149385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges, összetett alumíniumlemezek előállítására
Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.385. SZÁM 7. c. 24—47. OSZTÁLY - FE-489. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás üreges, összetett alumíniumleme zek előállítására Fémnyomó és Lemezárugyár, Jászberény Feltalálók: Takács László oki. gépészmérnök, Budapest (30%), Ferencsik Pál oki. gépészmérnök, Jászberény (24%), László Károly oki. gépészmérnök, Jászberény (13%), Kóder Frigyes kohómérnök, Székesfehérvár (13%), Csomor József oki. gépészmérnök, Jászberény (10%), Csiszár Sándor oki. gépészmérnök, Jászberény (10%) A bejelentés napja: 1960. június 24. Üreges, összetett alumíniumlemezek előállítására már ismeretes a következő eljárás. Két, egymással egyesítendő alumimumlemezt a szennyeződésektől és oxidoktól megtisztítanak és egyiküknek arra az oldalára, amely az egyesítés után az összetett lemez belsejében lesz, a létesítendő üregek helyén a későbbi hengerlés okozta alakváltozás figyelembevételével, olyan festékréteget visznek fel, amely a hengerlésnél az alkotólemezeik összehegedését a befestett helyeken megakadályozza. A festék felvitele után azt hőkezeléssel beszárítják, majd az alkotólemezeiket hideg vagy meleg hengerlés útján egymással szilárdan egyesítik. Ezután az üregeket alkalmas helyeken mechanikai úton felnyitják és azokba nyomóközeget vezetnek, aminek hatására az alkotólemezek a befestett helyeken, ellenkező oldalak felé kitágulnak és így a kívánt üregek létrejönnek. Oly célból, hogy a lemez domborulatai pontosan a kívánt alakot vegyék fel, az összetett lemezt a tágítás előtt megfelelően kialakított szorítóformába helyezik, majd az üregekbe nyomófolyadékot sajtolnak. A találmány célja az ismertetett eljárás tökéletesítése. Evégből az eddig használatos festékek helyett az egyik alkotólemez belső oldalára, az előírt helyeken, diszpergált polivinilacetátoit viszünk fel. Az eljárás menete a következő. A polivinilacetát diszperzióját vízben vagy más oldószerben, pl. benzilalkoholban, előre kiszámított arányban feloldjuk, az oldatot az egyik alkotólemez belső oldalára a kívánt helyeken, pl. bronzvagy perionszitán átnyomva felvisszük, a felvitt réteget szobahőmérsékleten száradni hagyjuk, azután 400° körüli hőmérsékleten, kb. 1 órán át, sárgásbarna színűre hevítjük és még melegen hengereljük. Az ezt követő hűtés és a végső kialakítást megadó egy, vagy több hideg hengerlés után az egyesített lemezt 500—540° körüli hőmérsékleten több órán át hevítjük, aminek hatására az oldat elpárolog és gőznyomásával a kívánt üregeket létrehozza. A lemez további megmunkálása során az üregeket felnyitjuk, mire a gőz anyagnyomok hátrahagyása nélkül eltávozik. így kettős előnyt érünk él: nincs szükség felszivattyúzásra, sem pedig szilárd festéknyomok körülményes és megbízhatatlan eltávolítására. A további megmunkálás alkalmával a lemezt ismert módon szorítókeretbe fogjuk be és az üregekbe nyomott folyadékkal egyengetjük. Olyan, vastagabb lemezek gyártása esetén, amelyeknél a polivinilacetát gőzének nyomása a nagyobb szilárdságú lemezben a kívánt üregek létrehozására már nem volna elegendő, az üregeket az ismertetett régebbi eljárással, vagyis az alkotólemezek közé fúvott nyoimóközeggél {felszivattyúzással) hozzuk létre. Ekkor még mindig megmarad a találmány szerinti eljárásnak HZ HZ előnye, hogy az üregek felnyitása után nincs szükség visszamaradt festékmaradványok eltávolítására. A találmány szerinti eljárással készült lemezek felhasználási területe igen kiterjedt. így pl. az üreges lemezek nagy inercianyomatéka nagyobb szilárdsági igénybevételeket enged meg és így a szóbanforgó lemezek egyebek közt a kocsiszekrényiparban jól felhasználhatók. Másik fontos alkalmazási terület a hőkicserélők gyártása, ahol nagy