149374. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés önhajtó járművek legalább részben önműködő sebesség szerinti vezérlésére

149.374 3 terhelés vagy töltőáram 5 akkumulátor feszültségét befolyásolja. Az 5 akkumulátor lehet például a jármű világítását is ellátó akkumulátortelep, amely a jármű üzemállapotától függően kisül vagy töltődik. Az 5 akkumulátor kapcsain tehát változó nagyságú feszültség van, amelyet referens jel létesítése végett stabilizálni kell. Ezt a feladatot 6 áramstabilizátoiiból, például vashidrogéncsőből és ezzel sorbakapcsolt 7 ellenállásból álló rendszer biztosítja, amelyen &z 5 akkumulátor feszültségétől független áram folyik át. A 7 ellenállás valamilyen 8 megcsapolása helyén tehát a feszültség állandónak tekinthető imindaddig, amíg a B referens jeladó 105, 106 kimeneti kapcsain csatlakoztatott külső terhelés a 6, 7 rendszeren átfolyó villamos teljesítményhez viszonyítva elhanyagolható. Minthogy az ábrázolt példaként! kiviteli alak esetén az 5 akkumulátor szolgáltatja a kapcsoláshoz szükséges teljesítményt is, a B referens jeladónak kimeneti 103, 104 kapcsai is vannak, amelyek a berendezés vezérlő- vagy munkaáramköréhez csatlakoznak. Az A sebességérzékelő változó villamos jelét és a B referens jeladó konstans .villamos jelét az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén összehasonlító C egység értékeli ki, amelynek kapcsolási vázlata a 4. ábrán, látható. Az ábrából kitűnik, hogy az összehasonlító C egység lényege a kereskedelemben tömegcikként kapható és önmagában ismert úgynevezett polarizált jelfogó, amelynek jellemzője, hogy horgonyán permanens mágnesnek a jelfogó légrésében kétfelé oszló mágneses fluxusa folyik át. A jelfogónak két Í3 és 14 gerjesztő tekercse1

van. Gerjesztő áramát a 13 tekercs az A sebességérzékelőből, a 14 tekercs pedig a referens jeladóból kapja Ennek megfelelően a továbbiakban a 13 tekercset, illetőleg ennek megfelelő tekercseket sebességieké-réseknek, a 14 tekercset illetőleg ennek megfelelő tekercseket pedig referens tekercseknek fogjuk nevezni. A polarizált jelfogók egyik oldali légrésében mármost a permanens mágnes fluxusa és a gerjesztő tekercsek eredő fluxusa összegeződik, a másik oldali légrésfoen viszont kivonódik egymásból. A jelfogó horgonya mindenkor a nagyobb fluxus oldalára áll be. A találmány szerinti kapcsolási berendezés jelfogós kapcsolásai zömükben oly polarizált jelfogókból vannak összeállítva, amelyek gerjesztetten állapotban megmaradnak utoljára elfoglalt helyzetükben. Alkalmazunk azonban oly polarizált jelfogókat is, amelyeknek semleges középállásuk és a kétféle eredő polaritásnak megfelelően egy-egy szélső állásuk van. A C egységbe iktatott polarizált jelfogó az előbbi csoportba tartozik és 11, 12 érintkezői mindig valamelyik szélső állásiban vannak. Ha az egymással ellentétes értelemben ható gerjesztést adó 13, 14 tekercsek közül valamelyiknek a gerjesztése a másik tekercs gerjesztéséhez viszonyítva meghatározott mértékű túlsúlyra jut, a 11, 12 érintkezők a túlsúlyra jutott gerjesztés irányával társított szélső állásokat veszik fel és a C egység 111, 112 bemeneti kapcsait 113 és 115, illetőleg 114 és 116 kimeneti kapcsokkal kötik össze, vagyis a kapcsolási berendezés vezérlővagy munkaáramkörét átállítják. Az 1—4. ábrák szerinti berendezés fentiek értelmében tehát már alkalmas arra, hogy a sebességtől függő jelet állandó jellel összehasonlítsa és az összehasonlítás eredményétől függően a berendezés vezérlő- vagy munkaáramkörében kétféle vezérlő impulzust létesítsen. Mint ismeretes, a polarizált jelfogók oda- és visszakapcsolásához meghatározott nagyságú minimális gerjesztéskülönbségre van szükség. Ezt a gerjesztéskülönbséget a továbbiakban természetes átkapcsolási hiszterézisnek nevezzük. Az átkapcsolási hiszterézis járművek vezérlő berendezésében gyakran káros, mert lényegében az érzékenység csökkenését jelenti. Ha például a vezérlő berendezés feladata többek között valamilyen előírt utazási sebesség betartása, ezt az átkapcsolási hiszterézis esetleg csak túl tág határok között teszi lehetővé. A találmány szerinti kapcsolási berendezésiben ezért célszerű az átkapcsolási hiszterézis kiküszöbölése, de legalábbis csökkentése. Az átkapcsolási hiszterézis csökkentésére többféle viszonylag bonyolult jelfogós kapcsolás ismeretes. A találmány szerinti kapcsolási berendezés szempontjából különösen jól használható hiszterézis csökkentő kapcsolás szerkeszthető azonban a következő meggondolások alapján. Nevezzük a C összehasonlító egység polarizált jelfogójának egyik véghelyzetét I helyzetnek, másik véghelyzetét pedig II helyzetnek, amint ezt a 4. ábrán feltüntettük. Nyilvánvaló, hogy ha a jelfogó I irányú átkapcsolását követően az I irányú gerjesztést •csökkentjük, a II irányú átkapcsolás ellen ható átkapcsolási hiszterézis csökken. II irányú átkapcsolás után az I. irányú átkapcsolás ellen ható hiszterézis csökken, ha az I irányú gerjesztést növeljük. Ugyanezt az eredményt érjük el akkor is, ha az I irányú gerjesztést meghatározott szélső értékek között folyamatosan csökken tjük és növeljük. E váltakozó csökkentés és növelés frekvenciájának azonban kisebbnek kell lennie, mint a polarizált jelfogó által még követhető maximális frekvenciának. A gerjesztés váltakozó csökkentését és növelését végezhetjük például motorikus vagy mágneses hajtással. Minthogy azonban járművek kapcsolási berendezéséről van szó, erre a célra egyszerű rugós ingát is alkalmashatunk, amelynek lengéseit a jármű mozgása gerjeszti. Az inga önlengési frekvenciája nem lehet nagyobb a polarizált jelfogó maximális kapcsolási frekvenciájánál és nem lehet kisebb a vezérléssel járó oda-visszakapcsolások -maximális frekvenciájánál, e két frekvenciahatár között viszont bármilyen értékű lehet, Ha például a polarizált jelfogó maximális kapcsolási frekvenciája 25 Hz, az inga frekvenciája például 10 Hz lehet. Ilyen hiszteréziscsökkentő ingás D kapcsolás vázlata az 5. ábrán látható. A kapcsolás 117, 1.18 bemenete, illetőleg 119, 120 kimenete közötti áramkörben 16 ellenállás van, amelyet rugós 17 inga kapcsoló 18 érintkezője zárhat rövidre. A 17 inga a jármű mozgása közben rendezetlenül ugyan, de állandóan rezeg és így a 16 ellenállással meghatározott két szélső érték között a D hiszteréziscsökkentő kapcsolás vezetőképessége is állandóan változik. Nyilvánvaló, hogy a 16 ellenállás értékét megfelelően megválasztva a polari-