149407. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa és eljárás annak előállítására

149.407 3 készített izzólámpa üvegburáját előnyösen oly mértékben csökkentjük, hogy a foglalat szélén a hőmérséklet lényegileg ugyanannyi legyen, mint az ismert hasonló típusú lámpáknál. A „hasonló típusú" kifejezésen oly lámpák értendők, melyek csak a tartók számának találmány szerinti csökkentésében és a bi:ra kisebbítésében különböznek az ismert lámpáktól, a többi jsllem' ző, tehát a fogyasztás, alak, a beolvasztás módja, a ragasztóanyag összetétele stb. viszont azonosak. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ar; új lámpáknál az izzószál .mechanikai tulajdonságai nem rosszabbak, mint a régi lámpáknál, sőt részben még jobbak is. A lámpák előállításánál azonban bizonyos óvatossági rendszabályokat kell betartani, így főleg a bura belső részének kell nagyon tisztának lennie, vagy legalább bizonyos oly anyagok jelenlétét kell meggátolni, amelyek a magas hőfokon izzó testet hátrányosan befolyásolják. Kutatásaink révén megállapítottuk, hogy főleg az oxígénnyomok azok, amelyek a kész izzólámpában vagy az első ki égetésnél (izzításnál) és az ekkor a wolfram anyagában létrejövő rekrisztallizációnál nagyon hátrányosan befolyásolják az izzószál mechanikai tulajdonságait. Géptechnikai vagy technológiai okokból kifolyólag az izzólámpák gyártásánál mindig több szakaszban (munkamenetben) dolgoznak és ezek között a lámpák egyes részeit mindig lehűtik, amikor azok levegővel kerülnek érintkezésbe. A lámpák találmány szerinti gyártásánál ezért a kiégetés, vagyis az izzószál első izzítása a rendes üzemi hőmérsékletet túlhaladó hőmérsékleten történik, olyképp, hogy az izzószálat hidrogénből vagy más semleges gázokból, így pl. nitrogén, argon és hidrogén keverékéből álló atmoszférában tartjuk. Ilyen módon lehet biztosítani, azt, hogy az izzószál felszínén levő. ill. az izzószál anyagában abszorbeált oxigén vízgőz alakjában eltávozik. Az izzítást előnyösen csak akkor végezzük el, mikor az izzószál a talpra van már erősítve, mert az utólagos felszerelés az izzószál megváltozott mechanikai tulajdonságai miatt nehéz lenne. Az eljárást olyképp kell megvalósítani, hogy az izzószál kiizzítás után (amit a fentiek szerint hidrogénben végeztünk) oxigéntartalmú gázzal már ne kerüljön érintkezésbe. Fontos továbbá, hogy a burát az előállítás teljes ideje alatt, vagyis a talpba való beolvasztástól, a' gáz bevezetésén át a lámpa elzárásáig ne engedjük számottevő mértékben lehűlni. Fontos még az is, hogy miközben az izzólámpákat az egyik automata géptől a másikhoz visszük, tehát szállítás közben ne jusson levegő a félkész gyártmányhoz, mely célból a burát állandóan, tehát a gázzal való megtöltésig kapcsolatban tarthatjuk a szivattyúval, vgy pedig lehet a burát állandó öblítéssel oxigénmentesíteni. Az is valószínű, hogy az izzószál mechanikai tulajdonságait az eddigi szokások szerint foszforból készített getter is hátrányosan befolyásolja. Ez az anyag ugyanis mindig tartalmaz nyomokban szennyeződéseket, amelyek az izzítandó test mechanikai tulajdonságát rontják. Ezért ajánlatos getterként olyan anyagokat használni, amelyek lényegesen nagyobbfokú tisztaságban alkalmazhatók. Ilyen előnyösen a cirkónium, pl. alumíniummal keverve, amit az áramhozzávezető huzalokra viszünk fel. A leírt eljárásnál körfolyamatban dolgozó gépet használtunk és példaképpen 40 wattos lámpákat készítettünk 110 és 220 volt névleges feszültségre. A lámpák izzószálának nem volt adalékos tartója, vagy pedig a 220 voltos lámpáknak csak egy tartójuk volt és egyébként csak az áramhozzávezetése':: tartották az izzószálat. A hozzávezeté'sek szilárdsága hideg állapotban a 220 voltos ] ampáknál azonos volt az eddig használt hozzávezető huzalok szilárdságával, a 110 voltos lámpáknál pedig az eddig szokásosnál szilárdabb áramhozzávezetéseket alkalmazhatunk. A lámpák állandó használatánál az izzószál belógása nem volt nagyobb mint a régebbi lámpáknál és az élettartam is a régivel volt lényegileg azonos. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a 135 voltnál kisebb feszültségre készített izzólámpáknál nincsen szükség adalékos tartóra, az ennél nagyobb feszültséggel működő lámpáknál pedig legfeljebb csak egy ilyen tartó kell. A szokásos módon, főleg argonból álló töltőgáz mint szennyeződést leginkább más nemes gázt is tartalmaz, amely nem hat zavarólag. Viszont nagyon kell ügyelni arra, hogy az üvegburában oxigénnyomok ne maradjanak, de a hidrogén nem hátrányos, sőt annyiban kedvező, hogy részben vagy egészben pótolhatja a legtöbbször jelenlevő nitrogént. A nitrogén szerepe tudvalevően annak a hajlamnak a csökkentése, hogy az izzószál végei között ív keletkezzék. A hidrogénből már nagyon kevés elegendő a gázkeverék gyújtófeszültségének növelésére, miáltal az argonhidrogón-keverék által létesített hővezetési veszteség, a hidrogén jó hővezető képessége ellenére nem nagyobb, mint az argon-nitrogén-keverék által okozott hőveszteség. Szabadalmi igénypontok: 1. Altalános használatú elektromos izzólámpa, amely bárminő helyzetben használható és izzószála legalább 800 óra élettartamú tekercsből áll, azzal jellemezve, hogy a tekercs magtényezője egyszerű tekercs esetén több mint 6, kettős tekercs esetén pedig több mint 3. 2. Az 1. igénypont szerinti izzólámpa kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a legalább 800 óra élettartamra méretezett tekercset 100 és 250 volt közötti üzemi feszültség esetén csak az áramhozzávezető huzalok tartják. 3. Az 1. igénypont szerinti izzólámpa kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a legalább 800 óra élettartamra méretezett tekercs 135 és 250 volt közötti üzemi feszültség esetén a tartóként használt áramhozzávezetŐ huzalokon kívül még egy tartóval rendelkezik. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti izzólámpa kiviteli alakja kettős tekerccsel, azzal jellemezve, hogy a két magtényező közül legalább az egyik 3,5 és 20 között van, 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti izzólámpa kiviteli alakja, egyszerű tekercsből álló izzószállal, azzal jellemezve, hogy a magtényező 7 és 20 között van.