ismert módszerek hátrányai nélkül való megnövelése. A találmány abból indul ki, hogy a katódcsatolásos erősítő kapcsolás (1. ábra) dinamikus bemenő ellenállása annál nagyobb lesz, minél inkább közeledik a fokozat feszültségerősítése l-hez. A találmány értelmében a 2. ábra szerint ezt úgy érhetjük el, Jia az ellenkapcsolandó feszültséget az
