149378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés keretrácsok tekercselésére

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.378. SZÁM 21. g. fi—16). OSZTÁLY — EE—772. ALAPSZÁM : SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás és berendezés keretrácsok tekercselésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: néhai Farkas István műszerész, Ülés Béla technikus és Kerekes Béla mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. június 4. Keretrácsok tekercselése általában kétféle eljárással szokott történni. Az egyik esetben a lecsévélő orsót saját tengelye körül forgatják, és a huzalt a forgó rácstartó keretre tökerik fel. A másik esetben a rácstartó keret áll és a lecsévélő orsó körpályán kering, a rácstartó keret (a továbbiakban keret) körül és a huzal így tekercselődik fel az álló keretre. Mozgástani szempontból mindkét esetben az orsó és keret egymáshoz viszonyított mozgása a huzalon fellépő erőhatás szempontjából teljesen egyenértékű, a kétféle megoldáLS tisztán gépkonstrukció szeimpontjából jött létre. Mindkét eljárás, ill. mindkét eljárás szerint működő gép ugyanazzal a közös hátránnyal rendelkezik. Ugyanis a keret általában nem forgástest és akár a keret forog egyenletes szögsebességgel a saját tengelye körül, akár a lecsévélő orsó kering egyenletes szögsebességgel az álló keret körül, a keretre tekeredő huzal mozgása nem lesz egyenletes, mert a keret nem forgástest, és így emiatt elkerülhetetlenül fel fog lépni a felcsévélési rángatás, mely miatt a huzal tekercselési sebességét jóval azon a határon alul kell tartani, mely határon a felcsévélési rángatás miatt a fellépő többleterő fellépése nélkül még a huzal szilárdsága a lecsévéléskor fellépő erőhatásokkal szemben kellő biztonságot adna. 1. ábránk a tekercselés azon alapesetének viszonyait tünteti fel, melynél a keret áll, és a lecsévélő orsó körpályán kering a keret körül. Jóllehet abban az esetben is, mint már említettük, amikor a keret forog, a viszonyok ugyanazok, de az ábránkon ábrázolt eset ábrázolása könnyebb és érthetőbb. Ha a 10 keretre a 17 huzalt úgy tekercseljük fel, hogy a 11 lecsévélő orsót a 10 keret körül a 12 körpályán mozgatjuk, akkor a 11 lecsévélő orsó a körpálya különböző pontjain különböző szögsebességgel forog, mert a 10 keret, mely körül a keringés történik, nem forgástest. Ezen okból a- szögsebesség akkor is változik, ha a 11 lecsévélő orsó a keret körül egyenletes körmozgást végez. Az említett szögsebességváltozás az a szög függvényében megközelítőleg szinuszos, vagyis megközelítőleg a 2. ábra szerinti lefolyású. Az ábrán a a körülfordulási szög változása fokokban, £ pedig a körülfordulási szög változásához tartozó szöggyorsulás, vagyis szögsebességváltozás. A szöggyorsulás következtében az AB szakaszon a huzal jobban megfeszül az átlagosnál, mert a lecsévélő orsó tehetetlenségi nyomatéka ellenáll a legördülésnek, a' BC szakaszon pedig a feszítőerő csökken, mert a cséve tehetetlenségénél fogva igyekszik az imént megkezdett irányban magától is tovább forogni. Ebből az következik, hogy az AB szakaszon a huzalszakadás, a BC szakaszon pedig a belazulás veszélye áll fenn. A szakadás hátránya nyilvánvaló,, de a belazulás is majdnem olyan kellemetlen, mert a meglazult menet lemozdul a keret bordáján és a menetemelkedés nem lesz egyenletes. Találmányunk oly eljárás és berendezés, mely a le- ill. felcsévélési rángatást kiküszöböli, és ezáltal a tekercselés sebességét lényegesen meg lehet növelni, a huzalszakadás, vagy a belazulás veszélye nélkül. Találmányunk eljárás keretrácsok tekercselésére, melynél a huzalfeszítést úgy tartjuk állandó értéken, hogy a lecsévélő orsót motorikusán fékezzük és a fékezőerőt a keret és a huzal között bezárt («) szög nagyságától függő elektromos jellel szabályozzuk. A találmányunk szerinti eljárást célszerű úgy