149362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 3-fornil-fentiazin új származékainak előállítására

149.362 3 juk. A maradékot 150 ml víz, 150 ml kloroform és 20 g káliumhidrogénkarbonát elegyével fel­vesszük. A szerves fázist dekantálással elkülönít­jük, majd a vizes fázist kétszer mossuk 100—100 ml kloroformmal. Az egyesített kloroformos ol­datot nátriumezulfáton szárítjuk, majd vízfürdőn bepároljuk. A maradékot mozsárban, 150 ml ben­zol jelenliétében Összezúzzuk. Ezután leszűrjük és a maradékot 50 ml benzollal mossuk. Szárítás után 27,2 g 3-formn-lü-(3'-dimetila'mino-2'-metil­-propil)-fentiazm-szemikarbazont kapunk, 199—200 CD-on olvadó élénksárga kristályok alakjában. 27 g ily módon kapott szemikarbazont 270 ml vízben oldunk, 27 ml piroszőlősav hozzáadásával. A kapott oldatot vízfürdőn Vv óra hosszat 75 C° hőmérsékleten tartjuk, majd lehűlni hagyjuk és 150 ml étert adunk hozzá, ezután pedig keverés közben, kis adagokban 162 g káliümhidrogén­karbonátot adunk az elegyhez. Az éteres oldatot dekantálással elkülönítjük, majd a vizes fázist kétszer mossuk 150—150 ml éterrel. Az éteres oldatokat egyesítjük és nátriumszulfáton szárít­juk, majd az étert vákuum alatt ledesztilláljuk. Ily módon 31 g 3-formil-10-(3'-dimeti.lamiin.o-2'­~metil-propil)-f entiazint kapunk. Az így kapott vegyületet 47 ml etanolban old­juk és 9 g maleinsav 36 ml etanollal készített oldatát adjuk hozzá. Az elegyet lehűtjük és éj­jelen át hűtőszekrényben hagyjuk. Ezután a le­vált szilárd terméket leszűrjük és előbb 30 ml etanollal, majd 15 ml éterrel mossuk. 20 C° hő­mérsékleten vákuum alatt szárítva 26,9 g mennyi­ségben kapjuk a 3-formil-10-(3'-dimetilamino-2'­-metil^propil)-fentiazin savanyú maleátját, amely 168—170 C°-on olvad.' 3. példa: 9,27 g 3-ciano-10-(2'-dimeti]amino-propil)-fentia­zint 130 ml metanolban szuszpendálunk és e szusz­penzióhoz 6,69 g szemikarbazid-hidroklorid és 5,9 g nátriumacetát 10 ml vízzel készített oldatát adjuk, majd ehhez az elegyhez 20 ml vízben szusz­pendált 7 ml Raney-nikkelt adunk. Az elegyet közönséges hőmérsékleten, kb. 5 cm vízoszlopnak megfelelő hidrogén-túlnyomás alatt hidrogénez­zük; a hidrogénezés 50 percen belül befejeződik. A katalizátort ezután kiszűrjük és kétszer mos­suk 30—30 ml metanollal, majd az oldatot kb. 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt szárazra pároljuk be. A maradékot 100 ml kloroformmal és 50 ml desztillált vízzel felvesszük és ezt az elegyet ká­liumhidrogénkarbonát hozzáadása útján meglúgo­sítjuk. A szerves fázist elkülönítjük, a vizes fázist pedig még kétszer extraháljuk 50—50 ml kloro­formmal. A kloroformos oldatokat egyesítve, víz­mentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd kb. 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt bepároljuk. A ma­radékot benzolból átkristályosítva 5 g 3-formil­-10-(2'-dii metil-amino-propil)-fentiazin-szemikarba­zont kapunk, 192—195 C°-on olvadó sárga kris­tályos por alakjában. 5 g fenti módon előállított szemikarbazont 5 ml piroszőlősav és 50 ml víz elegyében oldunk és ezt az oldatot 35 percig 70—75 C° hőmérsékle­ten tartjuk. Ezután az oldatot 15 C°-ra hűtjük le, a kristályos alakban levált piroszőlősav-szemi­karbazont szűréssel elkülönítjük és kétszer utána­mosunk 10—10 ml vízzel. A szüredéket 30 g ká­liumhidrogénkarbonát hozzáadása útján meglűgo­sítjuk 400 ml éter jelenlétében, a szerves fázist elkülönítjük és a vizes fázist még egyszer extra­háljuk 100 ml éterrel. Az éteres oldatokat egye­sítve kétszer mossuk 100—100 ml vízzel, majd vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és 25 mm Hg-oszlop nyomás alatt szárazra pároljuk be, vigyázva, hogy az anyag hőmérséklete ne emel­kedjék eközben 25 C° fölé. Ily módon narancsvörös színű, olajszerű alak­ban kapjuk a bázist; ezt elkülönítjük és savanyú maleáttá alakítjuk át oly módon, hogy a 40 ml etanolban oldott bázishoz 1,6 g maleinsav 20 ml etanollal készített oldatát adjuk. Kristályosítás útján 3,3 g mennyiségben kapjuk . a 3-formil-10--(2'-dimetilami:no-propil)-feintiazin savanyú maleát­ját, 180—182 C°-on olvadó sárga kristályos por alakjában. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az alábbi (I) általános képletű új fen­tiazin-származékoknák, valamint ezek addiciós sóinak és kvaternér ammónium-származékainak az előállítására -A — NIRU — • a fenti képletben R valamely legfeljebb négy szénatomot tartalmazó alkilgyököt, A pedig vala­mely kétvegyértékű, egyenes vagy elágazó láncú, telített szénhidrogéngyököt jelént, mely utóbbi 2—5 szénatomot tartalmazhat és ezekből legalább kettő a vegyület két nitrogénatomja közötti lánc­ban helyezkedik el — azzal jellemezve, hogy va­lamely alábbi (II) általános képletű 3-ciano-fen­tiazin-származékot — ahol A és R jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel — redukálunk és a terméket.,­valamely formilcsoport kialakítására alkalmas módszerrel elbontjuk, majd az így kapott vegyü­letet adott esetben valamely addíciós sójává vagy kvaternér ammónium-származékává alakítjuk át. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fogamatosí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom