149345. lajstromszámú szabadalom • Univerzális rádiófrekveniás anyagvizsgáló készülék
2 149.345 — melyek közül mi itt csak kettőt ábrázoltunk — valamennyien közel egy ponton mennek át, ezt a pontot 57-tél jelöltük és; amennyiben a készüléket úgy állítjuk be, hogy az kapacitásmérésnél az 57 munkapontban dolgozzék, akkor a mérendő kapacitás veszteségei a mérésben hibát nem okoznak. Ennek elérése céljából, hogy a készüléket a kívánt 57 munkapontra beállíthassuk, megfelelően megválasztott 53 ellenállást alkalmazunk, amelyet 13a induktivitással párhuzamosain kötve a segédrezgőkör veszteségének megnövelésével a fázisgörbe inflexiós pontja a <P tengellyel párhuzamosan eltolható és ezzel a munkapont kívánt beállítását durván megközelíthetjük. Finombeállítás céljára 54 potenciométert használjuk, amellyel az egyenáramú hídkapcsolás O-pontját ugyancsak <v-tengellyel párhuzamosan tolhatjuk el és ezzel finom beállítást érhetünk el. A beállítás helyességéről különböző veszteségű, azonos kapacitású kondenzátorok mérésével győződhetünk meg, amikor is a kapacitás-érték megállapítása a veszteségtől függetlenül azonos lesz. Hogy a kapacitásmérést nagyobb pontossággal végezhessük, kompenzációs módszer alkalmazása céljából 7 í'orgókondenzátort 20, 21 niérőceilacsatlakoztató kapcsokkal párhuzamosan kötjük és ezen kondenzátorral párhuzamosan még egy 52 kalibrált forgót is beiktatunk. Ilyen, módon, ha a készüléket 9 kapcsoló I állásában 57 'munkapontba hozva — ami gyakorlatilag egy-egy készülékre már gyárilag beszabályozható — a mérendő kapacitás csatlakoztatása előtt 52 kalibrált forgó O-állásában 7 forgókondenzátorral a készüléket kinullázizuk, majd a mérendő kapacitást 20, 21 kapcsokra kötjük és a készüléket 52 forgóval nullázzuk, ez utóbbinak kalibrált skáláján a keresett kapacitás-értéket közvetlenül leolvashatjuk. Hogy veszteségmérésnél mindig a szükségletnek megfelelő érzékenységet állíthassunk be, a 6 szabályozó segédrezgőkör váltakozófeszültségű 15 pontja (melegpontja) és a 12 oszcillátorcső 25 anódpontja közé kötött 18 oszcillátor-induktivitásrészen több .megcsapolást készíthetünk, amelyek 9 csatlakoztató átkapcsoló különböző állásaiban csatlakozhatnak. Amint az 1. ábrán látszik, mi itt csak egy ilyen közbenső leágazást ábrázoltunk és ennek csatlakozási pontját III-mal jeleztük. Hogy az oszcillátor frekvenciájának stabilitását és a munkapontok helyes, beállítását a segédrezgőkör'ben, valamint az oszcillátorkörben biztosítsuk, még két, a 9 kapcsolóval együttfutó 9b és 9c kap^ - csolót iktathatunk a körbe. Az előbbit a segédrezgőkörbe, az utóbbit ,az oszcillátorkörbe és ezzel a helyes munkapant beállítást eleve biztosítjuk. Ezek az átkapcsolok mindenkor a megfelelő hangolóelemeket iktatják a rezgőkörökbe. Fentiek alapján, ha vesztaségimérést kívánunk végezni, 9 kapcsoló II vagy III állásban van, amivel a készülék munkapontja a fázisgörbe másik ágára helyeződik, az 58 pontba (lásd 2. ábra). Itt a segédrezgőkör induktivitásának egyrésze közös az oszcillátortekercs induktivitásának kisebb (III. állásban), vagy nagyobb (II. állásban) részével, így a mérendő veszteség az oszcillátor amplitúdóját csökkenti és a 3 műszer mutatója a 0-től eltér. Az eredeti amplitúdó visszaállítását a negatív visszacsatolás csökkentésével a segódrezgőkör V-szögének csökkentésével végezzük és ezáltal a fázisgörbén az 58 munkapontból 59 munkapontba állunk át azáltal hogy ezt a csökkentést 52 kalibrált forgókondenzátor kapacitásának csökkentésével hajtjuk végre. Ezáltal a 3 műszer mutatóját ismét nullára állítjuk. Amint ebből látható, a mérendő veszteség: a mérésben — mint látszólagos kapacitásnövekedés jelentkezik, amelynek értékét 52 kalibrált forgó kapacitásának csökkentésével kompenzáljuk. Ha például egy veszteséges kondenzátort kell megmérnünk, először a 9 kapcsoló I-állásában a korábbiakban leírt módon 57 munkapontban megmérjük és 52 kalibrált forgóval nullázva, leolvassuk annak C-értékét, majd ugyanezt a mérést elvégezzük 58 munkapontban a 9 kapcsoló II vagy III állásában, attól függően, hogy milyen érzékenységre van szükség, és ebben az esetben az 52 forgón a. kondenzátor veszteségeivel megnövekedett C + D értéket kapunk. Az ismert adatokból a veszteség számolható, mert: D tg 8= k-~ ahol k egy méréssel megállapítható állandó érték, C a kondenzátor miért kapacitása, míg D a veszteségi növekmény. A veszteségi szög mérése történhet egy esetleg alkalmazott második kalibrált 60 forgó kondenzátor alkalmazásával is. Ebben az esetben, egy veszteséges kondenzátor mérésénél a 9 kapcsoló I állásánál az 52 forgóval nullázva, megállapítjuk a kapacitás C értékét, majd II vagy III állásra kapcsolva, a 60 forgóval nullázzuk és közvetlenül leolvashatjuk D veszteségi növekmény értékét. Az említett k állandó kiszámítása, illetőleg meghatározása a következő módon történik: Ismeretes veszteséges kondenzátoroknak az a helyettesítő villamos kapcsolása, amelynél a veszteségeket egy, a Cp kapacitású koindenzátorral párhuzamosan kapcsolt Rp ellenállási képviseli. Ismert Rp és C p értékeknél a veszteségi szög cúp körfrekvencia mellett a helyettesítő kapcsolásból számolható tgS= - A) Rp ojp Cp Ezt az elvet használjuk fel k állandó meghatározásária. Készülékünkön megmérjük egy ismert Rí rétegellenállás Cs szórt kapacitását, majd veszteségmérési állásnál (II vágy III) 7 forgókondenzátorral nullázva a 20, 21 mérőkapcsokra kapcsoljuk a rétegellenállást, mire a műszer mutató kitér. Most 52 kalibrált fogóval nullázunk és a kapott Ci kapacitásértéket leolvassuk. Fenti értékekből A) összefüggés alapján k értéke számolható : 1 k = R7 cT(c7^cs y ahol (x> a készülék körfrekveineiáját jelenti. Ezt a k értéket természetesen II és III állásra különkülön kell meghatározni. Az oszicillátorcső rezigésstabilitásának növelésére előnyös, ha fűtésre 50 ferrorezonanciás