149376. lajstromszámú szabadalom • Anyagadagoló folyadékok villamos kisülésekben történő spektrálfotometrikus elemzéséhez

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG } SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.376. SZÄM 42. h. 17—22. OSZTÁLY — DE—371. ALAPSZÁM Anyagadagoló folyadékok villamos kisülésekben történő spektrálfotometrikus elemzéséhez Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Berlin (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Dr. Guttmann Wolfgang orvos, Potsdam-Rehbrücke A bejelentés napja: 1960. november 24. A találmány oly berendezés, amely lehetővé teszi folyadékoknak, spektrálfotometrikus elemzésének elvégzése céljából, finoman elosztott formában, elektromos kisülésekbe, pl. ívfénybe, vagy elektromos szikrába történő bepermetezését. Oldatok spektrálanalízisének elvégzéséhez különböző eljárások használatosak, melyeknél az anyagot folyékony vagy pépes alakban juttatják az elektródákra. Annál az ismert eljárásnál, melynél a szénelektródákat a kisülés létrehozása előtti folyadékkal itatják át, ellenőrizhetetlen kvantitatív hibák lépnek fel, mivel a szenek < különböző adszorpcióképessége következtében az elektródok az oldott anyag különböző mennyiségű részét veszik fel. Egy másik eljárásnál az alsó szénelektródának kehelyszerű, üreges kiképzése a folyadék közvetlen felvételére szolgál. Az ezen eljárásnál fellépő fröcsögés és az oldószer vastag rétege az elemzést zavarja. Egy másik eljárásnál a felső szénelektródát átfúrják, és ezen keresztül a kisütés alatt folyadékot csepegtetnek az ellenelektródára. Ezen eljárásnál a felemlített hibák, még fokozottabb mértékben, ugyancsak fellépnek. Az is ismeretes, hogy alsó elektródaként egy lassan forgó szénkerekecskét alkalmaznak, amely a vizsgálandó folyadéknak a szikraközibe való szállítása céljából a vizsgálandó folyadékba merül. A szenek már említett különböző adszorpcióképessége következtében azonban az anyagnak folyamatos továbbítása nincs biztosítva. Azonkívül a szénkerekecskének egyre fokozódó elkérgesedáse igen zavarólag hat. A szénelektródáknak egy további általános hátránya abban áll, hogy az egyszer már felhasználásra került elektródák ismételten nem használhatók fel. Igen időrablók a továbbá azon ismert eljáráshoz való előkészületek, amely eljárásnál az anyagot pép alakban, vagy egy péphordozó közvetítésével férnelektródákra viszik, vagy ragasztják fel. Az ezen eljárásnál használt idegen anyag alkalmazásának továbbá járulékos kiértékelési hiba a következménye. Megvan a lehetősége annak is, az hogy magának az oldatnak folyadéktükrét használjuk fel elektródaként. Ennek a módszernek ugyancsak hátránya az itt is fellépő fröcsögés, a folyadék adszorpciója, valamint az oldószer anyagából történő kikristályosodás. Ismeretes továbbá egy eljárás, amelynél az ellenelektródára az anyagot egy átfúrt elektródán keresztül köd alakjában permetezik. Ezen eljárásnál is a fentiekben ismertetett sok hibalehetőséggel kell számolni. Ezen eljárásnál is túnyomóan szén- vagy fémelektródát használnak. Hátránya lévén az összes ismert eljárásoknak az, hogy az alkalmazott elektródák csak egy elemzésre használhatók fel, a találmány feladata: az elektródák kicserélésével járó időrabló és körülményes tisztítás mellőzése, figyelemmel arra, hogy a szénelektródák nagyon drágák s így egy elemzés költségei meglehetősen magasak. A találmány szerint a feladatot azzal oldjuk meg, hogy a szikráztatást két kicserélhető elektródasapka között végezzük, amelyeket spektráltiszta anyagból készült vékony lemezből, egyszerű módon sajtolási eljárással állítunk elő. A sapkák kicserélhetőségével azonkívül a készüléknek a következő elemzéshez gyorsan rendelkezésre állását is biztosítjuk. A felső hordozó elektródát, amelyet zárt sapkával fedünk be, néni kell kicserélni, minthogy az, az elemzés alatt nem szennyeződik be. Az alsó hordozó elektróda egy cső, amely célszerűen belül kémiailag inaktív anyagból, pl. üvegből készül és minden elemzés után vízzel kiöblíthető. Az elektródatartók és az elektródasapka közötti vil-