149370. lajstromszámú szabadalom • Motoros kézi vagontoló
I Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.370. SZÁM 20. h. OSZTÁLY — AU—87. ALAPSZÁM Motoros kézi vagontoló /' ^ ' ... * i Feltalálók: Méry Dezső és Kocsis László gépészmérnökök, Budapest// ° 'v&‘ A bejelentés napja: 1959. május Í5. Közlekedési vállalatok mindennapos üzemi problémája a vágányon közlekedő, motornélküli járművek (vagonok) rendezése, tolatása vagy másefféle helyi jellegű mozgatása. Ezen feladatokat' külön e célra üzembentartott tolatójárművekkel végzik. Ezek hátrányának első példájaként hozhatók fel a MÁV különböző állomásain használatos tolatómozdonyok, melyeket állandó készenléti állapotban kell tartani, két állandó kezelőszemélyt foglalnak le, ezek azonban az állomások nagy részén nincsenek az üzemidő egész tartama alatt kihasználva. Vágánnyal rendelkező üzemek és telepek számára is hiányzik a vagonok tolatására megfelelő gép. A felsorolt hiányok felismerése folytán néhány gyár készített már és hozott forgalomba motoros vagontolatókat, azonban ezek súlyosságuk, közlekedtetésük nehézsége és nem jól sikerült konstrukciójukból származó más hátrányaik miatt is, nem tudtak ez idáig általános használatra elterjedni. A találmány a fent leírt hátrányokat ill. hiányokat kívánja megszüntetni. Célja az, hogy az eddigi módszerek értelmében fennálló gazdaságtalan üzemviszonyokat és a sok oldalról fenyegető balesetveszélyt kiküszöbölve, könnyen kezelhető, pályához nem kötött, ¡nagy- és kisvasúti vágányon, valamint úttesten is használható tolatójárművet adjon az illetékes dolgozók kezébe, mely vasúti üzem esetén alkalmas a vagonok tolása mellett azok szétválasztására és fordítására is. A találmány szerinti vagontoló gépi részberendezéseinek olyan újszerű az elrendezése és kialakítása, hogy ennek révén súlyelosztása szimmetrikus, továbbá könnyen kezelhető és emelésmentesen billenthető ézi eszközként használható még a vágányok közö' is. A csatolt rajzok a ualálmány példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik, amelyekkel kapcsolatos alábbi leírás ismerteti bővebben a találmányt. A rajzok a vagontolót vázlatosan ábrázolják, éspedig az 1.. ábra oldalnézetben, a 2. ábra pedig felülnézetben mutatja, a 3. ábrán a hátsó- ill. hajtókerekek tengelyvonalán átmenő függőleges síkbeli metszetben a sebességváltó szerkezete látható, végül a 4. ábra annak, valamint a vagontolópofa hidraulikus működtető szerkezetét szemlélteti. A vagontoló egyvonalban, két egymás mögötti keréken kézzel, talicskaszerűen tolható, ill. irányítható jármű, melynek elülső —1— kereke szabadon forog, a hátsó —2— hajtókerék. Mindkét keréknek gumi futófelülete van, á sínfejen vezető peremekkel. A kerekek azokat két oldalról közrefogó —3— tartóvázban vannak ágyazva (1. és 2. ábra). A két kerék közötti vázon, a hidraulikus működtetésű —4— henger által feles lefelé mozgatható —5— tolópofa van elhelyezve. A hátsó kerék mögött a lehajtható —6— támasztó van elrendezve, mely a használaton kívüli járművet eldőlés ellen biztosítja. A —3— alváz folytatásaként, ahhoz a kétágú —7— vezetőkar van erősítve. A —2— hátsó kerék két oldalán, újszerűen annak tengelyvonalában van elrendezve a •—8— sebességváltó és a —9— motor, mely lehet benzin- vagy diesel-üzemű is. A —2— kerék tengelyvonalában elrendezett —9— motor, •—8— sebességváltó és ezeket a kerék belsejében összekötő hajtóműkerék-rendszer, ezekhez tartozó hidraulikus működtető szerkezet, és a motorhoz tartozó egyéb készülékek szimmetrikus súlyelosztással, mind a —2— hajtókereket terhelik, ami a jármű tapadósúlya szempontjából előnyös és toló teljesítmény ét növeli. Ezen elrendezéssel a —2— kerék és vele együtt a1 jármű egyensúlyi helyzete annyira fokozható, hogy a jármű elengedve is egyenesen halad, úgyhogy kézbentartásához és irányításához erőkifejtésre szükség nincsen. Azáltal pedig, hogy a —2—■ hajtókerék úgyszólván az egész jármű súlyhordozója, az
