149363. lajstromszámú szabadalom • Előregyártható elemekből, panelekből vagy rudakból összeépített önhordó tető- és csarnokszerkezetek
2 149.363 következtében, egymást metsző elrendezésben — összeépítve, ránézetben ráncozott, vagy redőzetesnek mondható, önhordó térbeli alakzatot valósítanak • meg. Az —ai— síkalapelemek határolóvonalaik mentén oly módon kerülnek összeépítésre, hogy a tompaszögű háromszögek —>b— befogói mentén felülről nézve gerincek, —c— átfogói mentén pedig felülről nézve vápák keletkezzenek. A —b— gerincvonalak egymást keresztező térbeli, a —c— vápavonalak egymással párhuzamos síkbeli poligonokat alkotnak, melyek egymással a redőzetes felület —d— csúcspontjaiban találkoznak. É —d— csúcspontok mindenkor egy a redőzött felületet befoglaló, képzelt körhenger vagy más (pl. egyszergörbült, vagy kétszergörbült elliptikus) —e— felületen helyezkednek el. (1. és 4. ábra.) E képzelt —e— befoglaló felület a redőzetes felületre jellemző, mivel a —d— redőcsúcspontok számának szaporításával a redőzetes felület az —e— befoglaló felületet mindjobban megközelíti; a befoglaló felület tehát a redőzetes felületnek határfelülete. Ezért a redőzetes felület a továbbiakban a befoglaló felület megnevezésével egyértelműen jellemezhető, illetve meghatározható. Amennyiben pédául az —e—• befoglaló felület szabályos, egyszergörbült (körhengerpalást stb.), akkor a redőzetes felület háromszög alakú —ai — alapelemei egyenlőszárúak és valamennyien egybevágóak. (1—3. ábrák.) Amennyiben például a befoglaló felület egyszergörbült szabálytalan hengerpalást vagy kétszergörbült elliptikus felület, akkor a redőzetes felület háromszög alakú —ai— alapelemei egyenlő tlenszárúak és csak hossztengelyirányú (vagy gyűrűirányú) soronként egybevágóak. (4—6. ábrák.) Az —ei— görbe a képzelt"—e— befoglaló felület hossztengelyére merőleges (vagy középpontján áthaladó, forgástengelyére illeszkedő) síkmetszete; a redőzetes felület azonos síkmetszetében az —ei— görbe a —b— gerincek és —c— vápák vetületeiből kialakuló húrsokszögeknek körülírható görbéje. A —d— redőcsiúcapontok vetületei e húr-sokszögek —ei— görbén levő közös csúcspontjai. (1. és 4.' ábra.) A találmány szerinti önhordó, redőzetes térbeli szerkezeti alakzat oly módon is létrehozható, hogy két-két —ai—• háromszög alakú alapelemet közös —c— átfogóik mentén, a redőzés szögviszonyainak megfelelő helyzetben egyesítve, mint —a— páros-elemet (panelt) gyártunk előre. Az —a— panel síkba forgatva rombusz (vagy deltoid) alakú, mely rombusz (vagy deltoid) hosszabbik —e— átlójának meghúzásával két egybevágó, egyenlő(vagy nem egyenlő-) szárú —ai— tompaszögű háromszögre osztható, melynek a —c— átló közös átfogója. Ha e rombuszt (vagy deltoidot) —>c— átlója mentén alkalmasan megválasztott szögben meghajlítjuk, az —ai— tompaszögű háromszögek ferde, térbeli helyzetbe kerülve a 7. ábrán látható térbeli —a— testet alkotják, melyet a továbbiakban az —ai— háromszög alakú alapelemektől való megkülönböztetés céljából — formai hasonlósága folytán — ( „csónak-panel"-nek nevezünk. A ,,csónak-panel"-ek tehát vápát képező alsó, egyenes —<c— éllel és —b— térbeli szegélyekkel határolt elemek, melyeket —b— szegélyeik mentén összeépítve a korábban leírt önhordó j szerkezet valósítható meg. 1 Ha pl. a kiterítve rombusz alakú „csónak-panel"- j ek —b— szegélyeit a körüljárás sorrendjében ! —b\—, —b2 —, —b3—, —b4—nek jelöljük (7. ábra) j és az egyes „csónak-panel"-ek szegélyeit oly módon rögzítjük egymáshoz, hogy az egyik panel | —b]— jelű szegélyéhez a'másik panel —b3— jelű, | illetve —b2 — jelű szegélyéhez egy. harmadik pa- | nel —b4— jelű szegélye kerüljön, és ezt a mű- ! veletet a befoglaló felület hossztengelye iránya- \ ban többszörösen megismételjük, a panelek összessége az 1—3. ábrák szerinti körhenger-befoglaló felületű önhordó szerkezetet valósítja meg. Az —a— panelek —c— alsó, egyenes, vápát képező éleikben és —b— térbeli helyzetű szegélyeikben, továbbá -—a— háromszög alakú síklap- j jaikban megfelelően kialakított anyagúak és mé- j retűek, ennek folytán önmaguk is szállításra, emelésre, szerelésre és önsúlyuk terhének viselésére alkalmas merevségűek. A háromszög alakú —ai— alapelemek, illetve az ezekből összetett —a— „csónak-panelek" —b és c— határoló szegélyei, ill. merevítő keretei közötti felületek nem csak síkok, hanem íveléssel, torzítással, domborítással, rétegezéssel, rácsozással stb.-vei merevített mezők is lehetnek. Ha pl. az —a—„csónak-paneleket" oly módon alakítjuk ki, hogy a —bi, b-z, b-j, b$— szegélyekhez illeszkedő, egyenes alkotókból származtatható, hiperbolikus-parabuloid felületet csatlakoztatunk, a leírt redőzetes önhordó szerkezetek — a szegélyek ismertetett összeépítési módszerével — ugyancsak megvalósíthatók. Ez esetben azonban —c— vápa-poligonok nem jelentkeznek és a szerkezet erőtani viselkedése megváltozik. Ilyen kiviteli változat könnyű, hordozható és szerelhető, icleigleges építmények megvalósításának szükségszerűsége esetében, egy darabból — fémből, vagy műanyagból — hegesztett, öntött, vagy sajtolt megoldással jöhet szóba, amikor a —b— élek közötti torzfelület ezek merevítését geometriai viszonyainál fogva szolgáltatja, és ezzel az —a— panelt szállításra és szerelésre alkalmas merevségűvé teszi. A találmány szerinti szerkezettel tetszőlegesen megválasztott befoglaló felületű (pl. hengerpalást, | toruszfelület, forgásfelület, gömb, elipszoid stb.) redőzetek alakíthatók ki. Az —a— „csónak^panelek" csak körhengerpalást befoglaló felület esetében azonosak. (1—3. ' ábrák.) Körmeriddánu forgásfelületek esetében az —a— „csónak-paner'-ek azonos méretűek, de —aj— alapelemeik hajlásszöge panelsoronként változó. Egyéb befoglaló felületek esetében az —aj— síkalapelemek nem egyenlőszárú, hanem általános tompaszögű háromszögek és a belőlük párosával kialakított —a—- panelek síkbaforgatva deltoid alakúak, melyek ugyancsak hosszabbik —e— átlóik mentén vannak meghajlítva. (4—6. ábrák.) A találmány szerinti szerkezet a reá ható ter- | heket a •—b— gerincek és —e— vápák mentén | ható húzó- és nyomóerőkkel képes egyensúlyozni; a redőzetes felület —ai— alapelemei a —b— gerincekkel és a —c— vápákkal szervesen összefüggenek és azok térbeli helyzetét biztosítják,