149370. lajstromszámú szabadalom • Motoros kézi vagontoló

—1— mellső- ill. vezetőkerék annak súlykénti emelése nélkül, csupán a —2— hajtókerék körüli felbillentésével, könnyen rátolható a sínekre vagy áttolható is azokon, amely könnyű kezelési, moz­gatási és tolási lehetőség az eddigi vagontolóknál' nincs meg. A —7— vezető karon, azok fogantyúin, ill. mel­lett vannak elhelyezve a —10—• gázszabályozó, a —11— sebességváltó, valamint az —5— tolópofa működtetésére való —12— karok, továbbá a —13— nyomógomb (kapcsoló), amely a motor leállítására (gyújtáskikapcsolására) való. A jármű hajtóműve a —9— motorból, auto­matikus tengelykapcsolóból, hidraulikus működ­tetésű négyfokozatú —8—• sebességváltóból és bolygómüves elötétáttétellel kombinált forgásirány alakító fogaskerékcsoportból áll (3. ábra). Az utóbbi a hátsó —2— kerék belsejében van elhelyezve és ily módon jelentős helymegtakarítás érhető el. A —8— sebességváltó meghajtása a motorról az automatikus —14— tengelykapcsoló közvetíté­sével a —32— főtengely révén történik, melynek végén levő —26— fogaskerék működteti a sebes­ségváltó hidraulikus vezérlését végző —41— olaj­­szivattyút (4. ábra). A sebességváltó négy sebes­ségi fokozatát két bolygómű szolgáltatja, melyeket a —27. 28- - szalagfékek és a —29, 30— lemezes kapcsolók működtetnek. A szalagfékek és a kap­csolók mozgatását a 4. ábrán látható hidraulikus berendezés vezérli. A négy sebességi fokozat az alábbi szerkezeti részek működése és kapcsolódása révén létesül: [. Sebesség: —27 és 28— szalagfékek zárva, —29 és 30— lemezes kapcsolók (kupplungok) nyitva. A —15— napkerék hajtja ill. forgatja a —16— bolygókerekeket. melyek a belsőfogazású —17— tárcsán legördülve a forgató nyomatékot a belsőfogazású —20— keréknek adják át. Ennek , következtében a —19— bolygókerekek az álló —18— napkeréken legördülnek és a —31— cső­tengely közvetítésével az arra rögzített —21— napkerék révén meghajtják a —2— kerék bel­sejében levő előtétbolygómüvet. Folytatólag a —22—‘ bolygókerekek, a belsőfogazású —23— koszorún legördülve meghajtják a —24— fogas­kerék révén a forgásirányváltoztató —25— kere­ket. A —22 és 25— fogaskerekek egymáshoz viszonyított forgása a konstrukció értelmében a meghajtást a közös belsőfogazású —23— koszo­rúra, ezen keresztül a meghajtott —2— kerékre viszik át. II. Sebesség: —27— szalagfék nyitva, —28— szalagfék zárva, —29— kapcsoló zárva, —30— kapcsoló pedig nyitva. A —15— napkerék által meghajtott —16— bolygókerekek a belsőfogazású —17— gyűrűn legördülve adják a II. sebesség áttéteiét. A másik —19— bolygómű — tekintet­tel arra. hogy az a —29— kapcsolóval rövidre van zárva — nem ad áttételt. III. Sebesség: —27— szalagfék zárva, —29—• kapcsoló nyitva, —28— szalagfék nyitva, —3j)— kapcsoló zárva.. Most a jobboldali —16— bolygó­művet „zártuk rövidre”, így az nem ad áttételt. A III. sebesség áttételét a belsőfogazású —20— gyűrű által hajtott és a —18— napkeréken le­gördülő —19—• bolygókerekek segítségével kap­juk. . IV. Sebesség: —27 és 28— szalagfékek nyitva, a —29 és 30— kapcsolók zárva. Ez esetben egyik bolygómű —16 ill. 19— sem ad áttételt, így a —31— csőtengely fordulatszáma azonos a —32— főtengelyével, tehát a —2— hajtókerék fordulat­számát a motor fordulatszámához viszonyítva, csak az előtétáttétel és a fordulatirány változtató —25— kerekek áttételének eredője szolgáltatja. Semleges állás: —27, 28— szalagfékek és —30— kapcsoló nyiva, —29— kapcsoló zárva. A —15— napkerék a —10— bolygókerekeket hajtja. Mivel a —28— szalagfék nyitott állapotban van, a belső­fogazású —17— gyűrű ellenkező irányában üre­sen elforog, így meghajtás a hajtómű többi ré­szére nem adódik át. A különböző sebességi fokozatok kapcsolását eszközlő szalagfékek és lemezes kapcsolók mű­ködtetését hidraulikus körfolyamat végzi (4. ábra). A hidraulika a szalagfékeket -—27, 28— zárja, a tengelykapcsolókat —29, 30— rugóerő ellenében nyitja. A —41— olajszivattyút a sebességváltó —32— főtengelyén rögzített —26— fogaskerék működteti. Az olaj a szivattyúból a —44— csö­vön és a —45— visszacsapó szelepen át a —39— szelepbe, ill. tolattyúrendszerbe áramlik. A sze­lep felületén beszúrásokkal kialakított búvár­dugattyúval működik, működtetése a —11— kar­ral történik és az különböző tengelyirányú el­mozdulások variálásával juttatja —33, 34, 35, 36— hengerek esetenkénti megfelelőibe az olajat, amelyek a —27, 28, 29 és 30— szerkezeteket mű­ködtetik. A fékek és kapcsolók oldásakor, illetve zárásakor a hengerekben szükségtelenné vált olaj a —40— csövön keresztül a —43— tartályba jut vissza. A rendszerben levő olajnyomás nagysága a —37— nyomásszabályozó szeleppel állítható. Amennyiben a nyomás a szükségesnél nagyobb, vagy olajfogyasztás nincsen, a —37— szelep mű­ködésbe lép, és azon keresztül a felesleges olaj a —43— tartályba folyik. A —39—• elosztó szelep­ből az olaj visszafolyását a —45— visszacsapó szelep gátolja meg. Az —5— tolófejet működtető —4— hidraulikus hengerben elhelyezett dugattyú mozgatását a •—12— karral vezérelt —38— szelep segítségével végezzük. A szelepnek három semleges, fel- és leállása lehetővé teszi az —5—• tolófej megfelelő magasságba való állítását. A tolófej süllyesztése esetén a —4— hengerből az olaj a —42— csövön keresztül folyik vissza a —43— tartályba. A vagontoló járművet következőképpen használ­juk: Vasúti kocsik mozgatása esetén a vagontoló mindkét kerekét vágányra helyezve, az —5— tolópofát a —4— hidraulikus henger segítségével a szükséges magasságig emelve, a mozgatandó vagon alvázához (mellgerendájához) toljuk, majd a terheléstől függően a szükséges sebességi foko­zattal végezzük a tolatást. Vasúti Szerelvények szétválasztásánál, vagy vagonók fordításánál a jármű a vágány mellett a talajon halad. Szabadalmi icf nypontok: 1. Motoros kézi vagontoló, azzal jellemezve, hogy szabadon forgó vezető- (1) és mögötte hajtó­kerekes (2) járműként van , kialakítva és annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom