149457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék háncsrostok finomságának meghatározására

2 149.457 zip = a levegő nyomásesése a mintán történő átáramlása közben. K = az anyag rendezettségétői függő állandó. /j. = súrlódási tényező. 1 = a minta hossza. r' •= hidraulikai sugár (körkeresztmetszet esetén a rostátmérővel egyenesen arányos). C = a levegő áramlási sebessége. Mérés esetén természetesen figyelembe kell venni a minta súlyát és porozitását is. A méréshez szükséges levegőáramot nyomás, vagy szívás formájában, főleg a pamut és gyapjú iparban kialakult berendezések (kompresszor r,tb.) állítják elő, amelynél külön műszerek szükségesek a légáramlás sebességének állandó szinten való tartásához. Mindezeken kívül pontos mérés szükséges a minta súlyának megállapításához és a nyomásesés méréséhez is. A javasolt készülék vízkifolyás segítségével állítja elő a méréshez szükséges levegőáramlási és ugyanakkor megoldja azt is, hogy a víznívő csökkenés ne idézzen elő változást a statikus nyomómagasságban. Nincs tehát szükség semmilyen korrekciós tényező alkalmazására akkor, amikor az áramlási sebességből kívánunk következtetni a minta ellenállására, mivel ezt a vízkifolyás sebessége és a mintán mért nyomásesés határozza meg. A műszer állandók ismeretében elegendő a nyomásesés leolvasása az ellenállás meghatározásához. A minta ellenállásából a rost finomságára akkor lehet az általában ismert műszerek esetében következtetni, ha pontosan megmérjük a minta súlyát és tömörségét. A találmány ezt a munkát is feleslegessé 'teszi azzal, hogy két különböző átmérőjű mérőcsövet alkalmaz. A mintát először a kisebb átmérőjű csőben, tömörebb állapotban kell mérni, majd egyszerűen áttolni egy nagyobb átmérőjű csőbe és abban a mérést újból elvégezni. Mivel ismerjük a porozitás változásának mértékét a két mért nyomásesés értékéből, a minta tényleges súlyának mérése nélkül állapíthatjuk meg a vizsgált rost finomságát. A találmány kiterjed az eljáráshoz szükséges légellenállás mérésén alapuló készülékre is, melynek lényege, hogy alsó és felső elrendezésű, zárt rendszerű víztartályai, ezek között elhelyezett leeresztőcsöve, vízkifolyással működő légszívócsöve, ehhez csatlakozó cserélhető mérőcsöve és nyomásmérője van. A vízleeresztő cső és a légszívócső egy egyidejűleg működtethető elzáró szeleppel van ellátva, melynek célja, hogy a két mérés közben, mintacserekor, a felső tartályban beállott nyomásviszonyok ne változzanak meg. A felső tartály vízleeresztő csöve az alsó tartályhoz csatlakozik, célszerűen nem, közvetlenül, hanem egy köböző mérce közbeiktatásával, amely a készülék hitelesítésére szolgál. A köböző mérce egy meghatározott térfogatú edény, amely elektromos vízszintmérő érzékelővel van ellátva és össze van kötve egy kifolyási időt mérő időmérővel. Az időmérőt az elektromos vízszintmérő érzéjkelők automatikusan indítják, illetve megállítják. A vízleeresztő cső végződése, amelyen keresztül a köbözőmércébe átfolyik a víz, az ellenállásnélküli kifolyási sebességre van kalibrálva. A köbözőmércének az alsó víztartályhoz csatlakozó vége elzáró csappal van ellátva, amely a mérés alkalmával nyitva van, hitelesítés esetében viszont zárva. A légszívócsőnek a felső víztartály feletti hajlatához van csatlakoztatva a nyomásmérő, amely leolvasó skálával van ellátva, és a vizsgált minta légellenállására jellemző nyomásesést vízoszlop milliméterekben mutatja. A vízkifolyással működő légszívó cső a felső víztartály aljáig vissza van hajtva, illetve a viszszahajtott rész perforált csőtokban van elhelyezve, abból a célból, hogy a víznívó csökkenése ne idézzen elő változást a statikus nyomómagasságban, illetve a mérés közben keletkező légbuborékok nyomásingadozást előidéző hatását csökkentsük. A készülék el van még látva egy elektromos működésű szivattyúval és nyomáskiegyenlítő csővel, melynek célja, hogy az alsó tartályban összegyűlt vizet a felső tartályba visszaállítsuk, illetve ezzel egyidejűleg a nyomáskiegyenlítőeső segítségével gondoskodjunk a szükséges levegő áramlásáról. A nyomáskiegyenlnőeső, olyan szeleprendszerrel van ellátva, melynek nyitását és zárását, a szivattyú be- és kikapcsolása automatikusan működteti. A találmány szerinti készülék példaképpeni kiviteli alakját a rajz szemlélteti vázlatosan. A cserélhető és légmentesen csatlakoztatható 1 mérőcső a 2 légszívócső útján csatlakozik a 3 zárt rendszerű felső víztartályhoz. A 2 cső a 3 tartályban úgy van elrendezve, hogy az a tartály 4 kiömlő nyílása felé vissza van hajtva. A 4 kiömlő nyíláshoz csatlakozik az 5 kifolyócső. A 2 légszívó és az 5 vízkifolyócső egyidőben működtethető a 6 elzáró szeleprendszerrel van ellátva. Az 5 kifolyócsőnek 7 kalibrált kifolyócsonkja van. Ez alatt van elrendezve a kifolyási sebesség megállapításához szükséges 8 köbözőmérce, amely a 9 csapon keresztül csatlakozik a 10 alsó zárt rendszerű víztartályhoz., A 8 köbözőmércének 11 és 12 elektromos vízszintérzékelői vannak, amelyek a 13 időmérőt működtetik. Az elektromos részek működtetését a 14 kapcsoló vezérli, és a működés ellenőrzésére a 15 jelzőlámpa szolgál. A 16 nyomásmérő a 2 -légszívócsőhöz csatlakozik és kalibrált 17 leolvasó skálája van. Az alsó és felső víztartály mindegyike el van látva ,18, illetve 19 vízmérő mutatóval. A készülékben van elrendezve az elektromos működtetésű 20 szivattyú, amely az alsó tartályból a 21 cső segítségével emeli viszsza a vizet a felső tartályba. A víztartályok 22 nyomáskiegyenlítőcsővel össze vannak kötve, amely a 23 szeleppel nyitható, illetve zárható. A 22 szelep úgy van megoldva, hogy a vízelemelő 20 szivattyú bekapcsolásakor automatikusan nyit, illetve kikapcsolásakor automatikusan zár. Az egész készülék a 24 tartödobozban van. A 2 légszívócsőnek a felső víztartályban visszahajtott