149346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás orgonagél előállítására

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.346. SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — SE-1021. ALAPSZÁM Eljárás organogel előállítására VEB Serum-Werk Bernburg cég, Bernburg (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Behrens Ulrich, Leipzig, dr. Ringpfeil Manfred, Leipzig, Gabert Anton vegyész, Leipzig (NDK) A bejelentés napja: 1960. október 26. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. május 5. A sziliciumdioxid organogel] ei ismeretesek és többrendbeli felhasználásuk van. Zsírsavsók, mint a káliumacetát, nátriumsztearát és nátriumpalmitát alkoholgéléket adnak, de ezek csak csekély állékonysággal rendelkeznek. A szerves 'kovasavészterek példáján ismertté vált, hogy a hidrolitikus észterbontás után szabaddá váló sziliciumdioxid oly aktív formában keletkezik, hogy az különösen vízzel és szerves oldószerekkel képes géleket képezni. A találmány célja savanyú, éspedig szervetlen részészter és karboxialkiléter, vagy ezek keveréke típusú dextránszármazékok sói alapú organogélek előállítására. Dextránészter, vagy karboxialkildextránéterészter sói alapú organogélek előállítása céljából dextránokat, vagy karboxialkildextránétereket ismert módon szervetlen savkloridokkal a megfelelő rászászterekké alakítják át. A kiindulási dextrán polimerizációs foka 20 és a természetes dextráné közötti lehet. Különösen a 100—20Ö0^es polimerizációs fokú dextránok észterezése, valamint karboxialkilezése sikerül. A helyettesítés foka karboxialkileknél 0,1—0,2, előnyösen pedig 0,3—0,5 között, észtereknél viszont 0,5—2,7 között, előnyösen pedig 1,0 lehet. Az észtereknek só alakjában, előnyösen alkáli- vagy földalkálisók, pl. kálium és kalcium, sók alakjában kell jelen lennie. A találmány értelmében a dextránszármazékot sóként vízben oldjuk, vagy diszpergáljuk és kímélő, részleges szappanosításinak vetjük alá, éspedig előnyösen a vizes oldat főzése révén. Ezután hidrofil oldószerből, például olyanból, amellyel a gélképzést végezni akarjuk, így pl. etanolból annyit adnak hozzá, hogy a dextránszármazék kicsapódjék. A csapadék fölötti oldószer dekantálása után a terméket ismételt kiesapásokkal tisztítjuk meg a hidrolízisnél szabaddá vált bomlástermékektől. A tisiztítás történhet azonban pl. a vizes oldat dialízise útján is. A messzemenően tisztított terméket annyi vízzel vesszük fel, hogy teljesen .feloldódjék. Ezután erős keverés közben igen gyorsan hozzáadunk egy hidrofil oldószert, mint pl. alkoholt, ketont, éspedig feleslegben, pl. tízszeres mennyiségben. Az oldat kenőcsszerű géllé dermed meg. A felesleges oldószert leszívatjuk. Meglepő módon azt találtuk tehát, hogy savanyú dextránszármazékok szervetlen sói, meghatározott körülmények között, hidrofil szerves oldószerekkel gélképzésre alkalmasak. A dextrán szervetlen részészterei, mint pl. a dextránfoszfát, vagy a dextrán-karboxialikiléterei, mint pl. a karboximetilszulfát, előnyösen az alkáliákhoz vagy a földalkáliákhoz tartozó só'képző kationokkal, pl. kálium és kalcium kationokkal, az észtercsoport kímélő, részbeni leszakítása után, szerves hidrofil oldószerekkel, mint pl. alacsony szénatomszámú alkoholokkal vagy ketonokkal, pl. metanollal, etanollal, vagy acetonnal, stabil organogéleket képeznek. A dextrán savanyú karboxialkiléterei, mint pl. a karboximetildextrán, só- vagy komplexképzés (előnyösen oly nehézfémionofckal, mint a kobalt és a vas) után, hidrofil oldószer hozzáadása révén szintén stabil organogéleket adnak. A karboxialkildextránéter (pl. karboximetil-